Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English
Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

A Kishamis – a legidősebb balatoni vitorláshajó

Aktív Balaton - Cikkek

2015. szeptember 29., kedd — Michaletzky Luca

A Kishamis a magyar vitorlássport élő ereklyéje, izgalmas és legendákban bővelkedő majd’ 120 évén keresztül végigkövethetjük majdnem a teljes balatoni vitorlázás történetét. Sótonyi Botond, a Kishamis vordeckese mesélt nekünk arról, hogyan süllyesztették el a második világháború alatt, ki talált rá újból és miért lökték egyszer vízbe a versenyezni készülő legénységét.

A cirkálók a balatoni vitorlássport ékkövei: a karcsú, gyakran faborítású test könnyedén vágja át keskeny orrával a hullámokat, a sudár árbocra húzott fehér vitorla pedig különösen erősebb szelekben röpíti ezeket a hajókat a vízen.

Egy kis rohanó hamis

A Kishamis nem csak, hogy sok évtizedet megélt már, de egyenesen a legidősebb, máig vitorlázott hajó a Balatonon, sőt, talán Európa belvizein is, ugyanis jövőre lesz 120 éves. A B-kutter típusú hajó 1896-ban épült a skót Michael Emil Ratsy tervei alapján, aki a Defender nevű America kupája győztes hajóról mintázta. A Balatonfüredi Hajógyárban építették ezt angol és magyar munkások, és még három ilyen hajó épült a Balatonon: Mariska, Irma és Sárgarózsa.

Ezekben az években több kuttert is készítettek, mert Erzsébet királyné úgy tervezte, hogy a milleniumi évben Balatonfüredre látogat, s a vitorlázó főurak ezekkel a hajókkal akarták őt elkápráztatni. Sissy végül nem jött, de Stefánia főhercegnő igen, és több, mint egy hétig vendégeskedett a tónál. A Kishamis a Széchenyiék birtokában volt egészen addig, amíg a második világháború nem érte el a Balaton térségét. Gróf Széchenyi Emil, majd Széchenyi Pál is kormányozta, ez utóbbi az 1920-as években megnyerte a Kishamissal a 4 tó versenyét is, melyben a Balaton mellett az Attersee, a Chiemsee, és az Ammersee vett részt. A Kutterek a kor rohanógépeinek számítottak, így sikert sikerre halmozott a Kishamis.

Míg az első világháború a Balatonnál nem kavart sok vizet, addig a második világháború a vitorlássportra nézve szörnyű következményekkel járt. A németek az északi parton, a szovjetek a déli parton táboroztak, és a németek 1944 őszén parancsba adták, hogy minden vízi átkelésre alkalmas járművet meg kell semmisíteni. Sok hajót és hajóépítő műhelyt égettek porig ezekben a hónapokban, a Kishamis három testvére is a parancs áldozatául esett.

Ám a Hajógyár munkásai, akik a kutter állandó mancsaftériáját adták, elhatározták, hogy a Kishamist megmentik: egy késő őszi éjjel kivitték Tihany alá, ahol a legmélyebb a tó, kiütötték az alját, és elsüllyesztették. 1945 tavaszán véget ért a háború, nyáron kiemelték a hajót, és átkeresztelték Kronstadtra egy oroszországi kikötőváros után - a kor szokásaihoz híven. Viszont felújítani nem volt pénz, így parton, ponyva alatt lakott egy félreeső raktárban a következő években.

Orosz fenyőrablás

1953-ban kezdték el tervezni a tihanyi kompátkelőt, ekkor járt a Hajógyárban Szilvássy Zoltán vízügyi mérnök, aki felismerte a Kishamist. Referált a Vízügyi bizottságnál, hogy a Balaton legidősebb hajóját a parton eszik az évek, a Vízügy pedig segítséget nyújtott: ez év tavaszán felújították a Kronstadt néven futó Kishamist. Siófokra került a MEDOSZ vitorlás szakosztályának birtokába, a két Kalóz és egy Star típusú hajóból álló flottába. Ekkor még nem volt a siófoki kikötőben stég, a Kishamis bóján állt, és egy kis bocival lehetett megközelíteni – ez a csónak egyébként szintén vízen van még, jelenleg horgászcsónakként üzemel.

