Tériszony, remegés és adrenalin egy több száz méter magasan imbolygó kosárban, amit a legjobb két lábbal a földön állva nézni, jó messziről. Nagyjából ezt gondoltuk a hőlégballonozásról, mielőtt elindultunk Cserszegtomaj Hévíz előtti utolsó benzinkútjához, hogy aztán egy közeli szántóföldről a magasba emelkedjünk, és a Balaton fölött nézzük a naplementét. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy tériszony ide vagy oda, egy tízemeletes erkélyéről kinézni ezerszer félelmetesebb, a kilátás pedig maga a csoda.
A Balaton Ballooning csapata már évtizedek óta repít bátor utasokat. Új-Zélandon indították el az első túrákat, most Németországban, Dubaiban és a Balatonnál szállnak a ballonok, heti 3-4 alkalommal. Naponta maximum kétszer tudnak repülni, reggel és este. Kollár Gábor, a ballonosok vezetője azt is elmagyarázta, hogy miért: „Az oka a termik jelenség, azaz a levegő különböző mértékű felmelegedése miatt kialakuló, spirálisan felszálló légáramlat. Pont ezt használják ki a sárkányrepülősök és a siklóernyősök, de a hőlégballonra veszélyes lehet. Ezért reggel, vagy napnyugtakor repülünk, amikor már nem ilyen ingadozó a levegő hőmérséklete."
Egy ballonos program teljes hossza nagyjából 3 óra, amiből ha szerencsénk van, akár másfelet is a levegőben tölthetünk. A kosárban legfeljebb tizennyolcan férnek el, a korosztály teljesen változó, a 6 évestől a nyugdíjasig sokan kipróbálják a ballonozást. A pilóta (vagy ahogy a bordó kezeslábasra varrva volt, Captain Attila) a kosár középső részéből irányít, néhány kötéllel és az égővel, aminek a lángja gázzal lobban be.
Bár megkérdezni nem mertük, hogy Attila hányadik pilóta a csapatban, a leszálláskor kiderült, hogy már több mint 30 év repülés és 2500 sikeres fel- és leszállás van a háta mögött hőlégballonnal. Ehhez hozzájön 50 ejtőernyős ugrás is, még a ballonozás előtti időkből. Amolyan hivatás, hobbi és életforma nála ez, egyszerre.
A ballon lelke a levegő, egész pontosan a meleg levegő. A gömböt a felemelkedés előtt két motoros ventilátor segítségével töltik meg, épp annyira, hogy elkezdjen emelkedni. Közben a kapitány a ballon belsejében az irányításhoz szükséges köteleket rendezi, de ez csak néhány perc, Attilának már csukott szemmel is menne. Ha ez megtörtént, jöhet az égő, a ballon pedig pillanatok alatt a levegőbe száll. Itt az idő, ugrani kell a kosárba, amit már csak két jól rögzített kötél tart a földön.
Aztán a ballon felszáll és általában meg sem áll 1000-1500 méterig, de minden attól függ, hogy milyen a légmozgás és merre szeretnénk haladni. Mivel itt a széltől függ, merre megyünk - ami más és más a különböző légrétegekben -, korlátozottan irányítható légi járműről beszélünk. A pilóta csak azt szabályozza, hogy a hőlégballon emelkedjen, süllyedjen vagy tartsa a magasságát. Ezt persze már csak fenn tudjuk meg, mint ahogy a Balaton Method forgatásán az operatőr Rév Marci is, amikor Almádiból repültek át a déli partra. Azért ilyen információktól egy kicsit megremeg a lábunk.
Egy gyakorlott kapitány persze simán benavigálja a ballont a Balaton fölé, még ha 2000 méterre kell is emelkedni, hogy arra fújjon minket a szél. Sőt, itt a Balatonnál volt, hogy 3600 méterig emelkedtek, hogy meglegyen a kellő sebesség és átjussanak a túlpartra. Aggodalomra semmi ok, ráadásul addig is akad egy csomó látnivaló: a Hévízi-tó, a távolban a Mecsek lankái, a Kis-Balaton és még lehet, hogy a pesti gyors is elrobog a lábunk alatt, de ilyen magasan már legalább egy pár jó szem, vagy egy távcső kell, hogy lássuk. Közben emelkedünk, süllyedünk és száguldunk, néha csak 4-5, olykor pedig 50-60 km/órás sebességgel.
Ha még az elején soknak is tűnhet a másfél-két fenn töltött óra, rá kell jönnünk, hogy ezzel a látvánnyal nem lehet betelni, és folyamatosan észreveszünk valami újat. Aztán a végén jön a naplemente, ami még annak ellenére is gyönyörű, hogy minden tisztességes szerelmes film és természetfotó a giccs szintjére értéktelenítette.
A tó túlpartjára érve a pilóta megkísérli a leszállást, de a légmozgás miatt az érkezési pont folyamatosan módosulhat.
Egyszer állítólag a zalacsányi tó fölött nagyjából 5 méterrel,10 percig lebegett a 3 tonnás hőlégballon. Végül jött egy kis szellő, ami elmozdította a ballont. Attilának az ehhez hasonló helyzetekben sem remeg a keze, a 420 liter propánnal kb. még plusz egy órát ki lehet húzni a levegőben a tervezett menetidőhöz képest. Az utasok is ritkán pánikolnak, eddig csak egyszer fordult elő, hogy valaki fenn jött rá, hogy nem bírja a magasságot, és leült a kosár aljába átvészelni az utat. Az ő fotói nem kerültek albumba, az biztos, de aki állva marad, annak többet nem kell balatoni képeslapra költenie.
Második-harmadik próbára azért szinte mindig sikerül leszállni, a pilóta rádión keresztül adja meg az újabb és újabb koordinátákat, egy kisbusz pedig követ minket. Ha leszálltunk, jöhet a sportolás része, a levegő nélkül "csak" 362 kilós gömb elpakolása - persze csak ha kedvünk tartja. Aztán szép lassan minden a helyére kerül, kapunk egy pohár pezsgőt és egy oklevelet a kezünkbe, majd a busz visszavisz minket oda, ahonnan elindultunk, közben pedig az összes utastársunk feloldódik annyira, hogy elmeséljen pár jó sztorit.
A hőlégballonos repülés ára 40 ezer forint, de ha nagyon megtetszik, akár egy céges bulira is kibérelhetjük a ballont, a ballonos fiúk bárhova elmennek az országban. A bakancslistára kötelező felírni, és ha nem is ballonozunk többször az életben, pár ezer forintért cserébe a repülés alatt készült filmet is megkaphatjuk emlékbe. Mert ez tényleg felejthetetlen élmény, gázzal és némi adrenalinnal fűtve a Balaton felett.
