Magyar Benigna történetét a Magyar család előtérbe kerülésével érdemes kezdeni: a famíliát a Hunyadiak emelték fel a köznemesi családok közül. Benigna apja, Magyar Balázs részt vett a husziták és a csehek ellen vezetett háborúkban a fekete sereg hadvezéreként, az erdélyi vajda és a horvát bán tisztségeket is megkapta.
Egy özvegyasszonyt vett feleségül, és annak fiát, Kinizsi Pált később törvényesen is a fiává fogadta. Magyar Balázs felesége halála után újra megnősült, Benigna a hadvezér második házasságából született, az édesanya személye nem ismert. A Benignát övező számos rejtély közül az első kettő a születésének ideje és helye: Németh Gábor nagyvázsonyi plébános és helytörténész Kinizsi Pál és Benigna esküvőjét 1472-re teszi, és mivel a középkorban 12 évesen már férjhez adhatták a lányokat, 1460 környékére teszi az úrnő születését.
Aigner Jenő történész, Kinizsi-kutató ezzel szemben egy 1482-es oklevélből indul ki, amely Kinizsit és Benignát házasokként említi. Benigna fiatalon kötött házasságot Kinizsivel, ezért valószínűleg 1470 körül születhetett a történész szerint.
Arra sincs egyértelmű válasz, hogy hol van a későbbi úrnő születési helye. Magyar Balázs 1470 és 1472 között horvát bán volt, de maga a család Felvidékről származik, így akár egy ottani birtokon is megláthatta a napvilágot.
Az első férj: Kinizsi Pál
Kinizsi Pál a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére, a Magyar Királyság országbírója, Zala vármegye ispánja volt. Élete során egyetlen csatát sem vesztett el, 1472-ben hűségéért megkapta a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony várát a hozzátartozó birtokokkal.
Kinizsi Pál és Magyar Benigna már házasságuk előtt ismerhették egymást, összekötötte őket a család és a vagyon. Források bizonyítják, hogy 1482-ben tartották az esküvőt. (Nem kizárt, hogy erre az alkalomra újíttatta fel Kinizsi 1481-ben a nagyvázsonyi – akkoriban vázsonykői – Szent István-templomot. Bár Kinizsi kora egyik „sztárja” volt, a kb. 50 éves hadvezér és a 12 éves Benigna házassága leginkább a két család vagyonának egyben tartásáról szólt, gyerekük nem született.
Benigna művelt asszony volt, magyarul és latinul is olvasott, egy történetíró az első könyvgyűjtőnek nevezte. Ebben a korban a távol lévő, harcoló férjek helyett a nőknek kellett igazgatniuk a birtokokat, de érteniük kellett a zenéhez, a tánchoz, a reprezentatív vacsorák elkészítéséhez, a vendégek fogadásához, és ebben Benigna kiválóan helytállt. Későbbi viselkedésére és „problémamegoldási stílusára″ ugyanakkor Aigner Jenő szerint magyarázat lehet, hogy a várúrnő korán elvesztette az édesanyját, és katonák között nevelkedett.
A várat Kinizsi kibővítette a házassága előtt, de Benigna az építkezéseket a hadvezér halála után is folytatta. Művészeket foglalkoztatott, és ízlése szerint alakíttatta a kor elvárásainak megfelelővé a vár belső tereit.
Kinizsi Pál 1493-ban gutaütést kapott, és 1494 novemberében elhunyt. A temetését Benigna szervezte meg – a források szerint nem Kinizsihez illő módon. Ezt bizonyítja az Aigner Jenő által feldolgozott forrás is, Szapolyai István örökös szepesi ispán és nádor Himfy Imrének, a visegrádi vár várnagyának 1494. december 10-én írt levele:
„Pál ispán úr temetése olyan rendetlenül zajlott” – írja Szapolyai. „Nyilván azt kívántuk volna, hogy egy efféle temetést, mint egy ilyen derék férfiúhoz illene, a legnagyobb tisztességben rendezzenek meg, és hogy ti is részt vegyetek rajta, ahogyan erről értesítettünk benneteket. Azt is meglehetősen fájlaljuk, hogy az a jó asszony annyira elhanyagolta ennek az igen jeles férfiúnak a tisztességét, és ezzel azt is fájlaljuk, hogy ezzel az úrnő a másik két asszonynak is rossz példát mutat, hiszen mi is meg fogunk halni.″
Benigna valószínűleg nem értesítette a magyar királyság zászlósurait, a vezetőréteg képviselőit a temetésről, és maga a szertartás sem volt méltó az Európa-hírű hadvezérhez. Hogy ennek mi volt az oka, nem derült ki. Az azonban biztos, hogy az özvegy legalább egy díszes, vörösmárvány szarkofágot készíttetett elhunyt férjének, amelynek egy részlete ma a Kinizsi-várban látható.
