Ülsz a csopaki Jásdi Teraszon, és arra gondolsz, hogy a világ egyik legjobb döntését hozta, amikor vállalkozását eladva borászatot alapított. A te legjobb döntésed meg egy Ranolder vörös vagy fehér lesz, most egyelőre érd be ennyivel. Ez is több, mint amit az ember a kilátás mellé kívánhat.
„Szerenád a szőlőben”- ez a címe Jásdi István könyvének, amit az első mondat után lerak az újságíró elé, aki a „kezdetekről” kérdezi. Igaza van, a könyvben minden benne van, amit a Jásdi Pince tulajdonosának előéletéről tudni kell. Pista bácsi, innen üzenem, elolvastam!
A pincét 15 éve vette meg a Jásdi család, miután a családfő 50 évesen úgy döntött, eladja a vállalkozását. „Pár soros ingatlanhirdetés volt, egy negyven méteres balatoni pince és egy présház, eszünk ágában sem volt megvenni. Mégis lejöttünk, megnéztük. A présházból feljőve eldöntöttük, leköltözünk Pestről, megvesszük, felújítjuk és a pincében megint bor lesz!”
Csak érdekességképpen: máig tartja magát a legenda, miszerint – az egyébként tényleg nagy vitorlázó hírében álló – Jásdi István Csopak mellett elhajózva felnézett a hegyoldalra, és úgy döntött, itt fog bort termelni. Ne lepődj meg, ha ezt hallod, inkább mosolyogj egyet. Az emberek szeretik a romantikus történeteket!
Persze a Budapesten és Párizsban töltött évek után a barátok azt hitték, elmezavar. Nem csak ők. „Amikor az eladók (...) megkérdezték, mégis mi a szándékunk a negyvenméteres pincével, csak annyit válaszoltam: nagyon alkalmasnak látjuk egy fedett úszómedence számára. Ezt a választ várták a pestiektől”– írja a könyvben.
Az előző tulajdonosok hatalmas vendéglőt terveztek ide, „a Balaton legnagyobb csárdája lett volna, hatalmas buszparkolóval”, Jásdiék azonban igyekeztek kihasználni a környék adottságait és tiszteletben tartani a múltat. Kiderült, hogy a pincénél jobbat építeni sem lehetett volna borászat céljára, a vincellérházból pedig lakóház lett, igyekeztek műemléki igényességgel felújítani. A présház 150 évvel ezelőtt Ranolder János veszprémi püspök tulajdona volt, akinek akkoriban 50 holdas szőlője volt. Itt ültettek először fajtatiszta szőlőket a környéken. A Ranolder birtok kora legmodernebb szőlőgazdasága volt, ő tette fel Csopakot a bor térképre. Tulajdonképpen ez az adottság volt az, ami a tulajdonos érdeklődését felkeltette. A „Szerenád a szőlőben” Jásdi saját élettörténete mellett a püspök munkásságáról és a Balaton szőlőtermesztési hagyományairól szól. Nemcsak a könyv, hanem a pincészet csúcsborai, a Ranolder vörös és a Ranolder fehér is a múlt előtt tiszteleg.
„Szerencsénk volt, a 90-es évek végén nem volt jó csopaki bor, könnyített pályán indultak a pincészetek. Éltem Párizsban 5 évig, tudtam mi a jó bor, ez a tudás akkoriban nem volt elhanyagolható, sőt: sokat ért. Először kellett vincellér és borász, később beletanultunk. Az első bor aranyérmet kapott a budapesti nemzetközi borversenyen” – meséli. „Most is tanulunk és tanulunk, a kísérletezés ma is tart. Kamatoztatjuk az összeszedett tudást, ismerjük a táj minden rezdülését. Az ember benne él az időjárásban, ha kókad a szőlő, azt is látja. Azok az évjáratok a jók, amikor olyan idő van, hogy az emberek is jól érzik magukat. Nem a nagy kánikula, hanem változatos kellemes időjárás. És persze közben változnak a körülmények is, a klímaváltozást mi is érezzük, igyekszünk reagálni rá.”
„A Jásdi Borterasz télen-nyáron nyitva van. Ha január 7-én délután, vízszintesen eső hóban idejössz, kinyitják az ajtót és töltenek neked egy bort(kivéve kedden, az szünnap).
Ez az egyetlen ilyen hely a környéken. Szinte minden nap van betérő, de az is előfordul, hogy eltelik pár nap úgy, hogy nem jön senki, csak mi kortyolgatjuk a bort. Jönnek haverok, télen több a csoport, több a rendezvény, vannak borvacsorák, folytatódik a „Borászok a kanapén” beszélgetőest-sorozat. Éttermet nem szeretnénk, itt a boroké a főszerep, ahhoz adunk ételt, hol csak hidegtálas ízelítőt, hol komolyabb fogásokat. A posztszocialista gasztronómia lényege, hogy ne lehessen érezni a bor ízét, lilahagymával és ágyas pálinkával butították le az érzékelést. Nálunk ilyet nem kapsz!”
A Jásdi alapborok egyébként ott vannak a Bortársaságnál, de olyan is van, amit csak a Borteraszon és a Vinotékában lehet megkapni. A legnagyobb tétel az olaszrizling, ezen alapul a Csopaki Kódex védjegye, ami a környékbeli borászok összefogásából egy olyan szigorú kritériumrendszert határoz meg, aminek maguk a borászok sem tudnak minden évjáratban megfelelni. Az sem véletlen, hogy a Nagy Olaszrizling Kóstoló rendezvényén, október 19-én Jásdi István is előadást tart majd Budapesten.
