A Balaton arcairól szóló cikksorozatunkban ezúttal Folly Rékával ültünk le beszélgetni, aki immáron a család negyedik generációját képviselve gondozza a 111 éves arborétumot. Tősgyökeres balatoniként a szívén viseli az örökségét, amit 2010 óta igazgat. Elárulta, hogyan is működik egy arborétum, milyen a természettel való küzdelem, mit jelent számára a Balaton, és mesél a következő generációról is.

Badacsonyörsön, egyre feljebb és feljebb hajtva a meredek emelkedőkön, a Folly arborétum páratlan panorámája fogad minket: jobbra a Badacsony magaslik, alattunk pedig a kék Balaton terül el: innen szinte az egész nyugati medencét beláthatjuk. Mögöttünk a kertben különleges örökzöldek, cédrusok, ciprusok, boróka, óriástuja áll, ágaikon kabócák zenélnek. Az arborétum a hozzá tartozó szőlővel és pincészettel együtt a Folly családé, három generációnyi Folly Gyula után most a negyedik generációs testvérpár, Réka és Judit kezében van.

We Love Balaton: Úgy tudjuk, te tősgyökeres balatoni vagy. Itt éltél, itt dolgoztál mindig?

Folly Réka: Igen, én itt nőttem fel a Balatonnál, de gimnáziumba Debrecenbe jártam, majd Szegeden egyetemre, és végül Budapesten kezdtem el dolgozni mint fogorvos. Sokat voltunk a családommal, három gyermekemmel itt a nagyszülőknél, de nem volt tervben, hogy az arborétummal fogok foglalkozni. Ez meglepetésként ért minket 2010-ben, amikor édesapám megkért minket, hogy segítsünk igazgatni itt a kertet. Elsőre ijesztő volt, nem akartam elhinni, hogy képesek leszünk rá, hogy működhet ez az egész. Még most is alig hiszem el! Pedig működik, sőt fejlődünk, terveink vannak: férjem és testvérem, Judit elsősorban a borászattal foglalkoznak, emellett legalább tíz kertész dolgozik folyamatosan a kerten. Én, kicsit mint egy birtokgazda, igazgatom a dolgokat, kezelem a nagy egységet.

WLB: Mit jelent számodra az arborétum mint családi örökség?

F. R.: Az arborétum már 111 éve családunk birtokában van, ez óriási érték számomra. A küzdőszellem is ezáltal lett családunk szerves része: amikor államosították a területet, a nagyapám továbbra is ültette a fákat, mert bízott benne, hitte, hogy egyszer még vissza fog kerülni családunkhoz a terület – és így is lett. A szívósságot belénk nevelték, így természetes volt, hogy tovább visszük, ápoljuk ezt az örökséget.

WLB: Hozott-e változást, hogy most először az arborétum női kezekbe került?

F. R.: Igen, persze! Azóta vannak virágaink… A férfiak inkább csak az örökzöldekkel foglalkoztak, mi nagyobb figyelmet szentelünk a részleteknek, és az egységes összképnek is. Az arborétum folyamatosan változik, ezért gondozni kell: új fákat ültetni, kertet rendezni, kivágni, nyesni, gondozni, átültetni – ezer feladat akad egész évben. A kert megerősít jó pár férfias tulajdonságot is bennünk, határozottságra nevel, de emellett igyekszünk megmaradni nőnek is, szerencsére erre is nyílik itt terep.

WLB: Van kedvenc fád?

F. R.: Nincsen kifejezett kedvencem, mindegyiket szeretem. Mire megnőnek ilyen nagyra, már annyi munkát fektettünk bele, hogy elkezdek kötődni is hozzájuk. Kiválasztani a fát, a számára ideális helyet, felhordani a meredek dombon az eszközöket, vizet, elültetni, gondozni, megóvni a nyulaktól, szarvasoktól… Szóval mire megnő, addigra ez a sok törődés szeretetté alakul, ezért nagyon bánom, amikor egy-egy fa mégsem érzi jól magát nálunk, és ki kell vágnunk.  Előfordul az is, hogy a természettel való együttélés küzdelem, hiszen függünk tőle, de nincs felette befolyásunk. Egy váratlan vaddisznótámadás a gondosan összegyűjtött, elültetésre váró magok ellen, vagy a fák ágaira ráfagyott jégtömbök mind kihívást jelentenek. 

WLB: Hogyan hat rátok a balatoni szezon ingadozása, a tél? 

F. R.: A főszezon természetesen nálunk is a nyár, ilyenkor érkezik a legtöbb látogató. Nyár elején a legszebbek a színek, a legragyogóbbak a zöldek, és ilyenkor nyílnak a virágok is. Ősszel a szőlő miatt minden a szüretről szól, de mivel a fáink nagy része örökzöld, ezért télen is akad látnivaló. Ezt ki is használjuk, nyitva vagyunk télen, programokkal is készülünk, például karácsonyfavásárral, borkóstolóval. Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk a látogatóktól, ez feltölt minket, sok erőt ad ahhoz, hogy ugyanilyen lendülettel folytassuk a munkát. Következő tervünk, hogy a borozós lugas mellett bent, fedett térben is vendégül látjuk az érkezőket, így rossz idő esetén is bátran be lehet hozzánk térni.

WLB: Milyen a kapcsolatod magával a vízzel, a Balatonnal?

F. R.: Nagyon jó vele a kapcsolatunk: télen temperál, nyáron meg párásít, ezért a fák nagyon hálásak! Emellett persze mi is sokat járunk strandra. Vitorlázni is nagyon szeretünk a családommal, de ezt inkább külföldön tesszük. Itthon sosem tudunk teljesen kikapcsolódni, mert mindig utolérnek a munkával kapcsolatban, ezért ha valóban egymásra és a pihenésre szeretnénk koncentrálni, akkor el kell utaznunk messzire.

WLB: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Cseperedik már a következő Folly generáció?

F. R.: Nekem is, a húgomnak is három-három gyermekünk van, így könnyen lehet, hogy valamelyikükben szintén kifejlődik az arborétum iránti szeretet, gondoskodási vágy. Nem tereljük őket tudatosan erre az útra, de még elég kicsik is – így ez majd a jövő zenéje lesz.