Útnak indultunk Herbie-vel, hogy az „Enyém a Balaton!” kampányban ezúttal egy kalandparkot próbáljunk ki. A saját bőrünket vittük a vásárra, de a gyenesdiási Öko-Kalandpark tökéletes előszobának bizonyult. Na, nem azért, mert a pálya annyira könnyen teljesíthető feladatokból áll; hanem mert az akadályok egymásra épülése, a nehézségi szint fokozatossága és a békés, idilli környezet együttesen segítenek a még éppen kellemes tartományban tartani az adrenalint. Elmondjuk, mi történt az édeni madárcsicsergés, a szűk hevederek, érkező viharfelhők és a hűs lombkoronák kellős közepén.
A kalandparkok mára legalább annyira hozzátartoznak a Balaton környéki szórakozási lehetőségekhez, mint egykor a játéktermek, a dodzsemek vagy a céllövöldék. A körülbelül 2 órás program során lehetőség van tesztelni fizikai erőnlétünket, megoldó- és logikai készségünket, legyőzni a tériszonyunkat és visszatérni gyermeki énünkhöz. Céges csapatépítőre pont annyira való, mint a 13 éves unokatesó szülinapjára.
A birka mindennél jobb fűnyíró
Az öko-kalandpark titulust azok a kalandparkok nyerhetik el, amelyek az akadálypályák felépítésekor nem okoznak maradandó károsodást a természetben, fenntartásuk pedig nem hagy kosárlabdázó méretű ökológiai lábnyomot maga után. Az akadályok telepítése és karbantartása nem károsítja a fákat, a park gondozásakor pedig a helyi állatvilág védelme, a zaj- és levegőszennyezés elkerülésére a fő szempont.
A gyenesdiási Lidó Strand mellett található Öko-Kalandpark esetében a környezettudatosságon kívül a helyi adottságok is rájátszanak a környezetvédelemre, mivel eleve nincsen víz, nincs áram, a terület karbantartását a lehető legtermészetesebb úton oldják meg: a fűnyíró helyett itt birkákat tartanak, akik olyan jól laknak a közel négy hektáros területen, hogy nincs is nagyon szükségük kiegészítő táplálásra.
Mi vagyunk a juniorok
Mielőtt bevetnénk magunkat a kalandba, fel kell ölteni a kötelező védőfelszerelést, ami egy sisakból és egy hevederből áll. Ez utóbbi viseletet (tapasztalatból mondjuk) a nők számára csak ajánlani tudjuk, mivel jobban emeli és formálja a feneket, mint egy másfél órás spinning óra. A biztonsági oktatás a gyakorlópálya elvégzésével együtt körülbelül negyed órát vesz igénybe, ami pont elég arra, hogy átessünk az első megilletődöttségen és megbarátkozzunk a ruházattal, a biztonsági- és a csúszást segítő eszközökkel.
Ezután kezdődik a magassággal való barátkozás. A junior pályák alig könnyebbek, mint a felnőtt szintűek, viszont nincsenek akkora magasságban felállítva, ez a biztonságérzeten azért elég sokat dob.
A cél mindig ugyanaz: a kijelölt úton el kell jutni a következő pihenőig. Áthaladáskor jobb esetben kettő, rosszabb esetben egy kötél áll rendelkezésre kapaszkodni, miközben cirkuszi artistaként egyensúlyozol. Amikor lehetőség van rá, érdemes minél magasabban kapaszkodni, de akadálya válogatja. Ha nem találod meg elsőre a megfelelő fogást, csak olyat, amivel épphogy át tudsz vergődni, nagy gond akkor sincs: legfeljebb nagyobb energiavesztéssel és ziláltabban érsz célba. Szerencsére minden akadály csak elsőre ismeretlen, jön szépen az evolúció és szinte harapni lehet majd a fejlődést, ahogy haladsz előre a pályákon.
Tarzan menni kalandpark
Az orgona-síp egyértelműen az egyik legtrükkösebb akadály, az egyetlen, ahol függőlegesen elhelyezett – ráadásul különböző méretű! – tuskókon kell áthaladnod. Alattomosan váratlanul érkezik a könnyebb hidak és kötélhágcsók után, az ember lába csakúgy sóhajtozik a nagyobb tapadási felület, egy jó széles deszka után.
Az egy kötél alul-egy kötél fölül típusú puritán hídvariációnál sikerült egy kicsit jobban kilengeni, mint ami még nem néz ki kívülről nagyon idétlenül, de végül zen mesterként ezt is végigkínlódtuk csináltuk.
