Ahol az otthonosság nem merül ki a kockás terítőben – a badacsonyi Borbarátok

Ha meg kéne saccolni mi az a három jelző, amit a vidéki vendéglátók legszívesebben magukról mondanak, akkor a "családias", "otthonos", "kézműves" szavak nyernének. Ezek a jelzők mára olyan túlzó népszerűségnek örvendenek, hogy már szinte meg sem halljuk őket. Amikor azonban tényleg besétálunk egy olyan helyre, ahol valóban ezek a tulajdonságok foglalják össze legtalálóbban a hely identitását – na, az mindig igazán kellemes meglepetés. Pont úgy, mint a badacsonytomaji Borbarátok Vendéglő és Panzió esetében, ahol példaértékű a generációk összefogása.

Az ilyen helyeknél szoktuk azt érezni, hogy igazi kincsre bukkantunk, egyszerre akarjuk megosztani mindenkivel és mégis titokban tartani. Féltjük attól, hogy ha mindenki ráveti magát, el fogja veszíteni a báját a terjeszkedés és a vele járó felületesedés miatt. A Borbarátok esetében szerencsére egyiktől sem kell tartani, noha a hosszú-hosszú évek során a nagypapa pincészete mellé vendéglő és panzió is épült, a tulajdonos család mindvégig megtartotta szerény hozzáállását, és a birodalom csak a még személyesen éppen kontrollálható léptékben növekedett.

A Borbarátok története egészen az 1920-as évek végére nyúlik vissza, ekkor vásárolta meg Pista bácsi – Nagy István, a jelenlegi tulajdonos – nagypapája a badacsonytomaji telket családi házzal, a hozzá tartozó borospincével és némi öreg szőlővel, amely helyett azonnal újat telepített. Kezdetben csak családi használatra készített bort, mellyel a barátait látta vendégül, majd idővel megnövekedett a vendégek száma és vele együtt gyarapodott a megművelt szőlő és szőlőfajták mennyisége. A fiatalabb generációk örökölték és továbbörökítették a nagypapa szőlő- és vendégszeretetét, és készséggel ápolták és fejlesztették tovább a családi birtokot. A '80-as évek végére a családi gazdálkodás már közel 9 hektárnyi szőlőterület művelt meg, és hála az unokák gasztronómia iránti fogékonyságának, megépült a Borbarát Vendéglő.

A kisvendéglő étlapján minden olyan klasszikust megtalálunk, ami egykor emlékezetessé tette a vasárnapi családi ebédeket: aranyló tyúkhúsleves extra vékony házi cérnametélttel, halászlé, túrós csusza pörc szalonnával, marhapörkölt tarhonyával, pecsenyék, oldalasok házi savanyúságokkal, csupa-csupa otthonos fogás nagyi parancsa alapján elkészítve. Az adagok bőségesek és az árak szerencsére éppoly barátságosak, mint a kiszolgálás. A levesek 800-1500 Ft körül mozognak, attól függően, hogy tányérban vagy bográcsban kéred, főételt 2500-3500 Ft-os áron választhatunk - a magasabb tartomány természetesen a fogasfilét, illetve a mangalicából készült fogásokat jelenti. Ha még bírjuk szusszal, egy nem diétás, 750 Ft-os desszerttel fojthatjuk le a bőséges előzményeket.

A házias, megbízható menüsor mellé természetesen felkerült a pincészet teljes borpalettája, azaz a 16 különböző saját bor, valamint kétféle törkölypálinka. A vendéglő és a pincészet ekkor még a egyaránt a Borbarátok név alatt futott és az étterem olyan sikeressé vált, hogy lassacskán „véletlenül” szépen magába olvasztotta az egyébként önállóan is működő pincészetet. Egy nap összeült a családi kupaktanács – tudniillik a Borbarátoknál minden újítást a család, a főborász és az itt dolgozó munkatársak együttesen szavaznak meg – és olyan döntést hoztak, amit bármelyik budapesti multi marketinges szakembere megirigyelhetne: a pincészetet le kell választani a vendéglőről és tisztelegve az eredeti családi név előtt, átkeresztelni Fata Pincészetre. A 128 éves pincészet arculata teljesen megújult és végre kivívta az őt megillető figyelmet. Hiába, a vacsora mellett elfogyasztott olaszrizling nem vetekedhet a vezetett borkóstolás élményével.

