A veszprémi állatkertbe érkezett három kis elefánt most legalább annyira zavarodott lehet, mint Bill Murray az Elveszett Jelentésben. A helyzet persze egyáltalán nem kétségbe ejtő: erre utal, hogy viszonylag gyorsan befoglalták a Veszprémi Állatkert új Elefánt Parkját dagonyázóstul, homokmedencéstül, mindenestül. Ha már ott jártunk, nem csak az új lakókról lőttünk képeket, hanem megnéztük hogy érzi magát az „őshonos” lakosság: két orrszarvú a szemünk láttára rendezett csörtét, a tigrisektől megijedtünk, de a makiösvény majmait a tenyerünkből etettük.
Európai Uniós és központi kormányzati támogatással, közel 1,2 milliárd forintból újul meg az elkövetkező időszakban a Veszprémi Állatkert. A „ZooEvolúció” projekt egyik kiemelkedő eleme az október 9-én átadott Elefánt Park, amihez egy 1100 négyzetméter alapterületű elefántház is tartozik. A külső kifutóegyüttesben árnyékos pihenőhelyek, dagonyázók, fürdőmedence és egy homokfürdő is helyet kaptak azért, hogy az elefántok a Dunántúl helyett inkább valamilyen kihelyezett Szavannán érezzék magukat.
A három új lakó, név szerint Nuka, Dinkar és Félix a csütörtöki átadón inkább a sajtó vakufényében fürdött, mintsem homokban. A négyéves, elefánt-idő szerint még bébinek számító ormányosok egy észak-németországi állatkertből érkeztek Veszprémbe. Az állatkert készítheti víztartalékait, mert a kihelyezett ismertető szerint egy kifejlett ázsiai elefánt akár 140 liter vizet is képes meginni naponta.
A Veszprémi Állatkert, teljes nevén Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark egyike az ország legrégibb állatkertjeinek, 1958 augusztusában nyílt meg. A korabeli dokumentumok és képes anyagok tanúsága szerint nagy társadalmi összefogással, mindössze öt hónap alatt épült fel. Először a Fejes-völgyi területet, később pedig a szomszédos Gulya-dombot töltötték meg állatokkal.
A Fejes-völgyi rész ma nagymacskák, különleges madarak, páviánok és kisebb testű majmok otthona. A Gulya-dombon pedig olyan nagyobb térigényű emlősöket helyeztek el, mint a zebrák, orrszarvúk és zsiráfok.
Sétánkat az állatkert újabb, Gulya-dombi részén kezdtük. Természetesen a zsiráfokat láttuk meg először, akikről kiderült: nem elég, hogy 5 méter magasak, ehhez a nyelvük is példátlanul hosszú. Egy felnőtt zsiráfé pontosan 46 cm. Albérlőtársaik a struccok, akiket szemmel láthatóan semmilyen méretkülönbség nem zavar.
A zsiráfok közeli szomszédai a kecses flamingók, akik úgy tűnik, egy kicsit szégyenlősek. Leginkább szorosan egymás mellett, fejüket a farktolluk mögé rejtve, fél lábon mutatkoztak, de még így is legjobban virágzó tavirózsákhoz hasonlítottak.
Bár az orrszarvúak igen könnyen ingerelhető állatok, a zebrák mellett valahogy mégis megférnek.
Egymással viszont már kevésbé. Míg a zebrák békésen legelésztek, két orrszarvú valamin hajba, pontosabban orrba kapott és kemény csörtét rendezett.
A heves csata után kifáradtak, vagy csak esetükben is győzött a "jobb a békesség" elve, és inkább leheveredtek egymás mellé.
A kétpúpú tevék viszont meglepően barátságosak és közvetlenek voltak velünk, a képen látható példány többször is visszatért pózolni egy jó fotó kedvéért.
A majomház három nyugat-afrikai csimpánza bátran pályázhatna a leginkább emberre hasonlító állat címre. Kifinomult eszközhasználatuk, az érzelmek széles palettáját kifejező tekintetük miatt a gyerekek akár egy órát is képesek nézni őket az üvegfal mögül.
Ez a majom lehet, hogy éppen Rodinnek készül modellt állni.
Ő viszont inkább békés olasznak tűnt, aki a délutáni sziesztára készül.
Ez a duzzogó, sértődött majom nálunk mindent vitt. Szemmel láthatóan magányra vágyott, ezért néma kérését tiszteletben tartva tovább is indultunk a majomházból.
Utunkat a Fejes-völgyben folytattuk, majd a makiösvénynél azonnal meg is álltunk, mert az állatkert nagy részével ellentétben itt simogatni is lehet az állatokat.
A gyűrűfarkú makik összhangját még a ritmikus sportgimnasztikázó lányok is megirigyelhetnék.
A szurikáták kíváncsi állatok: jobban szeretnek két lábon állni, hogy minél többet láthassanak a körülöttük történő dolgokból.
A kaméleonnak még az őszi délelőtt szikrázó napsütése sem volt elég, de a fűtőtest már olyan hőséget idézett elő, mintha egy mediterrán faágon mászkált volna.
A vadmacskákat elővigyázatosságból utoljára hagytuk. Pedig kár volt félni, az oroszlánok békésen napoztak, még a fejüket sem voltak hajlandóak megmozdítani.
A rettegéssel vegyes csodálat a tigrisek iránt valószínűleg nem csak William Blake-ben, hanem azóta is sok emberben megfogalmazódott, amikor közelről látták Sir Kán földi helytartóit. Amikor ott jártunk, még a hatalmas rács és a kerítés mögött sem éreztük magunkat teljes biztonságban.
Az Elefánt Parkkal elkezdődött újítások 2015 tavaszáig folytatódnak. A hat projektelemből álló beruházás végén, 2015 nyarára egy kívül-belül megújult állatkert fogadja majd a látogatókat.
