Baricska, a csárdák Chiantija

A veszprémi Chianti étterem tulajdonosa, Gazsi Attila nagyot gondolt: csárdát nyitni 2013-ban a veszprémi Chianti minőségi maximalizmusával, mégis mindenki számára érthető és szerethető stílussal nem egyszerű. Főleg abban a gasztronómiai környezetben, ahol a „bisztró” és a „borbár” szavak futnak és a csárdák közül több szinte saját létét is szégyellve Pizzéria&Csárda néven kezdett el futni. Igen, láttunk ilyet. Ijesztő.
Pedig a jó csárda mégiscsak jó csárda, halászlevet mégis szőlőlugas alatt ennénk a legszívesebben balatoni halból, a csuszán meg hát csak legyen jól lepirítva a pörc, meg legyen sok, ne csak olyan bisztróadag! Úgy kellett a jó csárda a Balatonnak, mint gulyásba a csipetke, és ez így nyár végén, a teltházas hétvégék után még jobban látszik.

A veszprémi Chianti étterem tulajdonosa, Gazsi Attila nagyot gondolt: csárdát nyitni 2013-ban a veszprémi Chianti minőségi maximalizmusával, mégis mindenki számára érthető és szerethető stílussal nem egyszerű. Főleg abban a gasztronómiai környezetben, ahol a „bisztró” és a „borbár” szavak futnak és a csárdák közül több szinte saját létét is szégyellve Pizzéria&Csárda néven kezdett el futni. Igen, láttunk ilyet. Ijesztő.
Pedig a jó csárda mégiscsak jó csárda, halászlevet mégis szőlőlugas alatt ennénk a legszívesebben balatoni halból, a csuszán meg hát csak legyen jól lepirítva a pörc, meg legyen sok, ne csak olyan bisztróadag! Úgy kellett a jó csárda a Balatonnak, mint gulyásba a csipetke, és ez így nyár végén, a teltházas hétvégék után még jobban látszik.

Fut a szekér

„Jövőre még jobbak leszünk, de nagyon szeretik az emberek, ez így első évnek nagyon erős volt. Szezon végére asztalfoglalással is megteltek már a hétvégi esték, nem egyszer kellett vendégeket helyhiány miatt elküldeni” – mondta Gazsi Attila, aki télen is fejlesztéseket tervez, míg a csárda téli álmát alussza. Hogy ez milyen hosszú lesz, a közönségtől függ: szeptemberben szerdától vasárnapig tartanak nyitva, de októberben is tervezik a hétvégi nyitva tartást, aztán áprilisig szünetet tartanak, fejlesztenek, újragondolnak, átalakítanak.
Gazsi Attila jó helyre nyúlt a Baricskával: az utóbbi időben elhanyagolt épület már az 1800-as évek eleje óta csárdaként üzemelt, azóta fontos szereplője volt a környék gasztronómiájának. Pár percre a parttól az ősszőlős hegyoldalban, vadszőlővel befuttatott teraszon ülve lehet a Balatont kémlelni, kár, hogy nem olyan zavartalanul, mint mondjuk 1811-ben. Sajnos azóta sok minden változott, őszintébb lenne a mosolyunk a kilátásba belekontárkodó szállodatornyok és a benzinkút-szupermarket bádogépület kombináció nélkül.

Mit egyél a Baricskában?

A Baricska ötvözi a csárda hagyományait az új konyhatechnológiákkal. Tulajdonképpen egy átgondolt csárdától van szó, aminek megálmodásában nagy szerepe volt és van Ruprecht László kreatív chefnek, ő többek között a Chiantiban is ezt a szerepet tölti be. Ott jártunkkor Takács Lóránt konyhafőnökkel beszélgettünk, akivel próbáltuk kibogozni miben más a Baricska. „Itt a gulyás hagyományos, marhalábszárból készül, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csipetkével. Viszont ott van a füstölt kacsamell lilakáposzta-krémmel, ami egy hétköznapi csárdalátogatónak új lehet. A harcsapaprikás szürkeharcsából van, a kezem száradjon le, ha megcsinálom pangasiusból! A cigánypecsenye mangalicatarjából készül, egészben lassan sütjük 8 órát 80 fokon, majd steak formájában még 12 órán át szuvidoljuk 64 fokon hogy igazán omlós legyen”. Ennek az étvágygerjesztő folyamatnak meg is lett az eredménye:
„Az idény végére elmondhatjuk, hogy két ikonikus ételünk lett, a cigánypecsenye és az almás pite vaníliafagylalttal, utóbbi Martonosi Zsolt csárdagazda anyukájának az alkotása” – mondja Gazsi Attila már szeptemberben.