A kérdés jogos, sőt mi több briliáns, mert az ember tényleg kíváncsi rá, vajon milyen is a magyar mediterráneum kellős közepén az élet, heti egyszeri alkalom helyett heti hétszeriben. Eléd ugranak-e a szarvasok éjszaka az autóúton (igen), vagy nagy tél – lásd szükség – esetén tankkal viszik-e be a kenyeret a faluba, ilyenek. Szubjektív Káli-medence útikalauz stopposoknak.
A Káli-medence Magyarország egyik legszebb tájegysége, ha nem a legkiemelkedőbb, tartja a tudományos irodalom, na meg a szerző. Mintegy kilencezer hektáron elterülve, a Balaton-felvidéken van egy régió, ami leegyszerűsítve, a csodával határos. Persze, az egész Balaton, meg az ország a maga keserédes romantikájával, de itt van a Káli-medence, ahol még az éghajlat is egyedülálló, egy kis szakaszon pedig a köztudottan kényes füge és a leander is megél, annak ellenére, hogy ez utóbbi legközelebb körülbelül a dalmát testvéreknél érzi jól magát.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként a Káli-medencéhez tartozik Kövágóörs, Kékkút, Salföld, Mindszentkálla, Szentbékálla, Köveskál, Balatonhenye és Monoszló. Más megközelítésből a salföldi major, vele szemben az (egyre kisebb) bányató, a kékkúti savanyú-forrásvíz, a Kőtenger, ami nem más mint a Pannon-tenger aljzatának maradványa, Hegyestű, az egész bazaltfennsík és így tovább. Minden falunak megvan a maga mesélnivalója, legjobb bort nyitni hozzá.
Mindennapi kenyerünket
Na de milyen itt élni? A cím kérdése nem véletlen, hiszen asszociációk sorozata útján egyből úgy is érzi magát az ember, mintha a Miért éppen Alaszkából jött volna, legalábbis, aki lakott erre. Míg nyáron érdekes jelenségnek lehetünk tanúi, azaz belpesti arcokként a szomszédainkkal együtt piacolunk Káptalantótiban, vagy a titkos levágószakaszon kéz a kézben gyalogolunk át Kapolcsra, a java, mint mindig, ősztől jön. Túlélni a telet, mint a Trónok harcában. Apropó, tél. Bár a technika és a szélessávú internet nem csak a fővárosban dübörög, egy egészen érdekes, némi Gerald Durell-i humorral spékelt változata él vidéken; már csak ezért is érdemes lenne kicsit leköltözni.
E/1
Kétlaki versenyzőként kristálytisztán emlékszem az első élményemre a Káli-medencében (Mindszentkállán). Épp az öröklött BMX-et próbálgattam egy dombtetőről, amikor jött a klasszikus fordulat: vigyorgó, kitört fogú nyolcéves az árokban. Rögtön termett segítség, aki végül feltette életem első megmaradt, „káli” kérdését: Nem csípett meg a csollán? Mondtam, hogy az nem, és kimásztam a csalánmezőből. Hülye pesti.
Jött egy busz
A Káli-medencében legalább olyan izgalmas az ősz, amilyen szép. Bár egyre többen járnak városokba iskolába, Révfülöp felé a szokásos reggel negyed nyolcas menet az egyik legjobb dolog, lehet, utazom is egyet, most, hogy szezon van. Az autóút mellett legelő őzek, birkák és mindenféle állatok, jó nézni őket. A buszt amúgy érdemes megbecsülni, nincs kényelmes pestieskedés, tízpercenkénti luxus. Iparkodni kell reggel, mert ha lekési az ember, általában nem egy, hanem a busz megy el. De ez legyen a legkevesebb, a Káli-medence jót tesz a biológiai órának meg a bőrnek.
Childhood living is easy to do
Minden gyerekkornak megvan a maga romantikája, a térség meg tökéletes táptalaj ehhez. Bár a technika rohamosan fejlődik, ugye, egyre több dzsip kanyarodik erre, van a Káli-medencében valami érintetlen, ami még így is marad egy ideig.
A tél tele van izgalommal, régen meg, mint tudjuk, minden jobb volt, így a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy amikor lerobbant az iskolabusz a kedves (vezetékes) telefonok idején egy januári délután Köveskál határában, mindenki szépen hazasétált a hóban. Elég vicces meleg levessel kárpótolva. És most mi a helyzet? Jók a borok, a paradicsom hatalmasra nő a nap alatt, este meg lehet zenét hallgatni vagy dobolni a házban, netán a hegyen, a kutya se szól az emberre. Ja, és lehet házi szörpöt cserélni kölyökpulira a piacon.
Családom és egyéb állatfajták
Az M7-es után a faluk felé kanyarodva az út kész szafari éjjel, így nem kell állatkertre költeni, napközben pedig lehet fejvesztve (persze óvatosan) biciklizni A-ból B-be, ideális közlekedésmód a Balatonhoz vagy a napi betevő beszerzéséhez. És mert vidéken egy kicsit minden szabadabb, arra is kristálytisztán emlékszem, amikor apám egyszer beszíjazott egy bakkecskét az anyósülésre, és elvitte a balatoni úton Keszthelyre.
Hát így élünk mi a festői Káli-medencében. Egyszer megcsinálom a Hegyalján.
