Egy majdnem százéves tudománnyal megterhelt épület rengeteg jó - nem csak biológiával kapcsolatos - sztorit rejt. A tihanyi Limnológiai Intézet kilincsét fogta már Klebelsberg Kunó, Bethlen István és Szent-Györgyi Albert is, máig nem tudják hova tűnt egy felbecsülhetetlen értékű Vaszary-kép, ők adták Magyarország legjobb helyre pisilő kisfiúját, miközben a mai napig őket hívják, ha kitör a pánik a Balaton vízének minőségével kapcsolatban.
Mi a limnológia? Gyors Google-keresés helyett: a biológia édesvizekkel foglalkozó tudományága. Alig száz éve még ez a terület volt a biológiai kutatások egyik legfontosabb ágazata. Az ok egyszerű: a tudósok a 20. század elejétől a második világháború végéig nem egereken és nyulakon, hanem halakon kísérleteztek. Több hasonló, akkoriban létesült európai intézet mellett a tihanyi Limnológiai Kutatóintézet is ennek köszönheti létrejöttét. Persze az emberek többsége akkoriban is haszontalannak tartotta ezt a tudományt, és úgy vélte, hogy Bethlen István miniszterelnök jobb dolgokra is költhetné az adókat a háború sújtotta Magyarországon. A tihanyiak olyannyira ellenezték az intézményt, hogy a helyiek csiborpatkolónak csúfolták a nagy épületet.
Ezzel együtt Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter az alapkőletételnél maga is kijelentette, hogy kicsire nem adnak: „Állítom, hogy nagy pazarlás lenne, hogyha azt, amit csinálunk, kicsinyes kishitűségből, kisszerűen koncipiálnánk meg.”
Így lett a Balaton Európáé
A Balaton természettudományos leírása már a török hódoltságot követő időszakban megkezdődött. Az első, akkor még katonai célokat szolgáló térképek a 18. század első, majd a 19. század második felében készültek a tó környékéről.
A tó élővilágának részletes tanulmányozását a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága indította el 1891-ben. Az ezt követő 29 évben a természettudósok részletesen leírták a tó geológiai történetét, fizikai, kémiai és biológiai jellegzetességeit. A rengeteg eredmény egy nem kevesebb mint 32 kötetes sorozatba fért csak bele, amelyet Lóczy Lajos szerkesztett. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei németül is megjelent, így hamar bekerült a nemzetközi tudományos diskurzusba.
Klebelsberg Kunó úgy gondolta, hogy a Trianon utáni megtört nemzeti öntudatnak éppen kapóra jön egy porosz mintára felépített, önálló kutatóintézet, ahol majd nemzetközi hírű tudósok százai dolgozhatnak. A vallás- és közoktatási miniszter kultúrpolitikája jól illeszkedett Bethlen István nemzetfelvirágoztató gazdaságpolitikai programjához. Klebelsberget pedig egy általa nagyra becsült kutató, Hankó Béla álláspontja győzte meg a vízi élet kutatásának fontosságáról: „A vízi szervezetek legnagyobb része átlátszó...látjuk nemcsak a test külsejét, hanem összes szerveit... és a többi olyan életműködést, amelyet magasabb rendű szervezetben csak fölboncolása után szemlélhetünk A vízi szervezetek azonban rendkívül törékenyek...Ezért tanulmányozásukhoz a helyszínen kell megadni a lehetőséget a vízen vagy a víz mellett felállított kutatóintézet létesítése által.”
Ilyen lett Európa legmodernebb kutatóintézete
Egy évvel az alapkőletétel után, 1927-re fel is épült a kor legmodernebb laboratóriumaival, elegáns étteremmel, panorámaakváriumokkal és vendégszobákkal felszerelt intézet. Az épület kinézete jól illeszkedett az új tihanyi Fürdőtelep koncepciójába, amely - a gyógyszálló kivételével - meg is valósult pár éven belül.
