Hatalmas zöld fotókon mutatjuk be, mennyire megéri kiszakadni a siófoki zsúfoltságból, és elzarándokolni a város legzöldebb részére. Itt tavak közt, egy növényalagútban veszhet el az ember, miközben megtudja, mi fán terem a gyurgyalag.
Akár egy jóféle horrorfilm is játszódhatna Töreki környékén: Csongor és Zalán, a két hősies magyar utazó a rejtélyes dzsungel mélyére merészkednek; látjuk előttük az alagútszerű zöld ösvényt, érezzük a fojtogatóan párás trópusi levegőt, csípnek a moszkitók; egyszer csak Zalán elesik egy csapdában, őslakosok rontanak rá és elhurcolják, hogy feláldozzák a töreki tavak szörnyetegének.
A valóság persze kevésbé karcos, de Töreki tényleg egyfajta őserdő, zöld pokol lett a sok esőtől, meg a kiépített tanösvény miatt.
Közúton érdemesebb az M7-esről a Zamárdi kelet csomópontnál lehajtani, de ha a Siófok centrumot választjuk, akkor se futunk aknára. A 7-es főúton kell elindulni Széplak felé, és menni, amíg ki nem írja a tábla, hogy Töreki, illetve a kereszteződésnél van egy benzinkút is. Busszal a siófoki buszállomásról indul a 7-es busz, ami több vasúti megállót is érint és megy Töreki alsóig.
Rendben, megérkeztünk, de ez miért jó nekünk? Aki imádja a gondolatot is, hogy egy városon belül a totális őskáoszból (pl. Petőfi sétány) egyszer csak a romlatlan paradicsomba csöppenjen, annak a Cinege-patak völgye parádés hely.
Csak tessék elképzelni: kócsagok röpködnek az égen, az ember talpa alatt levelibékák keresztezik az ösvényt, pókháló ragad az arcba és csak csivitelés és brekegés hallatszik a természetvédelmi területen.
Fontos elem, amit az egyik tó gátján elhelyezett tábláról tudtunk meg, hogy már nem engedik a horgászatot többé, ezért az egyik tóba beépített horgászstégek és mólok üresen ásítanak, a damilok surrogása se töri meg a csendet. Maximum a tó mellett elfutó M7-es forgalma teszi ezt.
Az egészben megvan a pedagógiai vonal is, mert töreki is része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kiépített tanösvényhálózatnak. Az egész a Töreki út (igen, itt minden töreki, tán még a Töreki Törekvés Tsz is) elejétől indul, ahol egy murvás parkolóban letehetjük a kocsit.
Innen át kell menni az úton, majd jön a bozótharc. Persze nem mindig kritikus a helyzet, ottjártunkkor nagyon szépen ki volt takarítva az ösvény, ahol kellett, le volt kaszálva a rét. Helyiekkel beszélve egyértelművé vált, hogy ez nem volt általános egész tavasszal, a madárles (azaz pici kilátó) környékén például abszolút nem.
A tanösvény maga ritkán visz ki a meseszép tavak partjára, de mivel ezek gátakkal feltartott víztömegek, a gátakra bátran fel lehet battyogni. Eközben folyamatosan informálódhatunk a táblákról, megtudjuk, hol kuruttyol a levelibéka, hol fészkel a bakcsó (egy ócska, Tihanyban látott szóvicc szerint a Bakcsó-móponton), hogy alakult ki a Cinege-patak völgye.
Közben csak kicsit kell résen lenni, és a természet durvulását is láthatjuk: gyanúsan egy ragadozó madár és áldozata harca maradt látható az ösvény egy pontján, rengeteg toll hevert az aljzaton. Talán épp egy rétihéja kapott el egy gyurgyalagot. Ami lényegesebb, hogy már távolról látni egy kilátót, ami a tavak fölé nyúlik.
Érdemes még felmenni az egyik pihenőponton felépített lesre, ami nem embert próbálóan magas, de két tavat is látni innen. Kicsit több alpintechnikát igényel a megmászása, mint egy átlagos, lépcsőzéssel elérhető magaslesé, mivel létrákon kell felkapaszkodni a tetejére. Viszont némi türelemmel szép vízimadarak és vidám túrázók figyelhetők meg a csúcsról.
