A balatoni szuvenírpiac holnaptól a naplementés hűtőmágnesek és az életnagyságú bikinis lányokkal dekorált törülközők mellett kap egy Balaton-színű kis könyvecskét is. A Kis Hungarikumhatározók családjának legidősebb tagjaként a Balatonhatározó egy MOME-n végzett grafikus saját élményein keresztül mondja el, hogy milyen is a Balaton. A kis könyv legfontosabb jellemzői: színes, vidám, letisztult és tele van ügyesen megkomponált minimál-grafikákkal bundesliga-sérós germánokról, a jéggel szemben csatát vesztő Hummerről, vagy balatonfüredi vitorlázókról.
Csütörtökön debütál a magyar szuvenír piac legújabb színfoltja, a Kis Hungarikumhatározók jelenleg hat főből álló családja. Szabó Zsófi ráunt a kommersz ajándéktárgyak dömpingjére, így a MOME-s BA diplomamunkáját művészi, de nagyon is a való életbe ültethető projektként folytatta az elmúlt három évben: “Van küldetéstudat ebben a hungarikumos választásban, ugyanis mint designert, engem nagyon zavar a vizuális környezetszennyezés, amit a szuvenírpiac kínálatában is látok. Ebbe szerettem volna valami friss színt vinni.”
Zsófi rengeteget utazik, főleg fapados járatokkal, így a saját tapasztalataiból kiindulva a kompakt méret ugyanúgy fontos szempont volt, mint az, hogy egyfajta kortárs helyi szemléletet tükrözzenek majd a Kis Hungarikumhatározók. Ezért akarta a saját véleményét elmondani a kis könyvekkel és a grafikákkal.
Hogy kiknek szólnak a Kis Hungarikumhatározók, arra szerintünk egyszerű a válasz: mindenkinek. A határozók könnyed, mégis komoly hangot ütnek meg, így az angol és olasz fordítás a külföldi turistáknak éppúgy lehet egyszerre vicces és hasznos tudásbázis, mint a magyaroknak egy önironikus és szubjektív korrajz.
A 'Gasztroturizmus' részben például egyből a sima lángos kerül a szemünk elé, méghozzá 350-ért, de a hekk, a főtt kukorica, a sült keszeg vagy a palacsinta sem maradhatnak le a szocialista étkezdéket felidéző, közben a mai napig aktuális képről. Zsófi kiemelte még a külföldre származott magyarokat és felmenőiket is, akiknek különösen jól eshet majd belemélyedni a Kis Hungarikumhatározók lapjai közé.
Nem meglepő, hogy minket a Kis Balatonhatározó érdekelt legjobban: ez volt a 6 kötetet számláló sorozat elsőként elkészült darabja, a szöveget hozzá Hanula Zsolt írta. “Az ember az emlékeiből alkot”– mondja Zsófi arra a kérdésre, honnan merített ötleteket a munkához. Gyermekkora óta minden nyáron feltűnt a Balaton keleti-medencéjénél: apukájával rengeteget vitorlázott , édesanyjával pedig a hosszú beszélgetések, hosszú séták, még hosszabb úszások sormintáját követte.
Persze a szubjektív nézőpont nem csak a gondtalan gyerekkort mutatja be: a 'Nyomokban vizet tartalmaz' résznél szó esik a hatvanas évek végén a tóba telepített angolnákról is, amelyek a 90-es évek víz felszínén úszó rémeivé is váltak. Zsófi amellett, hogy finoman szólva sem szerette őket látni, még haragszik is rájuk: "letarolták a Balaton élővilágát, felfalva más halfajok ikráit, ezzel a kipusztulás szélére sodorva azokat".
A személyes vonalat tovább erősíti a határozó végén található Balaton-térkép: a hívószavakkal ellátott nagyobb településeken kívül csak a kikötőket, a bortermelést, illetve a kempingeket láthatjuk. A könyv végén a térkép mellett egy “jegyzetek a partról” szekció is helyet kapott, sőt az egyes fejezetek végén ösztönzés miatt maradt egy kis üres hely.
“A szubjektivitást szeretném sulykolni. A hungarikum az, amit Te annak gondolsz és ami a Te szubjektív élményed. Mindenki azt rakja bele, ami az ő saját élménye" - mondja Zsófi, majd kiderül, hogy ő a már említett édesanyjával közös úszásait írná ide.
