Dr. Babinszki Edit, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet tudományos főmunkatársa írt egy cikket a National Geographic Magyarország honlapjára A Pannon-tó emlékei a magyar tenger partján címmel, és ebben kijelenti, hogy a magaspartok, amelyekről eddig mindenki löszfalként beszélt, valójában nem is löszfalak.
A panorámához tartozó, néhol 80 méteres partfalakról szóló írás elején a szerző leszögezi, hogy "nem a jégkorszak száraz szelei által szállított és kiülepedett porból álló lösz alkotja ezeket", hanem üledékek, amelyek a Kárpát-medencét egykor kitöltő Pannon-tó emlékei.
Ugyanis 23-34 millió évvel ezelőtt a kontinensek közeledésének hatására levált egy, a mai Rhône-folyó völgyétől a Kaszpi-tóig húzódó tengerág, majd kb. 11 millió éve pedig elkezdődött a Kárpátok kiemelkedése, amely leválasztotta a Pannon-medencét a benne rekedt hatalmas víztömeggel együtt. A Pannon-tó nagyjából 9,5 millió évvel ezelőtt érte el legnagyobb kiterjedését szinte az egész Kárpát-medencét kitöltve: "Vízmélysége átlagosan néhány száz méter volt, de egyes árkokban akár ezer méternél is mélyebb lehetett. A Pannon-tóba északkelet és északnyugat felől hatalmas folyók ömlöttek, melyek a bennük szállított óriási mennyiségű hordalékból deltákat építettek."
A delták kb. 8-9 millió évvel ezelőtt érték el a Balaton környékét és a magaspartokat felépítő üledékek ekkor rakódtak le. A déli parton Fonyódnál lehet a legjobban megfigyelni "a tavat feltöltő folyók keresztrétegzett üledékeit és a beléjük áthalmozott kagylómaradványokat", az északi parton pedig a Tihanyi-félsziget oldalában lévő fehérparti feltárást érdemes felkeresni. A "messziről látható partfal egy picike erdei parkolóból közelíthető meg, ahonnan a meredek lejtőn felmászva érünk célhoz. Itt az egykori mocsarakban lerakódott szenes agyagokon kívül az agyagba települő finom homokfodrokat és az egykori Pannon-tavat ostromló viharok által összesodort kagylóhéjakat figyelhetjük meg."
