Úgy tűnik a Balaton környékén még nem halt ki egészen az állandóság szeretete. Gyakran hallani vendégektől és vendégváróktól egyaránt, hogy jól esik nekik az a fajta biztonságérzet, amely annak köszönhető, hogy egyes helyek ugyanott vannak, és majdnem ugyanúgy festenek, mint tavaly, mint tíz éve, mint gyerekkorukban. Utóbbi persze ebből a szempontból kuriózum, így a kategória szereplői különös figyelmet érdemelnek. A Rege Cukrászdát azonban nem csupán félévszázados népszerű működése miatt kerestük fel. Aki járt már Tihanynak ezen a szegletén, pontosan tudja, hogy a Dobostortán, a kecskeköröm-legendán és a páholy-panorámán túl, akad itt még valami. Egy főszereplő, akit rivaldafény helyett a vendégek és a tradicionális értékek iránti szeretet tett legendássá. Kelemen Margit üzletvezetővel beszélgettünk.

WLB: Úgy tudjuk, nemrég jelent meg a tihanyi Rege Cukrászda ötven évének történetét bemutató könyve. Miért írta meg?
Kelemen Margit: Azért, mert úgy gondolom, hogy ha én ezt nem teszem meg, akkor a történet, hogy hogyan lett a Bencés Apátság gazdasági udvarán lévő disznóólból Magyarország Királyi Páholya, a feledés homályába merül. Az ötvenből 35 év történetét személyes, mindennapi munka révén ismerem, átéltem, megéltem. Az előtte lévő 15 évet elmesélték nekem a nyitáskor itt dolgozók, akikkel hosszú éveken át még együtt dolgoztam. Nagyon sok ember, egészen különböző szálakon kötődik a Regéhez. Nagyszabású ünnepséget szerveztem a cukrászda 50. születésnapjára. Itt megkaptam a visszajelzést, ezt tényleg meg kellett írni. Rengeteg törzsvendég van, akiknek az életében egy kedves, jelentős pont ez a cukrászda. Másrészt pedig: bátran kimondhatom, ez itt az én életem.

WLB: Ön szerint mitől működik jól egy vendéglátóhely? Mi kölcsönöz sajátos hangulatot egy-egy rutinfeladatnak?
Kelemen Margit: Rajtam mindenki csodálkozik, hogy főnök létemre itt vagyok minden nap. Megismerem azokat, akik már jártak itt, közvetlenül fordulok azokhoz, akik még soha nem. Kellemes perceket, órákat szeretnék nekik nyújtani, és közben azon veszem észre magamat, hogy még a kutyáik neveire is tisztán emlékszem. Ez nem egy különleges recept, ez egy adottság. Mindenért kárpótol, amikor távozóban azt mondják: "Visszajövünk, olyan jó itt lenni…!"

WLB: Hogyan foglalná össze a Rege-sztorit azoknak, akik még nem találkoztak a könyvével?
Kelemen Margit: Az államosítás után 10 évvel, 1960-ban kezdődött el a Balaton regionális fejlesztése. Az újjáalakult BIB szakemberei találtak rá az apátság lábánál megbúvó, szinte rejtett bejáratra, amely a gazdasági udvar disznóólja volt azelőtt. Itt nyitották meg 1961. június 16-án a Balaton-part egyik reprezentatív üzemét, a Rege cukrászdát. Eredetileg csak nyári üzemelésre szánták, így télen mostoha körülmények között folyt a munka. Az első átalakításra 1978-ban került sor, majd az újabbra épp 10 év múlva. Mire elfogadható munkakörülmények alakultak ki, jött a rendszerváltás. 1988-ban voltunk nyitva utoljára télen. 1990-ben a Rege cukrászda üzemeltetésére megalakult a Tihany-Rege kft. Az apátság melléképületeiből kialakított „REGE” vendéglátóipari egység 1993-ban visszakerült a Bencés Apátság tulajdonába. 1996 szeptemberében a régi-új tulajdonos elkezdte a Rege udvar és cukrászda teljeskörű felújítását. A hely szerencsére nem kapott új funkciót, mindnyájunk örömére megmaradt cukrászdának. A munka nagyságát tekintve hihetetlennek tűnt, de 8 hónap múlva már újra kinyitottunk. Első dolgom a saját cukrászműhely kialakítása volt, hogy a Rege tényleg cukrászda legyen. A cél pedig csak természetes alapanyagokkal dolgozni, életben tartani a régi magyar süteményeket az eredeti receptek alapján. Ehhez persze partner kellett, egy ugyanilyen elveket valló cukrász. És meg lett ő is.

