Lassan Szóládra érünk, de nem tudjuk a pontos címet. De nincs gond: ahogy beérünk a faluba, egy fényképezőgépet tartó, pocsolya fölé görnyedő lánnyal találkozunk. A helybeliek ritkán tesznek így, tudjuk, hogy jó helyen járunk. Útbaigazít, majd megérkezünk a plébánia gyönyörűen felújított épületéhez, ahol a tónusoké, filmnegatívoké és a fényeké a főszerep - egy hétig.
A kertben sátrak, bent a hallgatók szobái, a pincében sötétkamra és fotós labor. A folyosón egy hallgató üveglapot tart a kezében, nézegeti: archaikus fotótechnikákkal kísérletezik. Az egyik sarokban egy rögtönzött műterem, ahol éppen portrégyakorlatot folytatnak.
A Szellemkép Szabadiskola 1994 óta működik, tulajdonképpen ez volt az első fontos fotós képzés Magyarországon. Az immár online elérhető Szellemkép folyóirat, a tábor és az iskola az első pillanattól három, egymást kiegészítő, komplex egység – mondja Fuchs Lehel, aki az alapítás óta az iskola vezetője. A tábort sokáig a Zala megyei Pacsán tartották, ahol minden megvolt – tó, erdő, rétek – de sajnos az önkormányzat nem tudta megakadályozni az ingatlanok állapotának leromlását. A puritán körülményekkel nincs gond, de a minimális szintet biztosítani szerették volna, ezért áttették a tábor helyszínét Szóládra, ahol Balatónus néven íródik tovább a tábor története.
A szomszédos Kötcse faluban közösségi munkával újítgatnak egy parasztházat, de sok tervük van még Szóládon is, ahol a helybeliek néha méregetve, de szeretettel fogadják ezt a sok furcsa művészt és művészpalántát. Tény, hogy ők nem nagyon értik, mit lehet egy pocsolyán fotózni, de a tábor vezetője éppen a beszélgetésünk közben is kap egy telefont. „Láttam egy szép felhőt, jöjjenek fotózni.” Lehelt egy helybeli hívta azzal, hogy a falu határában most nagyon szép az égbolt, ha akarják, menjenek.
A feladat ennél azért kicsit összetettebb, Lehel az első órán el szokta mondani, hogy a cél: eljutni a szép képtől a jó képig.
Mindebben neves tanárok segítenek Benkő Imrétől a fiatalabb generációt képviselő Pályi Zsófiáig: ők kreatív feladatokat adnak a hallgatóknak, akik különböző szekciókba – például street fotó, autonóm riport, portré, archaikus technikák vagy éppen film – kerülnek.
Miután egész nap a feladatokon dolgoztak, az esti előadásokon is komoly szakmai ismereteket lehet elsajátítani, amikor mi ott jártunk, az egyik előadó például az objektíveknek a vizuális kultúra fejlődésében betöltött szerepéről beszélt. A hét a sok társasági program mellett elég intenzív, sokat lehet tanulni ennyi idő alatt.
Elkísérjük az egyik csapatot, akik a megrendezett fotó nevű szekción belül kaptak feladatot. Először is vázlatokat készítenek az elképzelt képről, felmérik a lehetséges helyszíneket, majd szőlővesszőt és virágokat gyűjtenek, megkeresik a tónak azt a részét, ahol még nem túl mély a víz, és elhelyezik a vakut, a gépet és a főszerepet kapó babát.
A téma: a titok. Elkészül a kép, ehhez jön egy kis utómunka, hogy tökéletes legyen az eredmény. Este konzultáció, mindenki elmondhatja, hogy mit gondol a képekről.
