Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English

Alászálltunk a bakonyi mélységbe

Aktív Balaton - Cikkek

2017. október 24., kedd — We Love Balaton

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

A Veszprém közelében található Szentgál – méretéhez képest – igazi barlang nagyhatalom. Közigazgatási területén található a Tűzköves-hegyi-barlang és az annál jóval ismertebb Szentgáli-kőlik. Mi ezúttal utóbbit jártuk végig egy iskolás csoport társaságában. Megtanultuk, mi az a traverzálás, néztük az eltolódott tektonikus lemezeket, egy ponton pedig úgy kellett kúsznunk a hátunkon, mintha ránk nehezedne a hegy. A túra ennek ellenére egyáltalán nem nehéz, mellé pedig kifejezetten érdekes, amit szerintünk akár gyerekes családok is bátran kipróbálhatnak. Csak előre be kell jelentkezni.

Szentgálon, a Fő út mentén találjuk a barlangászok bázis épületét, ahonnan a szervezett, mintegy egy-másfél órát kitevő túrákat indítják. Mi egy iskolás csoport számára szervezett „Bátorság-próbába” csöppentünk bele, ami remek alkalmat biztosított ahhoz, hogy megnézzük, miként győzik le félelmüket a 10-12 évesnek tűnő srácok.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

Habár elsősorban logisztikai okai vannak, hogy lovaskocsival szállították az épülettől körülbelül 25-30 perc sétányira található barlanghoz a srácokat, a csoportos zötykölődés láthatóan oldotta a gyerekek feszültségét. A falut elhagyva először földúton, majd szó szerint erdőn és mezőn át vezet az út a hegyoldal lábához, ahonnan felfelé mintegy 50 méteres szintkülönbséget legyőzve találjuk a barlang bejáratát.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

Szentgáli-kőlik

8444 Szentgál, Fő utca 72.
+36 87 555 282

Közvetlenül a bejáratnál, egy gondosan lezárt ajtó mögött található vaslétra vezet a mélybe. A Kőlik egészére elmondható, hogy könnyen járható barlang, így tökéletes helyszín azoknak is, akik csak most ismerkednek a barlangászattal. Az izgalom azonban, ami elfogja az embert, semmivel sem kisebb, mint egy nehezebb járatban. A létra teljesen biztonságos, legfeljebb az a tudat zavarhat bennünket, hogy alattunk sötét van. Mintegy 6 méternyi ereszkedés után egy keskeny, de jól belátható kis ösvényre érkezünk, ahonnan a Nagyterem csak néhány lépés. A plafonon remekül látszik, ahogy a tektonikus lemezek eltolódtak, töréseket és vetületeket hagyva maguk után. Vezetőnk rövid geológiai és biológiai felvilágosítást tart a barlangról. Elmeséli, miként alakultak ki a járatok és a kisebb termek és megmutatja az egyébiránt a barlangra nem jellemző függő cseppköveket. Azt is megtudjuk, hogy 10 különböző denevérfaj lakja a Kőlikat – az ő nyugalmuk érdekében tart zárva a barlang október végétől tavaszig (október 31-től március 15-ig).

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

Az eligazítás után egy balkéz felől nyíló hasadék felé vesszük az irányt. A Kőlik úgynevezett tanbarlangként is funkcionál: a kezdők itt sajátíthatják el a traverzálás alapjait egy körülbelül 2 méter hosszú szakaszon. Ez az a módszer, amikor hátunkat az egyik falnak, míg lábunkat a szemköztinek támasztva araszolunk lassan lefelé.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

Az alsó teremben – úgy 20 méteres mélységben – a vezetők egy kissé nehezebben megközelíthető lyukon keresztül fordítják meg a csoportot. Megjegyzik, hogy mi többen vagyunk a kelleténél, mert rendszerint 6-8 fős csapatokkal túráznak – mi majdnem kétszer annyian voltunk.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

A lyuk meghódítása után egy kiszögellés alá mászunk be mindannyian, ahol a klausztrofóbiások először szembesülhetnek félelmükkel. Tény, ahogy háton kúszás közben a hasunknak préselődik a fenti szikla, valóban ijesztő még azok számára is, akik nem félnek a bezártságtól. Szinte érezzük, ahogy a hegy fölénk hajol. Ez a túra legszűkebb két métere, a Kőlik többi részén majdhogynem normál sétatempóban és jellemzően kiegyenesedve közlekedhetünk, legfeljebb arra kell figyelnünk, hogy ne nézzünk a másik fejlámpájának fényébe. Elsajátítjuk a kötelező barlangász etikettet is: a lámpák fénye miatt sosem a másik szemébe nézve kommunikálunk, hanem kicsit oldalra fordulva, hogy a periférikus látásunkba kerüljön a fénycsóva.

 

A hasadék mellett egy függőleges járat vezet még lefelé, de sajnos az már extrém túra útvonala, amit kezdő túrázókkal nem vállalnak a vezetők. Tapasztaltabb barlangászok még 16-19 métert mehetnének arrafelé.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

A hasadékot visszafelé is legyőzzük, ezúttal arccal előre csúszunk lefelé, mintha kommandós kiképzést kapnánk itt, a Balaton-felvidéken. Azt hitetnénk, a túra itt véget ért, ám visszafelé menet ismét jön a traverzálás (felfelé kicsit nehezebb), s meglepetésünkre nem azon a létrán indulunk felfelé, amerre lejöttünk, hanem azzal szemben egy kisebb járaton. A régészjáratnak is hívott, néhány méteres szakaszon  láthatunk combcsontot, üstöt és egy koponyát is, természetesen csak a korábban itt dolgozó régészek által feltárt leletek másolatait. A barlang feltárását annak idején (1985-től) régészcsapatok is segítették. A másolatok arra emlékeztetnek bennünket, hogy a barlangot már a rézkori és ókori emberek is ismerték, de a földrajzi változások miatt a bejárat eltolódott, majd feledésbe merült.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

A rövid folyosó felfelé kanyarodik, itt a falhoz rögzített kötelek segítségével tornázzuk magunkat a magasba, s alig 3 méter után elérjük a lejövetelhez is használt lépcsőt.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

A bejáratnál a srácok izgatottan mesélik a többieknek az élményeiket, miközben overallt cserélnek a társaikkal. Az órára nézve feltűnik, valóban jó másfél órát töltöttünk odalent, pedig alig 20 percnek tűnt. Fáradtságnak nyoma sincs, inkább az újdonság okozta bizsergés és öröm dominál – a gyerekek arca is erről árulkodik. Szemünk lassan hozzászokik a Naphoz, és rájövünk, hogy valójában azonnal lemennénk még egyszer. Ettől függetlenül a barlangbeli, átlagosan 9,5 fokos hőmérséklet után jól esik a ragyogó napsütés.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!