WLB: Honnan vette az inspirációt a kialakításhoz, ha gyakorlatilag mindig itt dolgozott?
Kelemen Margit: Van az embernek egy bizonyos szépérzéke, és én azt hiszem, kizárólag arra hagyatkoztam.

WLB: Szakmailag hol, kitől tanult legtöbbet?
Kelemen Margit: A Regében, mert ez volt az első és a mai napig egyetlen munkahelyem. Erzsike néni (Solymár Istvánné) volt akkor a Rege üzletvezetője. Szegedről, a híres Virág Cukrászdából érkezett nyaranta a Regébe. Türelemmel, mosolyogva megtanított mindenre. Hagyta, hogy én csináljak mindent élesben, de mégsem egyedül. Jó volt így tanulva dolgozni! Az 50. születésnap alkalmából mindenképpen szerettem volna róla is kiemelten megemlékezni. Egy véletlen találkozás aztán úgy hozta, hogy kideríthettem, hogyan találhatom meg az unokáját. Küldtem egy példányt a könyvből Írországba, ugyanis ő ott él. Olyan boldog volt az a fiatalember, hogy valaki ilyen emléket állított a nagymamájának!

WLB: Mit gondol mi a legerősebb kötődése a Rege Cukrászdához? Tihany, a feladat, a maga a hely, vagy a vendégek?
Kelemen Margit: Elsősorban a vendégek miatt lett nekem ennyire fontos a Rege. Jó érzés szeretve lenni, nem igaz? Ha ide bejön valaki, én emlékszem rá, sőt arra is, hogy hol ült, így aztán tudjuk folytatni a beszélgetést. Közvetlen, emberi helyet szerettem volna kialakítani, ahol a kávézás közben beszélgetni is lehet. Őrizni a lehetőséget, hogy van egy hely, ahová ha bármikor beül, akár egyedül is az ember szólnak hozzá, és nemcsak annyit, hogy mit parancsol. Ki vannak éhezve az emberek egy jó szóra, vagy csak egy csendes mosolyra.

WLB: Senkit nem zavart az önre jellemző közvetlenség? Esetleg volt olyan vendég, aki tolakodásnak vette a barátságos viselkedését?
Kelemen Margit: Nem, még soha. Szerintem részben emiatt lesznek törzsvendégek. Elmesélek egy történetet! Volt egy házaspár, akik bejöttek, rendeltek, majd a férfi fizetéskor közölte, hogy nem megfelelő méretű kanalat kapott a kávéjához és további apró, jelentéktelen kifogásokkal próbálgatta a türelmemet. Éreztem a hangnemből, hogy rendben volt minden, csak kíváncsi volt hogyan reagálok, meddig mehet még el.
"Hogyhogy maga még él és nem ütötte még agyon az asszony?"- replikáztam én."Otthon is így van ez, hogy a kákán is csomót keres?"
Meghökkent, mert erre aztán egyáltalán nem számított. Azóta is visszajárnak és jókat beszélgetünk minden alkalommal. A Regében pedig azóta természetesen minden kávéscsésze mellé (bár csak pár milliméter az eltérés köztük) különböző méretű kanalat adunk. Pár hónap elteltével a R. család a következő bejegyzést írta nekem a vendégkönyvbe: "Kedves Margit királynő! Isten éltesse csodálatos művében még rengeteg évig! Legyen mindig ereje, ötlete vigyázni és óvni a páratlan csodát, Magyarország egyik gyöngyszemét! Kapjon Ön is annyi szeretetet viszonzásul, amennyivel Ön ezt a helyet ápolja!"

