Prokopp Dóra az a fajta laza anyuka, aki friss reggelit készít a Balaton Soundban megfáradt gyerekeinek és a baráti körüknek, és az sem zavarja, hogy ilyenkor lépni is alig lehet a kis zamárdi nyaralóban. Mondjuk, a balatoni vagányság és lazaság nem most kezdődött, elég csak a nyári sztorizásait hallgatni egy pohár habzóbor mellett a Pastrami Étteremben, ami most Dóra fő munkája a gyerekek mellett.
„Amióta az eszemet tudom: Balaton. Minden nyáron évzáró után le, és szeptember elseje előtt, az utolsó pillanatban vissza. Én augusztus 20-án mindig a Balatonon voltam, az első csókom is pont egy ilyen tűzijáték alatt történt meg. A végtelen nyarakra emlékszem, Zamárdi felső, a nyaraló, a közelben zakatoló sínek. Olyan időtlen minden, egy külön univerzum. Gyerekkorban amúgy is annyira lassan telik az idő! Úgy érzed, már egy éve tart a nyár, és még legalább egy év hátravan! És közben gyakorlatilag semmi fontos nem történt, vártam, hogy a Camping bicajos postás szerdán meghozza a Füles magazint, néha jöttek barátok is, valahogy elment a nap mindig. Sokszor csak azzal, hogy reggeltől estig a stégen aszalódtam, szólt a Danubius rádió, németül mondták a híreket, én meg úgy éreztem magam, mintha minimum Hawaiiban lennék!”
Kamaszkori újhullám
Aztán kamasz csajként jött a szörf: „Az elsők között volt szörföm a Balatonon, állati menő szörfös voltam, muszklikkal, csokibarnán persze. Volt egy másik szörfös csaj is, a konkurencia, de ő két utcával lejjebb nyomta! Emlékszem, mentem viharban, mentem mindig, anyukám meg a parton rohangált, hogy jöjjek már ki, mert nagy a szél. Szerencsére a déli parton azért biztonságosak a szelek. Aztán szeptemberben, az iskolapadban büszkén nézegettem a kérges tenyeremet, ami október végéig kitartott és idézte a nyarat. Ha valami miatt ilyen a tenyerem, ma is a szörf jut eszembe, igaz, mostanában csak álmomban szörfözök sokat.”
„A Balaton most már mást jelent: ezernyi titkot és felderítetlen területet, a déli részek után az észak felfedezését. A Balaton most már tényleg nyaralás, jó pár éve egy másik vízhez, a Dunához köteleztük el magunkat, a Pilisben van a főhadiszállás. Ott még érintetlenebb a vízparti környezet, mint a Balaton sok helyen erőszakos beépítései. De a Balaton örök szerelem marad! Van is egy közös Balatonos projektünk a férjemmel, a Super8.hu, ahová régi amatőr Super8-as anyagokat, archív felvételeket teszünk fel a Balatonról: NDK-s Balatonok, vietnami papucs, családi felvételek, elképesztő mennyiségű archív anyag!"
„Az utóbbi időben sokat foglalkoztam szakrális helyekkel, spirituális dolgokkal, világszerte járok ilyen kis csoportos túrákra. Keresem a magyarázatokat, és tudom, hogy például a Balaton-felvidéken is ezernyi ilyen titok van, kőbe, fába vésve. Vagy ott vannak a Pálos kolostorromok északon, Salföldön a Mária Magdolna kolostor, Badacsony sok-sok titka, ezeket mind szeretném felderíteni. Amikor itt volt a Titicaca-tó egyik őrzője – az a tó egy szentséges hely – el volt ájulva a Balatontól. Hiszem, hogy ez még egy rejtett kincs a világ előtt, Magyarország és maga a Balaton is egy csoda. Hiszem, hogy a Balaton titkok őrzője, az északi hegyekben ott a bölcsesség és az ősi tudás, ilyen-olyan kódokkal elrejtve. Ezeket kell bontogatni! Talán egyszer majd itt gyűlnek össze a világ spirituális mesterei. És talán sikerül lecsalni minél többeket, fiatalokat is, hogy élvezzék aktívan az adottságainkat. Vannak ötleteim, majd meglátjátok!
Egy biztos: 10 év múlva biztos nem leszek városi környezetben. Sajnos az ökológiai lábnyomom szégyenletesen nagy.
Remélem, 10 év múlva pont akkora lesz, mint a lábam. 39-es.”