A Limnológiai Intézet (akkor még: Magyar Biológiai Kutatóintézet) épületét Kotsis Iván tervezte, aki egyik korábbi munkájával, a Habsburg József főhercegi kastéllyal lenyűgözte Klebelsberget. Az épületegyüttes három részből áll: középen a laboratórium épülete, mellett egyik oldalon az ott kutató tudósok szállodája, a másikon pedig az állandó igazgatói személyzet lakóháza található még ma is.
A laboratóriumok akváriumába egyrészt a Balatonból pumpáltak vizet, másrészt a Dunán és a Sió csatornán keresztül szállítottak sós tengervizet a Fekete-tengerről. Az intézet saját parttal, Klebelsberg Kunóról elnevezett gyűjtőhajóval és csónakházzal is rendelkezett.
Az emeleti „kurzusterembe” Vaszary Jánostól rendelt az állam egy nagy festményt, amely vízfátyolon keresztül stilizáltan ábrázolta a Balaton medrének flóráját és faunáját. Kotsis István szerint az ott dolgozó tudósok nem kedvelték Vaszary művét, mert „állandóan a stilizált állatok és növények neveinek megállapításával bajlódtak”. A kommunizmus évei aztán ezt a problémát is megoldották. Az 1950-es évek végén teherautón szállíttatták fel a vásznat Budapestre, az MTA székházába, ám az úton nyoma veszett Vaszary egyetlen állami megrendelésre készült művének. A mélység világa azóta sem került elő.
Az intézet egy élettani és egy a Balaton kutatására létrehozott osztállyal indult el. Rövid idő alatt pezsgő szellemi élet alakult ki, olyan, később Nobel-díjas tudósok dolgoztak itt, mint Otto Loewi, Paul Weiss vagy Szent-Györgyi Albert. A második világháború alatt az akkori intézetvezetőnek sikerült a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alá vonni az épületet, így szinte teljesen épen vészelte át a háborút, viszont a kutatók száma erősen megfogyatkozott ezekben az években: sokan Kolozsvárra mentek tanítani, másokat behívtak katonának.
A pisilő kisfiú és a mesterséges pontyok
A kitartó kutatásokra azért néha a szerencse is rásegített. Az ötvenes években például több szakember is lázasan kereste a választ a pontyok mesterséges szaporításának lehetőségeire. Senki nem gondolta volna, hogy a később világhírűvé vált módszert egy pisilő kisfiúnak köszönhetik majd. Woynárovich Elek halbiológus, az intézet akkori vezetője régóta kísérletezett már az ivarsejtek tálban való összekeverésével, de mindig elakadt, mert a nőstények ikrái valamiért még a megtermékenyítés előtt összeragadtak.
Egyik alkalommal aztán gyerekeivel érkezett az intézetbe, amikor a tiszt jelentette neki, hogy virgoncak a halak, ismét lehetne próbálkozni. A biológus a halakhoz rohant, ám mivel már nem volt ideje mosdóba vinni kisfiát, jobb híján az egyik halikrákat tartalmazó tárolót adta oda a bajban lévő fiúnak. Óriási meglepetésére, egy újabb balul elsült kísérlet helyett megtalálta a hiányzó láncszemet: az emberi vizeletben található urea névre hallgató anyag végre szétválasztotta az ivarsejteket.
Ezzel el is indulhatott a nagyüzemi pontyszaporítás. Woynárovich Elek röviddel később útra kelt, hogy a fehérjeínségben szenvedő országok szakembereinek is megtanítsa a mesterséges haltenyésztés módszereit. Eljutott Nepálba, Venezuelába, Madagaszkárra és Brazíliába is. Az ő története csak egy az intézetből indult és világhírűvé vált kutatók sorából.
Az intézet jelene
1965-ben és 1975-ben a tömeges balatoni halpusztulás és a víz minőségének romlása miatt került ismét a figyelem középpontjába a Balaton-kutatás. A 70-es évektől kormányprogramok sora indult a Balaton megmentésére. Újra a hidrobiológia lett az intézet fő profilja, ezzel párhuzamosan a Magyar Tudományos Akadémia 1982-től átkeresztelte a helyet Balatoni Limnológiai Intézetté, ahol azóta is folyamatosan kutatások zajlanak. 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont részeként működnek.
