Az Istvándy család szerint a “dűlő megragadható szín a természet szépségéből.” Ez a jellemzés sokat elárul arról az emocionális hozzáállásról, amellyel a család nem csupán saját pincészetéhez, illetve a kezükben tartott vendéglátó helyekhez, hanem az egész badacsonyi régióhoz viszonyul. Emberi lépték, minőségi termelés, összefogás akár széllel szemben is - ezeket igyekszik szimbolizálni az idilli birtok minden szeglete.
Nem egyszerű elsőre átlátni az Istvándy név alatt futó helyek földrajzi koordinátákkal és funkciókkal terhelt sokaságát. Ha esetleg bicajjal közelítünk Badacsony irányából Káptalantóti felé a Vendégházat keresve, akkor előzetes felkészülés híján például biztosan lesz egy plusz kanyarunk. A Pincészet ugyanis előbb található, egészen pontosan a Régiójáró busz megállójában “felejtett” piros bringa mutatja, hogy hol. A Borműhely sem tévesztendő össze a Borgalériával, és még véletlenül se keressük a Bordiszkontban a Káptalantóti piac karakteres arcát, Zozi Aput. Van miről mesélni, így megkerestük az Istvándy testvérpárt, Csillát és Gergőt, hogy szavaik nyomán adjuk egy kis ízelítőt arról, a boron kívül mi folyik még az ő Badacsonyukban.
A tóti-hegyi Pincészetben a dűlőkkel keretezett helyszínen túl, főként az a pláne, ahogyan Istvándy Csilla munkatársaival (akik csak majdnem mindannyian családtagok) jól lakatja a látogatókat. Ha meleg ételt is szeretnénk, akkor főként nagyobb létszám esetén érdemes előre bejelentkezni, így biztosak lehetünk benne, hogy friss, helyi alapanyagokból készülő meleg ételt is kérhetünk majd a borok és a lenyűgöző panoráma mellé. Csilla sokat tett azért, hogy minőségi fogások megalkotására legyen képes, az ízélmény pedig idilli atmoszférával párosul, bármelyik napszakban érkezünk. Sürgő-forgó kötények alját szimatoló kutyák, faasztalok hímzett terítővel, baráti szavak és a vendéglátáshoz elengedhetetlen alázat jellemzi a birtok ezen tájékát.
Nincs ez másként az Istvándy Vendégházban sem, ahol a téli időszakban borkóstolók szerveződnek, egyébként pedig három szobában meg is szállhatnak mindazok, akik véralkoholszintjük, vagy a Káptalantóti hangulathoz való különös ragaszkodás miatt, elnapolnák az indulást.
A háztól alig tízpercre található a méltán agyonemlegetett Liliomkert Termelői Piac, ahol érdemes az Istvándy borok standjára is időt szakítani. Miként a piac egy külön kis szigetet alkot a Balaton-felvidéken, úgy Zozi Apu is igyekszik egyedi színt vinni a piaci kavalkádba. A borok mellett, az Istvándy család mangalicahúsból készült termékeivel sincs nehéz dolga, a tarját akár Kardos Gábor szavaival élve is méltathatja, miszerint az “bárkit lehoz a heroinról, de utána a tarja függője lesz”.
“Laza és friss” - ezúttal nem az Istvándy féle rozéfröccsöt, hanem a Révfülöp előtt, Pálkövén található Bordiszkontot jellemzi Istvándy Gergő. Az Ivó’ka pincéjében a Laposa Borbirtokkal közösen vitt üzlet ars poeticája júniustól hétfő kivételével minden nap tetten érhető. Welcome szóda és kitűnő választék biztosan lesz.
A Révfülöpön lévő Borgaléria nem a lazaságáról ismert, sokkal inkább a borértő, a bor iránt komolyan érdeklődő közönséget várják. A cél az, hogy olyan emberek látogassanak ide, akiknek a kíváncsiságát valódi kihívás kielégíteni.
A legfrissebb Istvándy dobás az 1900-as években épült badacsonyi villa téglapincéjébén kapott helyet, de senkit ne tévesszen meg a kifejezés, a pince teraszos, extra balatoni rálátással. A Borműhely fő attrakciója, a borkészítő manufaktúra még kialakítás alatt áll, hamarosan azonban lehet majd bort házasítani, palackozni, címkézni is. Addig is borkóstolókra, egy délutáni fröccsre nyugodtan felsétálhatunk ide, és ha szerencsénk van, még Gergővel is válthatunk néhány szót. Ha azonban az Istvándy család terveire kérdeznénk rá, akkor azért hosszabb csevejre kell számítani.