A Kinizsi-sír kutatása Nagyvázsonyban
Kinizsi Pált (és utódját, Horváth Márkot) a nagyvázsonyi Szent Mihály-kolostorban temették el. A sírokat 1708-ban kirabolták, a maradványokat pedig a Zichy család uradalmi tisztje mentette meg, a szétszórt csontokat a nagyvázsonyi Szent István-templom temetőjében temettette el. A tömegsír helye pontosan meghatározható Éri István régész 1959–1960-as ásatásának köszönhetően, de a hadvezérek sírjának pontos helyét titok övezi. A Szent István-templom melletti egykori temető területén történő feltárás fő célja Kinizsi Pál és Horváth Márk nagyvázsonyi hadvezérek maradványainak megtalálása, de a kutatás során a templom és a település történelmével kapcsolatban is sok információra derülhet fény. Dr. Kandikó Csanád helytörténész, a kutatás ötlet- és projektgazdája, a Vázsonykő blog szerzője mesélt korábban a We Love Balatonnak az ásatás helyszínén a legújabb eredményekről és a Kinizsi-leszármazottakról.
A második férj: Horváth Márk
Még le sem telt a gyászév, Magyar Benigna feleségül ment Kamicsáci Horváth Márk királyi kamaráshoz. Itt nem kell következtetéseket levonnunk, abban a korban egy vagyonos nő nem maradhatott sokáig egyedül, emeli ki Aigner Jenő. Sokan pályáztak ugyanis az özvegyek vagyonára – házassági ajánlattal vagy azzal, hogy megpróbálták őket kiforgatni a vagyonukból.
Egy középkori Forbes-listán Kinizsi igen előkelő helyet foglalt volna el (a 16. legvagyonosabb ember volt), hat várkastély, 16 kastély, 100 falu volt a birtokában, és Benignára szállt a Magyar család vagyona is.
A történész szerint Benigna és Horváth Márk szintén ismerhették egymást a frigy előtt. Horváth Márk a házasságkötés idején még egy jelentéktelen horvátországi nemes volt, vagyona jóval kisebb volt, mint feleségéé. A házassággal a karrierje is felívelt: 10 év múlva már budai várkapitány, majd horvát-szlavóniai bán lett.
1509-ben Horváth Márk tisztázatlan körülmények között elhunyt, Zágrábban végzetes lovasbalesetet szenvedett. A történetírók szerint a hadvezér a helyszínen életét vesztette, de Aigner Jenő kutatásai alapján máshogy rekonstruálja a történteket. Egy Frangepán Ferenctől (kalocsai érsek és egri püspök) származó levél alapján Horváth Márk a halála előtt ezüstkupákat és pénzt ajándékozott a püspöknek, hogy a lelki üdvéért miséket mondjon, vagyis a baleset után néhány napig még életben lehetett.
A harmadik férj: Kereky Gergely
A kétszer is megözvegyült Benigna most sem várt sokáig a következő házassággal. Egy éven belül hozzáment a vázsonyi származású Kereky Gergely kisnemeshez. A történész szerint felfoghatatlan, miért őt választotta a vagyonos özvegy: Kereky gyakorlatilag egy bűnöző volt: rabolt, hatalmaskodott, okiratot hamisított, gyilkolt. A csúfneve Tar Gecző volt, ezt a kopaszságának, illetve a jellemének köszönhette.