1962-ben megépült Siófokon a klubház, ekkor a vitorlásélet is fellendült. ’56-tól a már eredeti nevén futó Kishamissal rendszeresen versenyeztek, a felújítást kilobbizó Szilvássy Zoltán és Vass Boldizsár felváltva kormányoztak. Ám a hajó feladatát illetően nem volt teljes az egyetértés: a szakszervezet sétavitorláztatásra akarta használni, és egy óvatlan alkalommal megszállták a hajót, a versenyre készülő legénységet a vízbe lökték. Vass Boldizsár a MEDOSZ-hoz fordult panasszal, és szerencsére sikerült is a sétavitorlázásnál nemesebb feladatokra visszaszerezni a még mindig kivételesen szépnek és gyorsnak számító Kishamist.

Az 1970-es években a Kishamis újabb nagyobb rekonstrukción esett át. Sajnos, amikor az építőanyag érkezett, az éjszaka leple alatt az oroszok kicserélték a fenyőt egy gyengébb minőségű, gyantaszegény fára, így két év után elkezdett a hajótest gombásodni. A hetvenes évek közepén ezért műanyag borítást kapott, de a fát évente ápolni kell lenolajjal, hogy éljen, és ne korhadjon el. Ez azóta is minden évben hosszú és komoly munka, mivel a palánkok közé egyesével, kézzel kell bejuttatni az anyagot. A hajót az ötvenes évek végétől Vass Boldizsár kormányozta, majd Hrehuss György és Dr. Pásztó Péter vezette, míg végül Hrehuss Pál lett a hajó kapitánya. A hajó kormányosa azóta, 1996 óta, Hrehuss György, a velünk beszélgető Botond nagyapja.

Ők tudják, hol kell a déli parton vitorlázni

A hajótest hossza 12,65 méter, az orrsudár két méter hosszú. A 16,75 méter magas árboc alumíniumból készült, és rengeteg vitorlával rendelkezik: 11 féle cirkáló, 8 bőszeles vitorla és 3 féle grósz közül választhat a legénység az épp aktuális szélviszonyoknak megfelelően. Megvan még a Kishamis első spinakkere, egy csíkos pamutvitorla is, ami egy alkalommal az egész csapat takarójául szolgált egy Balatont megkerülő túra során. A grósz 52, a legnagyobb spinakker 184 nm-es, a hajó alatt egy 1,82 méter mélyen nyugvó 6,75 tonnás ólom tőkesúly gondoskodik arról, hogy ne boruljanak fel.

Fotó: Hrehuss család

A Kishamis csapata 13 főből áll, ebből egy-egy versenyen 5-7 fő viszi a hajót. Rendszeresen indulnak túraversenyeken, de néha pályaversenyeken is, például az Összevont Cirkáló Bajnokságon, ahol tavaly a 2. helyen végeztek. Túraversenyeken élvezik kormányosuk hatalmas tudását: Hrehuss György hat évtizede feltérképezte a Balaton vízmélységét, és ez a tudás máig segíti őt abban, hogy a déli parton éppen a marás mentén tudjanak ellopakodni.

Összetettben sosem nyertek Kékszalagot, viszont jó pár 2. és 3. helyezést gyűjtöttek be, illetve megnyerték az 1992-es Fehér szalagot – ami akkor a Kékszalaggal egyenértékű volt, hiszen a két verseny évente váltotta egymást: ugyanazon a távon futottak, csak ellenkező haladási irányban. Sőt, a kilencvenes évek végén a Balaton Maraton versenyen - ami 8 és fél tókör megtételét jelentette kikötés nélkül - is többször indult. Egy alkalommal Litkey Farkas és édesapja, Litkey Bence kormányozta Róza ellen fej-fej mellett tették meg az utolsó kilométereket! Ugyan manapság, a többtestűek és carboncsodák korában nem valószínű, hogy összetettben Kékszalagot fog nyerni, de idén saját osztályában, az összevont cirkálók között megnyerte a balatoni tókerülőt.

Fotó: Cserta Gábor

(A Kishamis vordeckese, és történetének elmesélője a 15 éves Botond már most a vitorlázás szerelmese. Amellett, hogy nagyapja oldalán rendszeresen versenyez a Kishamison, saját hajót is tervez, egy 4 méteres „mini liberát”. Legnagyobb álma, hogy megépíthesse ezt, és elinduljon vele a Kékszalagon, de egyelőre még várat magára – ha valaki kedvet érez, hogy ebben segítségére legyen, akkor szerkesztőségünkön keresztül felveheti vele a kapcsolatot!)

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!