„A Balaton és Csopak nekem kétéves korom óta létezik, belém égett. Szeretem, mert nyugi van, itt el tudok bújni: a ház a hegytetőn van, az erdő szélén, konkrétan az egész Balatont látni onnan, a Tihanyi-félszigettől egészen Almádiig. Persze tini koromban a vasútállomástól felgyalogolni háromnegyed órát cuccokkal, aztán le a strandra, meg vissza, nem volt egyszerű! Ma már inkább kocsival jövök” – mosolyog. Szonját Csopak egyébként 3 éve kötelezte el végleg, nagyjából akkor, amikor megismerte Danit, a Csopaki Lovas Klub lovát, akivel gyakorlatilag az első lovaglás óta elválaszthatatlanok. „Egy barátnőm vitt el lovagolni, és ott beleszerettem Daniba.” Szonját munkája Budapesthez köti. „Igyekszem úgy csinálni, hogy azért minél többet lehessek itthon. Csopakon tanulom a szerepeimet, itt készülök fel. Ez az én szigetem, ahová rohanok, amint tudok és amikor munka miatt fel kell jönni Pestre, már azt várom, mikor jöhetek vissza. Csopak egy mikroklíma: ha Pesten esik, itt biztosan jó idő van.”
Szonjáék háza helyén régen egy kis svéd faház állt, amit az apukája állított a telekre még a külföldi turnék után, egy olajzöld Mercedes árából. „Nagyon sok zenész, filmes vett telket akkoriban a környéken, mi is így keveredtünk ide apu révén. A legjobb bulik abban a faházban voltak! Mikor kamasz voltam, itt zsúfolódtunk össze ágyakon, matracokon, négy helyen nyolcan, innen mentünk a Linczy Pincébe alapozni, aztán át a Dexionba bulizni, minden péntek-szombaton. Aztán télen jött a vízelzárás – fűtés nem volt. Minden télen betörtek, beköltöztek valakik, borzasztó volt, akkoriban még nem volt itt annyi lakó. Amikor 10 évvel ezelőtt kiderült, hogy eladó a szomszéd telek, a ház már nagyon rozoga volt. Döntöttünk: faház le, kőház föl, Csopak maradt, nekem pedig idővel ez lett az otthonom.”
Szonja szerint Csopak a világ közepe, mi sem jobb bizonyíték erre, mint az, hogy a német hegyekben járva egy kis panzióban pár perc után kiderült, hogy a pincér is csopaki. „Minden szál Csopakra visz, valakinek a valakije mindig csopaki” – mondja. A színésznő tervei szerint 20 év múlva is a csopaki verandán fog ülni egy Jásdi vagy Szent Donát roséval, és felülről figyeli majd a történéseket. Menet közben most is beugrik egy-egy üvegért, vagy kiül a két kedvenc helye teraszára. „Nem járok strandra, a lovagláson és a kutyasétáltatáson kívül nem nagyon mozdulok, fentről figyelek mindent, a gyönyörű magyar tengert – egyébként sem vagyok nagy fürdőző. Csopakon sok minden változott és szépült az elmúlt időkben, de azért nekem néha hiányzik a régi strand, az is, hogy mindig bevágtam a lábujjaimat a part menti kövekbe, a Leo jégkrém, a régi gofris, meg a strandos kertmozi, amit fák és bokrok vettek körül.
„Télen különösen szeretem, fantasztikus lovagolni a hóesésben, miközben a kutyák hempergőznek a hóba. Kilovagolunk, vagy csak túrázunk Paloznakra, Felsőörs felé, a Káli-medencébe, Salföld és Nemesgulács irányába. Nagyon szeretem a Koloska-völgyet, meseszerű – a helyi csárdában is mindig megállok. Mióta rendszeresen ülök lóra, lovagoltam már Marokkóban a tengerparton, San Franciscóban naplementében, Új-Zélandon a Gyűrűk ura forgatásának helyszínén, mégis mindig ott lyukadok ki, hogy Dani és Csopak.” És, hogy tudna-e csak Csopakon élni? „Szerintem Füreddel meg Veszprémmel a közelben itt minden megtalálható! Sok barátom van itt, a nagy részük kétlaki, hétvégén, és főleg nyáron mindenki itt van. Almáditól Tihanyig bezárólag tele vagyok barátokkal. Biztos vagyok benne, hogy ez így is marad. Egyelőre sokat dolgozom, és ezért rendszeresen felmegyek a Fővárosba, de sokszor érzem, hogy majd a Balaton mellett töltöm idős éveimet” – mosolyog Szonja.
