A tapolcai lomipiacon kétféle eset van: vagy utálják a fényképezőgépet, vagy beleállnak és pózolnak. Mondjuk utóbbiból van kevesebb, végül is nem árt az óvatosság: mindenkinek jó így ez a szabad kereskedelem, az „osztrákból való” biciklik különösen jó fogásnak tűnnek például.
A piac választékának nagyjából a fele hatalmas – az elején még szépen elrendezett – ruhakupacokból áll, a másik fele pedig egy szinte feldolgozhatatlanul és kategorizálhatatlanul kaotikus választékból. Lomokból.
Van itt csúnyababa, néger baba, rengeteg porcelán, szomorú, kopott Algida napernyő, mindenféle vezetékek, az árusok által „retrónak” nevezett régi tárgyak, bicskák, kések, fazekak, szobrok, amott egy szobabicikli, emitt egy mini tévé.
A kevésbé értékes holmik ponyván hevernek, szépen egymás mellé halmozva. Az értékesebbek viszont, mint például az iPhone 5, csak a kiválasztottak számára válnak láthatóvá. Mi annak számítottunk, mondjuk tény, hogy iPhone-al a kezünkben járkáltunk végig a sorok között.
Ott jártunkkor a kerámiakés-készlet volt a sláger, nagyon nem akarták összepakolni, dél fele már – „csak hogy a helypénz legalább meglegyen” – 2500-ért is elvihettük volna az amúgy 8000-ről indult portékát. Általános igazság – ahogy rutinos tapolcai piacra járó ismerősünk mondta –, hogy zárás előtt a jobb árukat is olcsóbban el lehet vinni, érdemes addig várni, ha kinéztünk valami nagyobb tételt.
Ugyanő mesélte, hogy a kilátástalanul nagy ruhakupacok között szerencsével és kitartással márkás címkés, vadiúj darabokat is találni. Ehhez nekünk nem volt türelmünk, talán majd máskor. Most elég volt a lomok között elveszni és zsákmányra vadászni.
A lomipiac az évek során sok helyet megjárt, most a Nyárfa utcában lévő nagy placcon kell keresni, beérve a városba balkéz felől azonnal észrevehető. Kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton van piacnap, reggel 6-tól 14 óráig, de a legtöbben már dél fele pakolnak (még várunk a nyitvatartással kapcsolatban egy visszajelzést, mert egymásnak ellentmondó információkat találtunk az interneten).
