Az „és te hova jársz strandolni?” kérdésre egy igazi, dörzsölt balatoni többször is meggondolja, mit válaszol. A tuti helyeket, ahol mindig elfér még egy pár törölköző, és nem kell a fröccsért tolakodni, mindenki féltve őrzi. Sajkodon már sokan vannak? Akkor van egy új ötletünk, de pszt!

Nem is olyan régen már írtunk a sajkodistákról, vagyis azokról, akik Csak Sajkodra Járnak, és a Tihanyi-félsziget csendes, nyugati öblére esküsznek. Sajkod továbbra is gyönyörű és hívogató, de tény, hogy a csendes part szájról szájra terjedő híre egy augusztusi hétvégén egész kis tömeget vonz a strandra.

Ideje továbbállni?

Annak, aki ennél messzebbre menne, ami a csendességet meg a Budapestről távolodást illeti, ott van a turisztikai portálok által csak a „Balaton rejtett kincseként” emlegetett Pálköve. Még jó, hogy a túlhasznált szókapcsolat jelen esetben tényleg egy olyan rejtett helyet takar, aminek a nevét szerintem nem csak én nem hallottam ezidáig. Talán mert közigazgatásilag Kővágóörshöz tartozik, lélekszáma körülbelül 100 fő némi ráhagyással, és szinte egybeépült Balatonrendessel.

Pálkövében az a nagy királyság, hogy a Pálkövei-öböl tópartja és a 71-es főút között fekszik egy apró kiszögellésen. Az úttól egy mezősáv és erdő rejti el a figyelmetlenek elöl. Mivel nem visz keresztül a 71-es, mint a legtöbb északi településen,  Pálkövén csak az áll meg – illetve az megy be – aki tényleg ide készül.

Nincs itt kérem látnivaló

Pálköve nem az idegenforgalmi látványosságok miatt hívogató, inkább a nyugalom, a part felől érkező lágy szellő és a sok zöld az, ami első perctől marasztaló. Egy nyárközépi forró napon, mikor erre jártam, konkrétan az az érzésem támadt, mintha egy Lost epizódban lennék, az egyik elszigetelt táborban. Persze egy augusztusi hétvégére nem ígérem a lakatlan sziget feelinget.

Itt van a Balaton-felvidék egyik legnagyobb egyben megmaradt tölgyerdeje, a parton pedig a Balaton kevés ősnádasainak egyike. Talán ez adja azt az érzést, hogy itt maradt valami a Balaton egykori „érintetlenségéből”. Itt tényleg a természeté a főszerep, a fő építőanyag a balatonrendesi kőbányából származó vörös homokkő, közel a Káli-medence és Kékkút, a sárga turistaútvonalon haladva pedig minden könnyen elérhető. A strandon lévő kútból a Rákóczi Ferenc forrás természetes gyógyhatású, szénsavas savanyúvize buzog, aki pedig még itt is múzeumra vágyik, annak ott van Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus 1937-ben épített nyaralója az emlékkiállítással.

Strand és üdülő

A strandon néhány idetévedt látogató mellett az itt üdülők vannak, a legtöbben a táborból. Az 1965-ben alapított Pálkövei Üdülőszálló hozza az igazi faházas, közös fürdős, kantinos hangulatot, tölgyfákkal körülvéve, egy perc sétára a strandtól. Gyerekkori nyári táborok emléke és az úttörő mozgalom szelleme lebeg itt, de szerencsére felnőttként is be lehet költözni. A modern kor ide Traubisoda helyett Coca-Colát, levelezőlap helyett ingyen Wi-fit hozott, de maradtak a délutáni szundításra ingerlő műanyag székek meg a tábori tea. Szerencsére. Pálköve nem egy világváros, nem is gaszronómiai kaland, egyszerűen csak egy jó hely. Augusztusban, a Balatonnál szerintünk ennyi is elég a boldogsághoz.