Ami a pesti munka után megfáradt, rozéfröccs után sóhajtó fiataloknak az Akvárium, az a művészet iránt érdeklődő, igényes és éhes balatoni társaságnak a Pajta: a hely, aminek megemlíted a nevét, és fél óra múlva már mindenki ott van, aki számít. Találkozóhely, étterem és galéria – valami, aminek régóta létjogosultsága van a Balaton-felvidéki közéletben.
Amikor megérkezünk, nem árt a lábunk alá nézni, nehogy rögtön a kutyára taposás főbűnével indítsunk: csinos hostess helyett a face control itt egy kifordult fülű tacskóra van bízva, aki már a kapun kívül felméri, új látogatóval vagy régi vendéggel van-e ma dolga. A barátságos fogadtatás után csak követnünk kell a kis házigazdánkat a köves úton: a hely tulajdonosa, Török László egy igazi művész nyugalmával ül a bejárat melletti padon és figyeli az élet lassú sodrását, míg felesége a konyhából siet elénk. Érezzük, hogy itt a merengő művészeknek és az éhes biciklitúrázóknak egyaránt biztosítva van a társaság.
Pont minden belefér
A történet még 1984-ben indult, amikor Törtök László és felesége megvették a régi parasztházat a falu szélén, ami évekig bérbe volt adva, majd újra ők költöztek ide, és három éve már az egész évet itt töltik. A "boldog békeidőkben" a gyerekeik még kicsik voltak, a benzin olcsó, a Balcsi pedig a tökéletes megoldás a hétvégére. Ma a Pajta három funkciónak is megfelel: szálláshely, étterem és művészeti galéria pár lépésre a csodaszép salföldi kőtengertől. A kert gyönyörű, a belső pedig jó értelemben vett eklektikus térként egyszerre idézi fel egy budai presszó és az egykori pajta hangulatát.
Test és Lélek salföldi módra
Salföld régóta a művészek kedvelt nyaralóhelye, így Török László fotográfusnak sikerült itt valódi közösséget és találkozási pontot kialakítania. Amikor 1989-ben a Váci utcai Fotográfiai Galéria bezárt, egyfajta hiány keletkezett a hozzá hasonló modern fotográfusok nemzedéke számára, így kapóra jött a salföldi birtok.
Ma a Pajta a magyar progresszív fotográfia történetének fontos helyszíne: a Galériához körülbelül harminc alkotó kötődik munkájával, kiállítótérben pedig több mint száz fotó került a falakra. A Pajta tehát komoly művészi bázissal rendelkezik és egy-egy akadémiai találkozó során három napon át irodalmi est és zene várja a vendégeket és a salföldieket is.
Mangalica minden mennyiségben
Hiába szárnyal azonban a lélek, ha a test megéhezik: a fotográfiák után szemügyre vettük a Pajta étlapját is. Az ebédet hideg uborkakrémlevessel indítottuk, ami igazi nyári frissítőnek bizonyult: intenzív, borsos-fokhagymás és pont annyira roppanós, amennyire szeretjük.
A nyári étlapon lecsós fogások is szerepelnek, mi azonban a kreatív energiától megtáltosodva a roston sült mangalicatarja mellé kértünk egy kis kóstolót ebből. A kerti grillen készített mangalica igencsak megmozgatta az addig a diófa árnyékában pihegő kutyákat is: hirtelen a Fehér Isten jeleneteit megszégyenítő módon indultak el szemügyre venni a grillkonyhát. Minden alapanyag helyi őstermelőktől származik, így azt is megtudjuk, hogy a csodás mangalicaétel alapanyagáért egy bizonyos káptalantóti Éva néni nevét kell imába foglalni. A grillen sült tarja kitűnő: füstös-fűszeres, ami mellé salátát és fűszeres steakburgonyát szolgálnak fel.
