Utánanéztünk, melyik magyar költőt, hogyan inspirált a Balaton. Aggodalomra semmi ok, hosszú versek helyett most csak néhány csemegét mutatunk. Verseket a Balatonról, amikre gondolhatsz a parton ülve és néhány kevésbé ismert sort, amivel a kedvesednek bókolhatsz séta közben.
Szerelmes Balaton
Romantikus randi-helyszínekben a Balaton verhetetlen. És most ne csak a nyári naplementére gondoljunk. Egy hétvégi, kéz a kézben séta is meghitt tud lenni a ködös őszi parton. Jékely Zoltán egy egész elégiát írt a Balatonhoz, de ez a sora vallomásként is működhet:
„Dühöng a szél, tombol a Balaton, téged kereslek minden tarajon”.
Illyés Gyula fagyipénze
Illyés Gyula tihanyi háza legendás irodalmi találkozóhely volt. 1943-tól haláláig itt töltötte ideje nagy részét. Negyven év alatt rengeteg külföldi és magyar író, költő volt vendég tihanyi házukban. Például Szabó Lőrinc, Németh László, Weöres Sándor, Sarkadi Imre, Déry Tibor és Tristan Tzara is.
Az október 23-i iskolai megemlékezések állandó fellépője, az Egy mondat a zsarnokságról című vers is Tihanyban született. A helyi kötődés miatt az idősebbek személyes történeteket is mesélnek az íróval kapcsolatban. Punk Ferenc, a Ferenc Pince Csárda egyik vezetője például gyerekkorában nyaranta Illyés Gyula kertjében gyűjtötte a csigákat fagyipénz fejében. Állítólag az író olykor aggodalommal figyelte, ahogy egyre több csiga landolt a kosarában és csigavér felkiáltással próbálta fékezni a gyerek buzgalmát. Punk Ferencben ez az emlék annyira megmaradt, hogy Illyés tiszteletére minden évben elkészíti a Csigavér Rosét. A lenti kép pont abban a bizonyos kertben készült:
A helyiek szerint Illyés humora is legendás volt Tihanyban. Új nép a parton című verséből kaphatunk némi ízelítőt abból, hogy milyen lehetett vele egy fröccs mellett viccelődni:
Fürdőruhában szép lépésű nő --
Jó alakja az elegancia.
Hogy ideillik! Mily "előkelő"
S mi mindent mond el, ahogy kisfiára
pillantva elkiáltja:
"Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!"
A 19. században is a Balaton volt a Riviéra
A 19. század elejére Füred már népszerű fürdővárosnak számított. 1844-ben a költő-nyelvújító Czuczor Gergely is itt gyógyíttatta magát. Ez az epigrammája száz évig, egészen a második világháborúig állt az akkor még fából épült fürdőház bejáratán:
„Lelked szép erejét a sors hullámai edzik:
E tó testednek nyújt üde életerőt.”
Vajda János pedig impresszionista eszköztára összes jelzőjével becézgette a Balatont:
"És az a türemlő hullám,
Kis bujár hab mit gagyog?
"Ember, ember, ide nézz rám,
Lettem és már nem vagyok."
És a ringó, kergetőző
Millió hab a tavon,
Váltakozva majd egy bölcső,
Majd meg egy-egy sírhalom."