WLB: Az ön neve mellett van még egy, amely a Rege Cukrászda kapcsán sokaknak eszébe jut. Még mindig Terike dolgozik a cukrászműhelyben?
Kelemen Margit: 19 évig dolgoztunk együtt, de sajnos két évvel ezelőtt fagylaltfőzés után összeesett és meghalt. A munkája volt az élete. Épp abban az évben kezdett dolgozni (1961), amikor a Rege nyitott. Épp 50 évet dolgozott. Pótolhatatlan. Azóta mások sütnek a receptjei alapján.

WLB: Az év mely szakaszában tart nyitva a Rege Cukrászda?
Kelemen Margit: Március 15-én nyitunk és október utolsó vasárnapján zárunk.

WLB: Nem hivatalosan hány óráig van nyitva a Rege?
Kelemen Margit:  Kilenc óra a maximum, az Apátság miatt. A régi szép időkben előfordult, hogy tizenegyig is nyitva voltunk. Persze ahhoz kellett a késői buszjárat is, a Volán járatait tekintve most borzalmas a helyzet.

WLB: A fagylaltot is itt főzik?
Kelemen Margit: Igen, és minőségét a nyitástól (1961) őrzi. A recept Gönczi Kálmántól származik, aki Budapestről a 60-as években került a Balatonhoz dolgozni. Akkoriban még nem léteztek adalékanyagok, így aki nálunk fagylaltot eszik teljesen biztos lehet abban, hogy az csak természetes alapanyagokat tartalmaz. A gyümölcsfagylaltokat tojásfehérjével (nem porral), a tejeseket pedig igazi tejszínnel habosítjuk.

WLB: A fagyin kívül még mi számít specialitásnak a Regében?
Kelemen Margit: Az mindenképp, hogy minden úgy készül, mint régen. Ez egy konzervatív hely! A Rege torta nagyon népszerű, amelyet Terike alkotott meg ilyenre, amilyen már sok-sok éve: tésztája diós felvert, felvágás után a lap sárgabarack lekvárral van lekenve, majd le van öntve egy réteg csokoládéval, és tejszínes diókrémmel van a megtöltve. A Somlói is nagyon finom, az eredeti recept alapján készül: rumos, mazsolás, diós és puncslével van megöntözve.

WLB: Hány féle sütit lehet kapni a Regében?
Kelemen Margit: Nyáron minimum huszonötfélét!

WLB: Miért kapta a hely anno a Rege Presszó nevet?
Kelemen Margit: Azért volt presszó, hogy árulhasson tömény alkoholt is. De hogy miért Rege? Rengeteget kutattam, de nem sikerült megfejtenem a név eredetét.

WLB: Kik a kedvenc híres vendégei?
Kelemen Margit: Például a Mádl család. Ők akkoriban szerették meg a Regét, mikor az elnök úr még nem volt elnök úr. Nagyon sok szeretetet kaptam tőlük. Velünk együtt ünnepelte az egész család a Rege 50 éves jubileumát.

WLB: Mi a rossz?
Kelemen Margit: A negatív visszajelzések! Igaz, hogy ritkán, de ilyen is van. Nemrég történt egy érdekes eset. Egy fiatalember azt mondta, hogy a mi limonádénk "undorító", és most figyeljenek: "illúzióromboló"! Kiderült, hogy az igazi citrom volt a bűnös, nem tetszettek neki az "úszkáló rostok".

WLB: Hogyan telik egy munkanapja?
Kelemen Margit: Most már nem dolgozom annyira sokat, régen még én hordtam a személyzetet is és a büfé is hozzám tartozott. Zárás után még itt maradtam az adminisztrációs dolgokkal, így 11-nél előbb soha nem értem haza. Ma is én vásárolok be reggelente, aztán bent vagyok zárásig.

WLB: Mit üzen azoknak, akik még sosem jártak a Rege Cukrászdában?
Kelemen Margit: Rosta Sándor (a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság nyugalmazott elnöke) az ötvenedik születésnapi ünnepségen, amikor már összes felsőfokú jelzőt elhasználta a Rege magasztalására azt mondta: "Ez Magyarország Királyi Páholya." Nem is értem, ez eddig miért nem jutott senkinek sem eszébe! Tényleg az!
Örökös használatra kölcsönkaptam tőle ezt a szlogent és azóta minden levelet így írok alá:
Üdvözlettel Magyarország Királyi Páholyából, ahol egy szék mindig csak Önre vár!