Amikor a Levendula Ház nevét halljuk, rögtön egy Disney-mese helyszínét látjuk magunk előtt: egy levendulabokrok által benőtt épületet, ahova egy sanyarú sorsú hercegnőt zártak. A lényeg, hogy az egész látvány biztosan lila és lányos. A Tihany központjától néhány percre, a főutcával párhuzamos Major utcában, pontosan a Belső-tó partján található Levendula ház már az első percben minden előzetes várakozást cáfol, mert királylány sehol, a nagy épület hófehér és a macheténkkel semmilyen bokron nem kell átvágnunk ahhoz, hogy bejussunk.
A bejárattól jobbra vásárolható palánták azért megnyugtatnak minket, hogy biztosan jó helyen járunk. Belül már tényleg olyan illat fogad, mint egy tinédzserlány szobájában, akinek a menő sminkcuccai már felváltották a plüssállatok helyét, de azért egy-két David Beckham poszter még mindig ott virít a falon. Hiába, egy Levendula Házat a lila és a fehér színeknek kell uralniuk, ha törik, ha szakad.
Az egész kiállítás egy vetítőteremből és egy két részre felosztott nagy teremből áll. Az első rész a Balaton-felvidék földrajzával és élővilágával, a másik pedig a tihanyi levendulaültetvények történetével és magával az eredetileg mediterrán növénnyel foglalkozik. Persze, mediterrán, de felmerül a kérdés: mégis hogy kerül Magyarországra?
Mester és levendula
Azt már Küsz Marianna, a ház üzemeltetője osztja meg velünk, hogy a hatalmas francia ültetvényekről származik a magyarországi levendula nagy része. Pont mint egy B kategoriás hollywoodi történetben, a tanítvány itt is túltett mesterén, manapság már a franciák is elismerik alkalmanként, hogy az itthon termesztett levendula minősége vetekszik a profi és arctalan provence-i "levendulagyár" termékeivel.
Kiderült, hogy a látogatóközpont kialakítása előtt a vezetők meglátogatták a franciák Levendula Házát, de ötletek gyűjtése helyett inkább elrettentő példa volt az utazás, mert a régi vágású kiállításon inkább évszázadokkal ezelőtti kapákat mutogattak és ósdi termelési módszerekről írtak, pedig a YouTube-klipeken és mobiltelefonos appokon szocializálódott embert manapság más köt le egy múzeumban.
A tihanyi ház jó tulajdonsága, hogy nem ragad le a levendulánál, hanem átfogó képet ad a Balaton-felvidék természeti adottságairól. Szóval ha pont hiányoztunk földrajzóráról, amikor a "hólabda Föld" elméletet és a sztromatolitokat vették a többiek, most pótolhatjuk a lemaradást.
Európai kapcsolat
Senki nem lepődik meg azon, hogy Tihany a természetimádók Mekkája, mert a félsziget (ős)ereje tényleg az idegnyugtató zöld környezetben rejlik. Teljesen érthetően nemcsak a turisták, hanem a brüsszeli bürokraták is felfigyeltek az egyedi környezetre, ezért 2003-ban az EU Európa Diplomával jutalmazta a Tihanyi-félszigetet. Egy szimpla szóbeli csokinál jóval többet jelent ez a besorolás, hiszen így Tihanyt most már egy lapon említhetjük a Tengeri-Alpokkal, vagy az Angliában játszódó filmek közkedvelt helyszíneként ismert Peak District Nemzeti Parkkal.
Még egy dolog miatt fontos az Európa Diploma: ha a félszigetnek nem adnak ilyet, valószínűleg egy Levendula Házzal szegényebb lenne Magyarország, mert a látogatóközpont létrehozásának terve a diploma kiosztása után született meg. A terv és a nyitás között nyolc év telt el, amit még jószívvel sem nevezhetünk villámmunkának, de a kiállítás ötleteinek alaposságára nem lehet semmilyen panasz.
Interaktív játszótér
Mert a régimódi franciákkal ellentétben itt minden látogató kap feladatot az olvasáson kívül is. Az erdőben meg kell találnunk a különböző állatok lakhelyét – ami könnyűnek hangzik, de közben rájövünk, hogy egyáltalán nem az –, halált megvető bátorsággal végigmehetünk az iskolai tornaszőnyegnek álcázott mocsáron, és a talpunk alatt berendezett alkalmi akváriumutánzatból az is kiderül, milyen halak úszkálhatnak körülöttünk, amíg mi hidrokumbens vízibiciklizünk.
Nem véletlen, hogy az Erdei Iskola program egyik állomása a Levendula Ház, mert miközben tisztázza a tihanyi kecskekörmök eredetét, olyan közkeletű tévedést is igyekszik cáfolni, hogy a Balaton a Pannon-tó maradványa, vagy számíthatunk-e Magyarországon hirtelen egy Vezúv erejű vulkánkitörésre. Szóval még az sem lenne meglepő, ha a gyerekek miután kimozogták magukat ebben a fedett játszótérnek is beillő múzeumban, megjegyzik a jégmadár, a kecskebéka vagy a barna rétihéja nevét. Pláne akkor, ha a Belső-tó partján kialakított stégen is tesznek egy sétát, ahol sorban mindegyik védett állat képét láthatjuk.
A Belső-tó nádasából már tényleg csak Matula bácsi gunyhója és Csikasz hiányzik, bár ki tudja, lehet, hogy az öreg is itt bujkál valahol a környéken, mert az élővilágra vonatkozó kiállítás olyan alapos mintha Gergő bácsi lett volna a kurátora.
