Füreden futottunk össze Gyana Danival, a Bortársaság helyi üzletvezetőjével, aki fiatal kora ellenére már most nagy tudora a boroknak, de mindenre nyitott partiarc hírében is áll a környéken. Miközben az estére szánt italon gondolkoztunk, nem tudtunk nem beszélgetésbe elegyedni vele.

WLB: Északi vagy déli part?

Dani: Az egész gyerekkoromat a Balaton partján töltöttem - legalábbis a legszebb emlékeim biztos, hogy a tóhoz kötődnek. Egészen pontosan a déli parton, Balatonfenyvesen. Nem is értettem sokáig, hogy mit esznek az emberek az északin. Egészen addig, amíg el nem kezdtem kicsit többet barangolni az északi részen, aztán pedig dolgozni Füreden. Azóta abszolút északi part - a legcsodálatosabb hely.  

WLB: És mi közöd egészen pontosan a borokhoz?

Dani: A Bortársaságnál dolgozom, tavasztól őszig a balatonfüredi borboltot vezetem. Szóval, mondhatjuk, hogy borokat adok el, de én inkább arra törekszem, hogy élményeket adjak a jó borokkal. Ez a tóparton azért mindennél könnyebben megy.

WLB: És mit iszol a legszívesebben?  

Dani: Nehéz egyet választani. Legutóbb, amikor a Bortársaság kiadványa kapcsán kérdeztek meg a Nagyon Pezseg rozé gyöngyözőbort mondtam. Tökéletes elindítani vele az estét. De egyébként nagy sauvignon blanc fan vagyok, szerintem egy egészen egyedi fajta. Nagyon könnyen felismerhető, mégis sok arcot mutat egyik vidéken, mint a másikon. Szóval most inkább mondanék egy balatoni sauvignont: Káli Kövek Sauvignon Blanc 2013.

WLB: Azt hallottuk, hogy szereted a lányokat és a bulikat. A borral lehet csajozni a Balatonon? 

Dani: A Balatonon mindennel lehet csajozni, sokkal szabadabban ismerkednek az emberek, mint a fővárosban. A kiskutya meg a kisgyerek azért maradhatnak elől, aztán jöhet akár a bor is. Két pohárral. Mondjuk valahol Tihany legtetején.

WLB: Elmesélnél egy durva balatoni bulizós történetet? 

Dani: Sok húzós buli volt már - igazából nem lehet megúszni. De volt egyszer, hogy egy komoly este után úgy adódott, hogy egy elég (el)ismert színésznőnek nem volt hol aludni, mert az ismerőse, akinél lett volna, becsajozott. Én pedig hősiesen felajánlottam az ágyam egyik felét.

WLB: Hova jársz a legszívesebben? 

Dani: A Gilvesy Pincészetbe Hegymagason, a Szent Donát Pince és Borházba Csopakon, a Koloska-völgybe, a Tihanyi Piac Placcra és a Kisfaludy strandra esténként, amikor már szinte mindenki hazament.

WLB: Mit csinálsz, ha éppen nem szórakozol?

Dani: Itt a Balatonon nincs is szabadidő. Vagyis mindig történik valami. De mondjuk, amikor nem dolgozom, akkor vagy pincészeteket látogatok, kirándulok, vagy wakeboardozni tanulok. Néha pedig meglátogatom a nagyszüleimet a déli parton.

WLB: Most egy kicsit komolyabb kérdés jön: mit jelent számodra a Balaton?

Dani: A már említett gyerekkori emlékek miatt a Balaton a szabadság szimbólumává vált számomra. Az érzés maradt, de a tollasozást és a focizást azért már továbbfejlesztettük a barátokkal...na jó, még mindig sokat sportolok, kell az aktív kikapcsolódás is!