Tipikus kép: az udvaron gaz, a tetőn hullámpala, a téglafalakon itt-ott átépítések nyomai. A terület maga egykor vadkacsázó volt, majd a szabályozott, sík területen a Magyar Atlétikai Club létesített repteret az 1930-as években. Az út mellett mára elhanyagoltan álló, első ránézésre nem különösebben érdekes épület ehhez a reptérhez tartozott. Az elmúlt évtizedekben működött marhaistállóként és zöldségnagykerként is, pedig a téglából épült hangár sok érdekes építészeti elemet tartalmaz.
Uzonyi Bence építész ebbe a gyakorlatilag használaton kívüli, félreeső épületbe álmodott új funkciót. A Balaton környéke a II. világháború alatt heves légi csaták helyszíne volt, melyek során több tucat, különböző felségjel alatti gép került hullámsírba - évtizedekre, erről bővebben itt írtunk.
Mára a roncskutatók számos gépet kiemeltek és restauráltak, ezek között volt Messerschmitt 109, Junker JU 88-G1, B-24 Liberator, Iljusin Il-2 Sturmovik, Heinkel, Héja. Több gép technikatörténeti szempontból is kuriózumnak számít, mert például az utolsó fennmaradt példányok egyike az egész világon.
Méltó bemutatásukra azonban eddig mégsem nyílt mód. Kézenfekvő lenne, hogy valahol a tóparton hozzanak létre számukra bemutatóhelyet, hiszen egy állandó kiállítás bizonyára sok hazai és külföldi látogatót vonzana.
Az egykori hangár a Kilitibe vezető útnál valamivel lejjebb fekszik, de ez csak erősíti a tervet. „Az épület kicsit olyan, mintha kibányászták volna, mint valami talált tárgyat. Ez egy szép metafora lenne a repülőkre, hiszen az ő történetük hasonló, őket is a víz alól bányászták ki” – mondja az építész.
A koncepció szerint az épületet minden később beépült elemétől megszabadítva, eredeti állapotában hasznosítanák. A legérdekesebb építészeti részletek a 20 méteres távot áthidaló korabeli fa rácsostartó tetőszerkezet, a félköríves ablakok, a nyerstégla falazat és a vulkanikus balatoni vörös kővel burkolt, hangsúlyos pillérek, így ezeket feltétlenül megőriznék.
A belső térnek újra meghatározó eleme lehetne az említett fa tetőszerkezet, bevilágító kürtők törnék át a tetőt, a fényt a kiállított roncsokra fókuszálva – ez szintén a vadászgépek eredeti környezetére utalna, olyan lenne, mint a Balaton vizébe bevilágító napfény.
Az egyedüli új elem a fogadótér lenne, amelynek vasbeton szerkezete fölött a tető mintegy „megszakad”. A homlokzati oromfal helyére egy fa pillérsor kerülne, így az épület előtt egy átmeneti térsor jön létre, ami alkalmi, szabadtéri rendezvények számára lenne tökéletes helyszín.
