Egy balatoni emlékek inspirálta kiállításnak valószínűleg keresve sem lehetett volna jobb helyszínt találni, mint a szentbékállai Pegazus. A szocializmus alatt az IBUSZ százával utaztatta be nyaranta a német turistákat a Pegazus fogadóba, ahol komplex vendéglátást nyújtottak nekik: étel-ital, este zenés-táncos mulatságok és még egy medence is volt az udvaron a fürdőzéshez. A rendszerváltozás után az egykor szebb napokat látott Pegazus hosszú évekig nem találta meg azt a tulajdonosát, aki új funkciót tudott volna adni az időközben romossá vált épületnek.
Fegyverneky Sára és Auguszt Olivér egy hatalmas romos épületet vettek bérbe, gazos udvarral. Mindez múlt nyáron történt, és munkájuk nyomán a Pegazus életébe azóta új időszámítás köszöntött be. Az épület jótékonyan romos jellege – ami jól passzol az Emlékek tava kiállítás kissé sejtelmes hangulatához - megmaradt, viszont a felújítások révén újra használhatóvá vált az épület belseje. A Pegazusban egyébként az akusztikája a legfantasztikusabb, bizonyos pontjain az egész épület visszhangozza a hangunkat, ami szintén jól passzol a múlt homályába vesző balatoni emlékekhez.
A Bódi Kinga és Farkas Zsófia művészettörténészek kurátori vezetésével létrejött kiállítás alapkoncepciója az volt, hogy a felkért fiatal kortárs művészek balatoni fotókból, emlékekből, hozzanak létre Balatonnal kapcsolatos installációkat, festményeket. Tizenhárom kortárs vizuális művész munkája látható a kiállításon; valamennyi más és más sajátos perspektívából mutatja a Balatonhoz fűződő emlékeket.
Nekünk a legjobban Czene Márta festménye tetszett, amelyen a hűvösebb őszi napok és ezzel együtt a Balaton őszi arca köszön vissza, a házban gőzölgő levest kanalazó fiúval. De ugyanilyen emblematikus része a kiállításnak az a két fotellel szegélyezett TV sarok, ahol VHS-kazettákról a balatonakali mozi 1977 nyarán vetített filmjei mennek. A kínálatban például a Dutyi dili című korabeli klasszikus is szerepel.
A képzőművészeken kívül öt kortárs költőt kértek fel a kurátorok, hogy kimondottan balatoni tematikájú verset írjanak a kiállításra. Fehér Renátó, Hevesi Judit, Sirokai Mátyás, Szőllőssy Balázs és Závada Péter versei nem csak a helyszínen olvashatók, hanem egy végtelenített tömbből letépve egy-egy lapot, haza is vihetők.
