látnivalók & kultúra

szerkesztés

Római kövekre tévedtünk Szentbékkállán - Pajta Múzeum

Szerzők

  • Bagi László

2016. 07. 25. 17:10

Sok mindenért szeretjük a Balaton-felvidéket, pedig a jó része még előttünk is szinte ismeretlen. Egy értékes múzeumot fedeztünk fel – szinte teljesen véletlenül – Szentbékkállán, ami egy lelkes gyűjtőnek köszönheti létrejöttét. Oltárczi Ferenc két múzeumot is alapított, könyveket ír, fényképalbumokat ad ki a faluról, és azt mondja, a parasztok sokkal okosabb emberek voltak, mint ahogy manapság gondolkoznak róluk.

Oltárczi Ferenc nyugdíjas biológia, földrajz és filozófia szakos tanár. Még az egyetem előtt elkerült a faluból, élete nagy részét Sopronban töltötte, de amikor megörökölte szülei házát és vele a pajtát, úgy érezte, valamit kezdenie kell vele. Elkezdte gyűjteni a népi kultúra tárgyait, amiben egy nagyon fontos kritérium volt: mindennek a faluból kell származnia. Így jött létre lépésről lépésre ez a múzeum, amelynek nem egy tárgyát régiségkereskedők vagy éppen múzeumok akarták megvásárolni. De ő nem adta, mindenképp egyben akarja tartani az anyagot, és saját pénzéből restaurálja, ápolja a tárgyakat.

Fotó: Bagi László

Szentbékkálla nagyon különleges falu – meséli –, a 19-20. század fordulója táján olyan léptékű pince- és présházépítési hullám volt a környéken, ami példátlan az országban. Aztán a filoxéra itt is óriási pusztítást végzett, ezért mintegy 20 év „kimaradt” a borkereskedelemben, ami addig szinte az egyetlen bevételi forrást biztosította. Aztán később, burgenlandi kereskedők révén ismét föllendült, olyannyira, hogy a falunak 1935-ben saját strandja is épült: a hegyi forrás által táplált medencében még vízipóló-meccset is lehetett játszani.

Fotó: Bagi László

Ugyanakkor kevés birtok és közepes vagy rossz minőségű föld állt a gazdák rendelkezésére, ezért az előző évszázadok embereinek sok lábon kellett állniuk – mondja vezetőnk. Mindenkinek volt egy kis szántóföldje, erdeje, esetleg egy kis szőlő, emellett lennel, kenderrel, szarvasmarhával, lóval, méhészettel is foglalkoztak. A múzeum célja, hogy bemutassa ezt a gazdag tárgyi kultúrájú települést.

Fotó: Bagi László

Ahogy belépünk, vezetőnk máris megállít, hiszen észre sem vettük, de rögtön – úgy kétezer éves – római kori téglákon keresztül tettük mindezt. „Tudott dolog, hogy a két falu közt volt egy római település, ezt a mai napig nem tárták fel” – mondja vezetőnk a régmúltról.

Fotó: Bagi László

A pajtában több mint 700 különleges tárgy található, még sincs káosz, minden logikus rendben áll. Elsőként a szántóföldi növénytermesztés eszközeit láthatjuk, amelyhez nélkülözhetetlen a kovácsműhely. Ezután a rét- és legelőgazdálkodás, majd a szőlészet-borászat, az erdőgazdálkodás, a len- és kendertermelés és az állattartás következik. Emellett bemutatják a paraszti udvarok gépeit és a lakások berendezési tárgyait, így azt a Salgó tűzhelyet is, amelyet a gyár sorszám alapján azonosított be, vagy például azt a kis bölcsőt, amelynek Feri bácsi még ismerte az egykori „tulajdonosát”.

Fotó: Bagi László

A paraszt szót ma sokan sértésként használják, pedig a legkreatívabb emberek voltak, és egyszerre 6-8 szakmát ismertek. Hónapokkal előre tudtak tervezni, és úgy is megéltek a földből, hogy egyszerű gépeket használtak, a tárgyakat pedig még akkor sem dobták ki, ha látszólag tönkrementek, mindig találtak egy másik funkciót, amire tökéletesen lehetett használni. Így válik a látszólag értéktelen tárgyakból, például a törött cserépedényből megdrótozva tökéletes szilvalekváros bödön. Ezek a tárgyak sokszor a múlt utolsó hírnökei: a velük való találkozás révén egy eltűnt világhoz kerülhetünk közelebb ebben a kis múzeumban. Feri bácsi történetei, bámulatos mondatfűzése és tárgyi tudása pedig önmagában is megér egy látogatást.

Hasonló tartalmak

Admin mode