Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

látnivalók & kultúra

szerkesztés

Varázsköpenyük nincs, de jó velük nyaralni

Szerzők

  • Szandtner Veronika

2015. 05. 12. 2:00

Balatonkeresztúr pont nem az a nyüzsgő, hosszú balatoni éjszakákró híres hely, mint ami a déli partról elsőre sokaknak beugrik. Sokkal inkább passzol hozzá a buddhista nyugalom. Nem véletlen, hogy ide került a Tibeti Kulturális Központ kilenc, kényelmesen felszerelt vendégházzal és egy szentéllyel, ahol meditálni is lehet Andreasszal, a buddhista szerzetessel. A buddhizmus persze nem alapkövetelmény: a keresztény arcokat nem fogják bebetonozni az épülő sztupába, de azért hűen önmagukhoz a szúnyogok életét megkímélik. A békesség miatt.

A szúnyogot megölni nem kell, félnetek jó lesz

Na, de hogyan tudja valaki megállni nyáron a Balatonnál, hogy ne csapja agyon a rátámadó vadállatokat? Egyre csak ez a kérdés motoszkál a fejemben, mióta elbúcsúztunk Andreastól, a balatonkeresztúri Rabten Tashi Ling Tibeti Kulturális Központ német szerzetesétől. Mert hogy a buddhista vallás tiltja a hiábavaló ölést és ez alól a balatonkeresztúri mázlista szúnyogok sem kivételek. Annak ellenére, hogy Andreas napjai a központban szigorúan be vannak osztva meditációkkal, imákkal és házi körüli munkákkal, neki és segítőnőjének, Gudrunnak is mindig marad ideje a látogatókkal való beszélgetésekre.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

„Nagyon sok lelkileg megviselt vagy útját kereső ember jön ide elvonulni, érdekes módon főleg férfiak. Mindig megkérdezem az újonnan érkezőket, hogy szükségük van-e valamire, de itt semmi sem kötelező. Van, aki csak a háborítatlan környezetért száll meg, de semmi  köze a buddhizmushoz. És vannak olyanok is, akik kimondottan azért jönnek, hogy egy tibeti szerzetessel együtt mélyedhessenek el a meditációban, tanácsokat kérjenek tőle vagy éppen csak beszélgethessenek valakivel a problémáikról” - meséli nekünk a szintén német származású, magyarul tökéletesen beszélő Gudrun, aki az elejétől a központ mindenese.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Senki sem születik szerzetesnek

Ő nem szerzetes, mint Andreas, csupán érdekli a buddhizmus annyira, hogy gyerekei kirepülése után telente buddhista könyvek fordítására, tavasztól őszig pedig a központtal kapcsolatos munkálatokra áldozza minden idejét.

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

De Andreas sem szerzetesként született, eleinte gimnáziumi tanárként dolgozott Németországban:  „Egy idő után azt éreztem, hogy túl nagy az egóm. Sok volt bennem az indulat, a negatív érzés, amik megmérgezték az emberi kapcsolataimat és ezen változtatni akartam. Elkezdtem új utakat keresni és végül a buddhista tanításokban találtam meg, amire igazán szükségem volt. Két évet tanultam a svájci tibeti anyakolostorban, aztán két éve ide hívtak a Balatonra önkéntes szerzetesnek.”- meséli tört magyarsággal

Nem mindenki buddhista

A kilenc, emeletes kis házból álló központban bárki megszállhat. Mi is tanúsíthatjuk: nem kell hinni a buddhizmusban ahhoz, hogy a balatonkeresztúri Szőlőhegyen megérintsen bennünket a teljes béke és nyugalom érzése. A házak belülről egyszerűen, de szépen és praktikusan felszereltek. Az áruk - főleg a nyugalomszinthez mérve - egyáltalán nem vészes: 10.000 forint körüli összegért adnak ki egy négyszemélyes házat éjszakánként. 

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Az egyik házból lett kialakítva a Buddha-szobrokkal, virágokkal borított szentély, mellette pedig már épül a sztupa. Utóbbi hatalmas, több szintes beton dobozokból építmény lesz, amelyeknek egyes szintjeit személyes tárgyakkal töltik meg. Nem vicc, tényleg van benne például gitár is, mert az adományozója számára fontos tárgy volt és pozitív érzések kapcsolódtak számára a hangszerhez. Amikor megtelik egy szint, egy erre a célra odahívott szerzetes hosszas rituálé keretében szenteli meg a sztupát, mielőtt lebetonoznák .

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Fotó: Kiripolszky Csongor - We Love Balaton

Lehet jönni fényképezni magukat?

Gudrun szerint mostanra a környékbeliek is elfogadták őket és olyan is előfordult már, hogy a család kérésére egy temetési szertartást közösen celebrált Andreas és az egyik szomszédos település katolikus papja: „Tizenöt éve működik a központ. Emlékszem, hogy az elején a helyiek és a környékbeliek többsége tartott tőlünk, aztán szép lassan megismertek minket. A katolikus plébánia is rájött, hogy nem fogjuk elcsábítani a híveket, hiszen a buddhista előírások szerint mi nem is téríthetünk. Sok ember hajlamos azt hinni, hogy a szerzetes ruha egy varázsköpeny, de amikor látják, hogy Andreas ugyanúgy kapál a kertben vagy mossa az ablakokat, mint ők, akkor elkezdenek rá emberként nézni. De még mindig előfordul olyasmi, hogy azzal hív fel valaki, jöhet-e minket fényképezni, mintha mi ezért lennénk itt.”

Fotó: Csongor Kiripolszky - We Love Balaton

Andreas szerint a nyugati kultúra amúgy is hajlamos eltorzítani a buddhista tanításokat: „A meditációt nagyon sokan életformaként űzik, pedig csupán egy eszköz a tudatos elmélyüléshez. Mindannyian egész életünkben azon vagyunk, hogy boldogak legyünk és elkerüljük a szenvedést. A buddhizmus tanításai abban segítenek, hogy legyőzhesd magadban az indulatokat és ha valaki haraggal közelít hozzád, te akkor is nyugodt maradj, ami a másikra is vissza fog hatni.”

Fotó: Csongor Kiripolszky - We Love Balaton

Gudrun egy nem régen történt esettel igyekszik szemléltetni Andreas szavait: „Van a környéken egy kóbor kutya, aki a múltkor itt a központ előtt megharapott egy férfit. Az elkezdett káromkodni és mérgesen ordibálni velem, hogy miért nem tudom megkötni a kutyámat. Ilyenkor az ember hajlamos szintén dühbe gurulni. Ezek a pillanatok jelentik a buddhista tanítások igazi próbáját, amikor alkalmaznod kell az életben, amit elméletben megtanultál. Ha én is mérgesen válaszolok annak a férfinak, akkor valószínűleg még percekig kiabálunk egymással. De sikerült erőt vennem magamon és nyugodtan bocsánatot kérni tőle. Mondtam neki, hogy nem az én kutyám harapta meg, de nagyon sajnálom, ami vele történt és segítek bekötözni a lábát. Lassan megnyugodott, elszégyellte magát, hogy így rám támadt, és végül ő kért elnézést tőlem.”

Hasonló tartalmak

Admin mode