gasztró

szerkesztés

Lakásétterem a Balaton-felvidéken - Manduláskert

Szerzők

  • Vígh Viktória

2014. 07. 31. 2:00

A lovasi Icce utca végében újabban van egy remek meglepetés. Ugyanis a csodaszép családi házhoz, a gyereknevetésen túl, tartozik még valami, amit valószínűleg egyelőre csak azok tudnak, akik kifejezetten emiatt érkeztek ide. A Manduláskert egy olyan lakásétterem, amely még ennek a műfajnak a határait is feszegeti akkor, ha a közvetlen, családias hangulat mércéjét vesszük elő. Nem beszélve arról, hogy igazából teraszétteremről van szó, ahová leginkább ebédet érdemes elképzelni.

Nyílik a kapu és még mielőtt megéreznénk a tepsiben sülő tészta illatát, a kocsiból kiszállva megcsap minket a balatoni zöld illata. A szőlős, levendulás, mandulafás, paradicsom palántás változatot kell elképzelni, amelyiket a parton soha nem érezhetünk. Szerencsére feljebb jöttünk ebédelni. A szakácsnén kívül egy baba és egy szorgos apuka fogad bennünket, akiket a negyedik fogás végére majd nagyon irigyelünk, de egyelőre ismerkedünk a hangulattal, a családdal, az egymásra építkező álmokkal, a fűszerkerttel, a házi szörppel és az “első közös borral”.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Rákóczi Zsófi már évek óta sok örömet, és kis (nagy) túlzással egy lánykérést is köszönhet a sütés-főzésnek. A lakásétterem még ötlet sem volt, amikor egy jól sikerült házi bonbon egy gyűrűvel megerősített életre szóló kérdést eredményezett. A közös életet pedig sikerült úgy alakítani, hogy a konyhához kötődő hobbi egyre több energiát és kreatív gondolatot követelhessen Zsófitól. Miután a Budapestről elköltöző pár beleszeretett a Balaton-felvidéki Lovason található házba, fel is gyorsultak az események; ma már bárki bejelentkezhet hozzájuk egy ebédre.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Hat fő kényelmesen elfér a teraszon, csak a menüt kell úgy összeegyeztetni a társaságon belül, hogy mindenkinek jó legyen. A vegetarianizmus egyébként nem akadály, sőt! Zsófi azt díjazza leginkább, ha húsmentes fogásokon törheti a fejét. A másik egyáltalán nem tipikus Balaton-tényező, hogy a vegán étrendet követő vendégek sem érzik majd, hogy piknikkel jobban jártak volna. Minden előzetes megállapodás kérdése, és a fogások ára mindig menütől függően változik.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Nekünk előételként három szósszal tálalt (avokádós, sajtos, fűszervajas) házi grissinihez volt szerencsénk, majd hideg dinnye-őszibarack leves következett pirított mandulával és áfonyával meghintve. A főétel a kertben termett zsályával fűszerezett tésztából készített fokhagymás-fenyőmagos fogás volt, amelynek elfogyasztása során már erősen kételkedni kezdtünk a gyomorkapacitásunkkal és a desszert helyével kapcsolatban.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Nem hiába, az adagok nem a fine dining éttermekben szerzett tapasztalaton nevelkedtek. Az ízek letisztultak, de mégis különlegesek, mindegyik fogásban volt egy karakteres vonal, ami miatt az íz még napokkal később is könnyen felidézhető. Nincs ez másként a desszert esetében sem, amit számunkra a levendulás kuglóf és az idénygyümölcsöktől édes crunch képviselt. Mellé házi bor.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

“Kezdő parasztokként” - mosolyodik el Zsófi - “igyekszünk minél több alapanyagot is egyre inkább magunk megtermelni.” Az viszont alapvetés, hogy őstermelőktől érkezzenek be a hozzávalók, így folyamatosan kutatják a környék legmegbízhatóbb lelőhelyeit. Mindezt a rendhagyó vendéglátás és egyáltalán a balatoni lét mellett nagyon szívesen teszik. Éreztük az ízeken.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Hasonló tartalmak

Admin mode