A házasság valószínűleg gyorsan megromlott, Benigna pedig a vallás felé fordult, több zarándoklaton is részt vett. 1518-ban a férjével és az anyósával nemeshölgyek társaságában Rómába zarándokolt. Bizonyos vélemények szerint a utazást az indokolta, hogy túl sok volt már Kereky rovásán – például megölt egy másik várnagyot –, illetve az oklevelek szerint elképzelhető, hogy Benigna is részt vett férje hatalmaskodásaiban, vagy jóváhagyta ezeket, és nyilvánosan bűnbánatot gyakorolt.
Benigna kódexei
A nagyvázsonyi pálos kolostor szerzetesei készítették el Magyar Benignának 1493 körül a magyar nyelvű imádságoskönyvet, az ún. Festetics-kódexet. Ebben az úrnőnek az ekkor már a gutaütéstől szenvedő Kinizsiért szóló imái szerepelnek. 1513-ban egy M. nevű, ugyancsak pálos szerzetes jegyzi a Czech-kódexként ismert, magyar nyelvű imádságoskönyvet, ami szintén Benigna számára készült.
A házasságukat mindenesetre a zarándoklat nem mentette meg, sőt, Benigna megelégelte férje bűntetteit. Nem kizárt, hogy az erőszakos férje bántalmazta, és köztudott volt, hogy más nők társaságát is kereste. 1519-ben a várúrnő úgy döntött, megöleti a férjét. A legtöbben úgy ismerik a történetet, hogy Benigna kidobatta a várurat a várból, de nem így történt. Egy felbérelt katona vadászat ürügyén csalta el Kerekyt, és a váron kívül gyilkolta meg a hatalmaskodó birtokost. A várúr holttestét a várárokba dobták.
Művelt úrnő vagy fekete özvegy?
Benignát perbe fogták, de nem jelent meg az idézéseken. Arra is vette a bátorságot, hogy megüzenje a királynak, hogy adja vissza büntetésből elkobzott birtokait. Vázsonykő úrnőjét fő- és jószágvesztésre ítélték, de végül megúszta a büntetést. Több, nagy befolyással rendelkező egyházi és világi méltóság (például Szapolyai István, Bakócz Tamás) is mellé állt – valószínűleg Benigna bizonyos birtokaiért cserébe –, II. Lajos király pedig Kinizsi Pál és Magyar Balázs érdemeire való tekintettel kegyelmet adott neki.
Az özvegy ezután felvidéki várába vonult vissza, és ismét a vallás felé fordult, gyakran látogatta a klarisszákat (a Szent Klára-rend apácáit). Imakönyvei az érsekújvári ferencesek könyvtárából kerültek elő. Halálának helye és ideje nem ismert, utolsó említése 1525-ből származik.
Személyéről sokáig csak a férjgyilkossággal kapcsolatban esett szó, de egy nagy műveltségű, reneszánsz, bőkezű úrnő volt – egy olyan korban, amelyben magas státuszú férfiak sem tudtak írni-olvasni –, aki a Magyar Királyság egyik kis kulturális központjává tette Vázsonyt. További érdekes részletek és a kutatáshoz használt források találhatók Aigner Jenő Reneszánsz úrnő vagy Vázsonykő fekete özvegye? című könyvében.
És hogy mit gondol a kutató? „Egy kicsit mind a kettő volt, de számomra elsősorban reneszánsz úrnő volt, mint Vázsonykő fekete özvegye, akiről csak így, negatívan lehet megemlékezni. A személye megérdemli azt a figyelmet hogy ne csak Kinizsi feleségeként ismerjék... Nem az a cél, hogy rehabilitáljuk, hanem hogy helyezzük a fókuszt a gyilkosságról arra, amit létrehozott.”
A cikkhez használt források:
Magyar Benigna: Kinizsi fekete özvegye vagy reneszánsz úrnő?
Kinizsi Pál utolsó útja, avagy miért nem kapott illő temetést a törökverő
Aigner Jenő 2023. szeptemberi előadása Nagyvázsonyban, amelynek felvétele itt látható.
(Borítókép: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton)
