Pap János a Kádár-rendszer alatt Veszprém megye egyik kulcsfigurája volt. Elsősorban persze azért, mert 20 évig ő volt a megyei pártbizottság első titkára, de ami még fontosabb: valahogy egy személyben képviselte azt, amiért ma már lehetetlen pusztán jókedvű nosztalgiával visszagondolni a gulyáskommunizmusra. Biszku Bélával vadászott, Kádárral szalonnázott, Veszprémből felhőkarcolókkal Manhattant akart csinálni és meggyőződése volt, hogy a Balatonba kukoricát kell ültetni.
Pap János apja MÁV-segédtiszt, anyja háztartásbeli volt. Szülei nehéz anyagi helyzetük ellenére taníttatták. Kaposvári, keszthelyi és szegedi diákévek után fiatalon élte át a második világháborút, a leventeséget és bujkálást. 1946-tól az Ajkai Erőmű vegyész-technikusa. Majd három év elteltével már az MDP Veszprém megyei Bizottsága ipari és közlekedési osztályának vezetője. Karrierje azonban csak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után kezdett meredeken felfelé ívelni. A megtorlások idején a megyei pártbizottság első titkára volt, a megtorlások után belügyminiszter lett, rövid időre a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 20 évig ismét a Veszprém megyei pártbizottság első titkára. Emellett közel 27 évig az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
Telefonba mondta, hogy milyen ítéletet kér
Még életében számtalan történetet meséltek több évtizedes zsarnoki uralmáról, rémtetteiről, hatalmaskodásairól. Nevéhez többek között erőszakos iparfejlesztés köthető, újságírókat tiltatott ki a megyéből, sőt a Népszava szerint egy alkalommal a méltatlankodó ajkai egészségügyi dolgozókat a rendőrséggel vitette el. Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián Elhallgatott múlt című könyvükben egy templom felrobbantásáról is beszámolnak, melyet Veszprém megye kiskirálya rendelt el.
A korabeli uralmi elit tagjaként számtalan kiváltságban, előnyben részesült. Kiemelkedő fizetés, pazar lakókörülmények, autóhasználat, nyaralási lehetőségek. Sőt, Pap maga is osztogatott üdülőtelkeket. Az RTL Klub XXI. század című műsorának 2007. április 17-i adásában foglalkozott az „Északi-part Urával”. Ekkor több interjúból új történetek derültek ki Papról. Megyei titkár révén Almádiban és Füreden is ajándékozott, illetve parcelláztatott kedvezményesen telkeket a vezető kádereknek. Nehéz lenne elhinni, hogy a fűzfői tanácselnök asszony Pap tudta nélkül osztogatta volna a közvagyont. Mindenesetre túllépte a mértéktartás határát és vádat emeltek ellene, hivatali visszaélés, korrupció gyanúja miatt. Gellért Kis Gábor a rádió veszprémi tudósítójaként számos esemény szem-, vagy épp fültanúja volt ekkoriban, többek között annak is, ahogy Pap elvtárs tételesen telefonba mondta a megyei főügyésznek, hogy a vádlottak közül, kire milyen ítéletet kér. A tanácselnök asszonynak nem kellett börtönbe vonulnia.
Vadászunk az elvtársakkal
A poltikai elit tagjaként a zártkörű Egyetértés Vadásztársaságba is belépett, méghozzá az elsők között, az 1964-es megalakuláskor. Az alaptársaság 18 főből állt: közöttük olyan nevekkel, mint Apró Antal, (a Minisztertanács elnökhelyettese); Benkei András (belügyminiszter); Biszku Béla (Központi Bizottság titkára); Fock Jenő (a Minisztertanács elnökhelyettese), vagy Losonczi Pál (földművelésügyi miniszter).
Kőszeg Ferenc a Beszélő 1988/1. számában írt Pap János botrányos visszaéléseiről. Feloszlatott három vadásztársaságot, területüket pedig annak a vadásztársaságnak adatta bérbe, amelynek ő volt az elnöke. Nem csak a területet, magát a társaságot is kisajátította: ha vadászni indult, a saját társaságának tagjai nem mehettek ki a területre. A téeszeknek megtiltotta, hogy a vadászterület határain belülre eső földjeikről betakarítsák a termést, az erdőgazdasági utakat bedöntette, járhatatlanná tétette, a környező falvak lakóinak pedig megtiltotta, hogy gombászni járjanak az erdőre. A vadászati tilalmakra fittyet hányt, ha éppen nem akadt disznó az útjába nyár közepén, meglőtte a barkás, vagyis még fejlődő agancsú szarvast.
Mutassa meg nekem azt a Bakonyt!
Személyes kapcsolata volt „az Öreggel”, azaz Kádár Jánossal is, amiről egy 1987-es interjúban nyilatkozott: „Kádár többször is meglátogatott Veszprémben. Felhívott Aligáról: «Van egy kis szabadideje? Mutassa meg nekem azt a Bakonyt, már gyerekkoromban is olvastam a zsiványokról.» És végigautóztunk a terepjáróval a bakonyi erdőkön, szalonnát sütöttünk, jól éreztük magunkat. De az, hogy én odamenjek, hogy van egy javaslatom, tessék eljönni, nem, soha nem volt a stílusom. És nagyon jó viszonyban voltunk, épp azért, mert ezt tudta, hogy én ok nélkül nem megyek hozzá. Én szerettem az Öreggel dolgozni, én abban az időben dolgoztam vele, mikor nagyon progresszív volt, erővel, vehemenciával dolgozott.”