A Fata Pincészet jelenleg több, mint 9 hektár szőlővel gazdálkodik és 9-féle szőlőfajtát termeszt. Nem törekednek arra, hogy boraik kereskedelmi forgalomba kerüljenek, mert szeretnek annyi területen dolgozni, amit a család tagjai, idénymunkásokkal kiegészülve még éppen képesek kézi eszközökkel megművelni. Gyakorlatilag minden tőkét számon tartanak, ennek köszönhetően olyan igényességgel és minőségellenőrzéssel készülnek az új borok, hogy nem is csodálkoztunk, amikor kiderült, hogy az idei badacsonyi Borvidéki Borversenyen az összes boruk helyezést ért el: 2 arany-, 9 ezüst- és 5 bronzéremmel büszkélkedhetnek.

A borválaszték kialakításában felhasználják a saját borélményeiket, de kifejezetten jó néven veszik a vendégektől kapott kritikát is, érzékenyen reagálnak a fogyasztói elvárásokra. Mivel az egész család érintett a Borbarátok fejlesztésében, első kézből tudják, hogy más az ízérzékelése és elvárása a borral szemben egy huszonévesnek, mint édesapjának vagy az idősebbeknek. A tradicionális badacsonyi szőlőfajták tökélesítésén túl fiatal és lelkes borászuk mindig valami újdonságon töri a fejét. Jelenleg egy zamatos kéknyelű-olaszrizling párosítás vár palackozásra, egyelőre név nélkül, de legkésőbb a július 15. és 31. között tartó Badacsonyi Borhetekre a családi kupaktanács itt is talál majd nevet, mert ekkor mutatkozik be a fogyasztóközönségnek.

A Fata Pincészet egyik specialitása az Ürmös bor, ami Szegedy Róza 200 éves receptje alapján készül – és kizárólag itt kapható. Ő Kisfaludy Sándor felesége és múzsája volt és mellesleg állandó gyomorbántalmak gyötörték, de nem akart lemondani a finom badacsonyi fehérborokról, csupán valahogy ártalmatlanítani magas savtartalmukat. Készített hát magának egy olyan gyógynövényes bort, ami kiválóan megállja helyét aperitifként vagy digestivként is. Fő alkotórésze a fehér üröm, innen a név, de ezenkívül még számos más gyógynövény is megtalálható benne.

A Fata Pincészet és a Borbarátok Vendéglő mellé néhány évvel ezelőtt felépült egy panzió is, hogy a vendégszerető család a hosszabb badacsonyi tartózkodásra vágyó vendégeket ne csak étellel és itallal, hanem egy finom, meleg ággyal is meg tudja kínálni. A vendégházban 9 szoba van, mindegyik egy-egy borfajtáról kapta a nevét. A belső design a szó legjobb értelmében modern, 2016-ban is tökéletesen helytálló és ízléses.

Elnézve az egyes épületek más-más stílusát, a múlt századi pincészettől a kései '80-as éveket magán viselő vendéglőn és a hozzá tartozó teraszon keresztül a kortárs panzióig tisztán kirajzolódik a borbarát család teljes története. Ahogy ők mondják, minden egyes generáció keze munkája és szeretete megjelenik minden csepp borban. Ez az őszinte és odaadó hozzáállás a Borbarátok filozófiája és ez teszi őket érdemessé a „családias”, „otthonos” és „kézműves” jelzők teljesen jogos használatára. Ilyenkor válik világossá az is, hogy nem véletlenül ezek a jelzők a legelterjedtebbek, hiszen amikor kikapcsolódni vágyunk, gyakran nem is valami különlegeset és egzotikusat szeretnénk, hanem inkább vissza az anyaméhbe, egy igazán kellemes, biztonságos burokba, ahol elengedhetjük magunkat, mintha csak a saját házunkban lennénk. Ahol nem kell egyenes derékkal ülni a széken, semmi váratlan meglepetés nem érhet, mert minden ismerős és barátságos.