Létezik olyan ember a földön, aki ne akarta volna mindig is kipróbálni a filmekből jól ismert Tarzan-lengést? Pont olyan jó érzés, mint amilyennek képzeltük! Egy jó tanács: ennél az átlendülésnél véletlenül se próbálj beleülni a hevederbe. Arra a fél másodpercre bízni kell a karodban, tényleg meg fog tartani!
Az egyes akadálypályák csigás drótkötél-csúszdával végződnek. Ennek van egy praktikus oka is; valahogy földet kell érni végül, de igazából az a helyzet, hogy csúszni még mindig az egyik legjobb dolog a földön! Maga a jól megérdemelt eufória. Vannak csak csúszásokból álló – vélhetően szédületesen jó, felnőtt pályák is, és pont ezekhez értünk volna el, amikor hirtelen nagyot dörgött az ég, és leparancsoltak minket a magasból. Vihar esetén ugyanis tilos használni a parkot.
Az animátor a lelkiismeretünk
Noha a biztonsági oktatást borzasztó komolyan veszik, az animátorok nem tolakodóak, nem ülnek a nyakadon, hogy helyetted oldják meg a sorban következő akadályt. Ott fent, valóban csak te maradsz egyedül és az előtted álló feladat. A pihenőállomásokon illusztrációval egybekötött magyarázat segíti az egyes stációk megoldását, de alapvetően erre is, mint ahogy az életben a legtöbb dologra – egyszerűen rá kell érezni. Ha sokat agyalsz, akkor nagyobb az esély arra, hogy félelmeid is átkerülnek a tudatosság szintjére, ami megnehezíti az akadályok leküzdését.
De igazából nincs mitől tartani, a gyenesdiási öko-akadályok megugorhatóak, nem az igazi adrenalin-függőket célozzák és nem is kell hozzájuk kimagasló izomzat vagy testi erő. Tapasztalatunk szerint egyébként minél ösztönösebb vagy, annál ügyesebb leszel és annál kevesebb erő szükséges az akadályok teljesítéséhez.
A szakképzett animátorok kívülről-belülről ismerik a pályákat és még akkor is rajtunk tartják óvó tekintetüket, amikor azt hisszük, hogy éppen nem látnak. Ha egy pillanatra, belefeledkezve az élménybe kihagy az agyad és nem rögzíted magad legalább egy karabinerrel, biztos lehetsz benne, hogy körülbelül 3 másodpercen belül, egy ellentmondást nem tűrő, határozott hang érkezik a háttérből, arra figyelmeztetve, hogy "a biztonsági előírásokat nem véletlenül találták ki". Velünk ez előfordult, és a lombok között nem is mindig veszed észre, honnan üvölt felénk az animátor, aki így pont úgy hangzott, mint a saját lelkiismeretünk élő kivetülése.
Egy felnőtt jegy 2900 Ft-ba került, ennél egy ezressel olcsóbb a junioroknak. Egy négyfős családnak kb. 10 ezer Ft-ból jön ki a kaland, de nyáron ezen felül még strandbelépőt (450 Ft/fő) is kell fizetni.
Ottjártunkkor egy mozgásában korlátozott kislány is meglátogatta a parkot és ő sem távozott élmények nélkül. Az animátorok szakképzettek és lelkesek, láthatóan semmi pénzért nem cserélnék munkakörnyezetüket egy klimatizált irodára. A fantasztikus természeti adottságoknak köszönhetően gyakori a visszatérővendég, ráadásul az Öko-kalandpark a gyenesi Lidóstrand területén található. Ez persze azt a kellemes lehetőséget is magával vonzza, hogy ha jól kicsúsztuk-másztuk magunkat, azonnal csillapíthatjuk az adrenalinszintet egy csobbanással.
Sőt, a kaland után Herbie is mulatott egyet a közeli strandon:
Most már hamarosan a ti képeiteket és videóitokat is várjuk az Enyém a Balaton!-kampányban. Meghosszabbítottuk a jelentkezést, így ha június 15-ig kitöltitek a jelentkezési lapot, még bekerülhettek abba a szerencsés 300-ba, akiket 5000 Ft-tal közelebb hozunk a balatoni élményekhez!
Teszteljétek ti is a Balatont úgy, mint mi, mert a kreatív megoldásokat Sziget-napijeggyel díjazzuk. További részleteket itt találtok.