Nem kell mélyebben kutatni ahhoz, hogy rögtön megcáfoljuk szavait. Káli Csaba kutatásából ismert történet, hogy minden Balaton-felvidéki területet 1950-ben elcsatolták Zala megyétől, Veszprém megye javára. A nagy feszültséget okozó lépést 1973-ban az MSZMP Politikai Bizottsága részlegesen újból napirendre tűzte, a terület egy kisebb egysége, a keszthelyi járás visszacsatolása ügyében azonban ekkor még nem született döntés. Öt évvel később a végéhez látszott közeledni a vita. Pap János, Veszprém megye első titkáraként levélben fordult Kádárhoz, hogy a javára döntsék el a kérdést, de a biztonság kedvéért a Miniszter Tanácsi Hivatalnál és valamennyi illetékes szervnél is kilincselt. Az ügyben azonban a racionalitás győzött, hiszen a térséget Zalához csatolva több megye erőforrása osztozott a Balaton fejlesztésében.
Veszprémbe Manhattant, Balatonba kukoricát
Maróti Rezső, egykori tanácselnök a XXI. század című műsorban elmondta, hogy a Veszprém város központjában található húsz emeletes épület is Pap János terve volt. Emlékei szerint az első titkár Veszprémből Manhattant akart csinálni és a központba több toronyházat is tervezett. Ezek közül egy meg is valósult a Kossuth utca 6. szám alatt. A visszaemlékezők elmondásai alapján előfordult, hogy éjjel autóba ült, és a sofőrjével nekiindult várost tervezni. Egy új szökőkút köré például szép zöld környezetet álmodott, mindössze egy héttel az átadás előtt. Mivel a fű nem nő ki ilyen gyorsan, ezért találni kellett valamit, ami egy hét alatt is kizöldül. Végül rozzsal vetették be a szökőkút körüli földet, hogy meglegyen a kívánsága.
Ami ennél is figyelemreméltóbb, hogy állítólag el akarta tüntetni a Balatont. Pataki László, egykori kulturális munkatárs elmondása szerint Pap feleslegesnek tartotta a tavat, ezért a legjobb megoldásnak azt látta, ha kiapasztják a Balatont és bevetik kukoricával.
Nem a plébánosok, hanem a Pap tiltja
Gellért Kis Gábor egyéb visszaélésekről is beszélt az RTL Klub műsorában: „Szombatonként megérkezett Boros vezérigazgató elvtárs Volgája, a sofőr kiszállt, és több részletben becsomagolt húsárut beszállított Pap Jánosék házába. Ez volt a fáma, és én nem akartam elhinni. Egy szombat délután odamentem, körülbelül egy olyan 30-50 méterre Pap Jánosék házához, leparkoltam és vártam. Háromnegyed óra múlva megérkezett a Volga, a sofőr felcsapta a csomagtartót, és annak rendje-módja szerint beszállított egy csomó árut.” Boros, a pápai húsüzem egykori vezetője rendszeresen küldött nagy mennyiségű hússzállítmányt, ezt Pap feltehetően egyszerűen tovább osztotta a hozzá közel állóknak, illetve a népszerű gyakorlat szerint a későbbi szívességek csereáruját képezte.
Pap Jánosról azt is lehet tudni, hogy a színházon kívül nem szerette a művészeteket. Fenyvesi Ferenc, a veszprémi művelődési központ egykori vezetője szerint a Tihanyi Apátságban például nem lehetett koncertet tartani. Erről valamiért Pap János felesége (aki a megyei turisztikai bizottság tagja volt) nem tudott. Papné lendíteni akart a helyi megye zenei életen, ezért egy megbeszélésen rákérdezett, miért nincsenek koncertek az apátságban: „Nem értem, hát ki nem engedélyezi? Talán tiltják a plébánosok?” Amire az egyik kolléganő azt felelte: „Nem, nálunk a Pap tiltja.”
Rémálom a Rózsadombon
Az északi part egykori kiskirálya azonban 1985-ben, a kötelező többes jelöléses választásokon alulmaradt, majd korkedvezménnyel nyugdíjba vonult. 1992-ben feleségével a fővárosba költözött, egy rózsadombi lakásba. Budapestre költözésük feltehetően menekülés volt, ugyanis a rendszerváltás után az 1956-os veszprémi megtorlásokban játszott szerepe miatt folyamatosan atrocitások érték Pap Jánost, a jogi felelősségre vonás azonban elkerülte. Elvették korábbi díszpolgári címét, 1991-ben betörtek hozzá és összetörték a bútorokat, ablakait rendszeresen kővel dobálták. 1994. február 24-én a Népszava a következőképpen fogalmazott: „az alsóörsi «káderdűlőben» is nemkívánatos személyé vált”.
Végül 1994. február 22-én, egy keddi délutánon otthonában holtan találták. Pap és felesége a közös ágyukon feküdtek, ruhában, mellettük egy orosz revolver. A rendőrök szerint Pap először feleségét, majd magát lőtte fejbe. Fegyvertartási engedélye nem volt. Búcsúlevelet nem hagytak. Korabeli újságcikkek szerint a tragédia előtti hetekben a szomszédoknak feltűnt, hogy valami nincs rendben. Üldözési mánia lett úrrá az egykori miniszteren, zaklatottan viselkedett. Pap haláláról hamar pletykálni kezdek, gyilkosságról, halálát megelőző titokzatos látogatóról, illetve telefonálóról beszéltek. A rendőrök érkezésekor az ajtó belülről zárva volt és a kulcs a zárban volt. Hogy pontosan mi történt, valószínűleg örök rejtély marad.
