Kaizer András és felesége két nyughatatlan és vállalkozó lélek. Ez éppúgy meglátszik a korábbi, Morzsa Guruló Bisztró néven országosan ismert food truck menüválasztékán, mint azon, hogy gyakorlatilag egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a tél kellős közepén kezdtek el felújítani egy üres balatonfüredi épületet.

Motivációjukról írtunk már korábban, így most inkább a január első felében megnyitott, reformkori városrészben megbúvó Morzsa Bisztróra koncentrálunk, ami – nevéhez méltón – jelenleg egy apró helyiség, de a közeljövőben a kétszeresére fog bővülni. 

Ennek nyomait már látjuk is a szomszédban: a Blaha Lujza utcáról nyíló bisztró a szezon kezdetéig kap még egy belső udvaros helyiséget, illetve egy átjárót, ahol a szomszédos Kisfaludy utca felé lehet majd kijutni egy gasztró-utcán(!) keresztül. Itt a tervek szerint lesznek kézműves boltok, házi sört árusító kiskocsmák, hamburgeres (erről később még ejtünk szót) és talán egy mini őstermelői piac is.

Ottjártunkkor azonban a Morzsa még csak egy apró látványkonyhás, inkább kifőzdére hajazó, barátságos bisztró. Hiába a januári nyitás, az utcai cégér még nem került fel a bejárat fölé, így első nekifutásra el is sétálunk mellette, nyitottabb szemmel járva azonban azonnal feltűnik a kézzel írt felirat a bejárati ajtó üvegén: Van finom ebéd. Ha éhes vagy, gyere be! A konyha 11 - fél 12 körül nyit, előtte legfeljebb házi szörpöt, kávét vagy gyümölcslevet kérhetünk. Vendég van már ilyenkor is: amikor leültünk, mi voltunk az egyedüliek, de tíz perccel később már nem jutott volna nekünk asztal.

Hiába a téli nyitás, a Bisztró híre gyorsan terjedt szájról-szájra a helyiek közt, így ebédidőben szinte teljesen fullon van a hely. A Morzsa egyébiránt tökéletesen illeszkedik a környezetébe – a fővárosi Ráday utca hőskorát idézve –, ahol minőségi vendéglátó helyek sorakoznak egymás után (Kredenc, Hello Tourist).

A beltér egyelőre a skandináv faházak minimál designját idézi: fehér falak, nyersfaszínű asztallapok fehér lábakkal. A falon egy fenyőlécekből eszkábált láda volt az egyetlen dekoráció, de a Morzsa Facebook-oldala szerint ez már megváltozott: azóta egy úgynevezett edényfa töri meg a steril ürességet. Első látásra talán soknak tűnhet a fehér szín, de a letisztultság nyugtatólag hat ránk, ezért úgy érezzük, van létjogosultsága. Így könnyebb az ízekre koncentrálni. A tulajdonos elmondta, hogy nem is terveznek ennél komplikáltabb designt.

A választék naponta változik, az étlap hossza azonban nem. Aki a food truckos Morzsát keresi, ne itt tegye: Kaizer konyhája ugyanis hangsúlyozottan a klasszikus értelemben vett, a franciaországi orosz emigránsok által meghonosított bisztrófilozófiát követi – a bisztró név maga is a szláv bisztro, bisztra, azaz gyorsan szóból származik.  Az orosz emigránsok által nyitott kisvendéglők egyszerű ételekkel és gyors kiszolgálással csábították vendégeiket. Mindez igaz itt is: gyors és kötetlen, ha úgy tetszik, családias kiszolgálás, könnyen elkészíthető, s persze helyi alapanyagokból készült ételek, látványosan tálalva.

Mindennap kétféle levesből és kétféle főételből választhatunk. Ma a gulyásleves (1150 Ft) és a karfiol velouté (850 Ft) jelenti a levest, és a teriyaki tarja sült tésztában (2180 Ft), illetve a rántott csirkecomb krumplipürével és uborkasalátával (1850 Ft) a főételt. Mellé a napi morzsa saláta dukál, amelyet 1650 forintért rendelhetünk, s a séf egyéni ízlésünk szerint állítja össze – alig 10 perc alatt. Mivel összesen ketten vagyunk, így nem nehéz a választás. Menüben kérjük a levest és a főételt, így alig 1650 forintért lakhatunk jól. A gulyásleves csészében érkezik, mellé helyben sütött, friss házikenyér jár. A leves egy hangyányit sósabb a kelleténél, de ez a baki még elnézhető itt. Kollégámnak nincs ilyen gondja a karfiol krémlevessel: nevéhez méltóan kellőképpen krémes, sőt habos és lágy. Nem is kell sokat várni, hogy eltüntessük őket.

Szükség is van a helyre, mert gyorsan érkezik a teriyaki és a rántott csirkecomb is. A sülttésztás őrület Kaizer szerint nem ismer határokat Füreden – aki belekóstolt, hívővé vált. Van is miért: a tarja állaga a szósztól és a gőztől inkább emlékeztet egy érett körtére (csak nem édes), mintsem egy felpuhult húséra. A krumplipürére fektetett csirkecombok – egy alsó és egy felső – akárha egy rajzfilmből érkeztek volna: tökéletes görbületük van, teljesen szimmetrikusak, a panír pedig akár egy exoskeleton – önmagát tartja, olajnak nyomát sem lehet benne felfedezni.

Levezetésnek Arcafféból készült, szigorúan karos kávéfőzőn készített kávé érkezik. A belga söröktől sajnos most el kell tekintenünk, de legközelebb biztosan gyalogosan érkezünk. A fekete leves szürcsölgetése közben megkérdezzük a séfet, vajon miért nem látjuk az étlapon a védjegyükké vált szendvicseket, hamburgereket? Kaizer András világosan leszögezi, hogy a food truck-kal szemben a bisztróban nincs helye sem a szendvicsnek, sem a burgernek. Az erre éhezőknek sem kell azonban csalódniuk: a már említett gasztró-utcában a Morzsa is képviseltetni fogja magát egy ablakos büfével, miközben a guruló bisztró sem a bontóban végzi majd: a tulajdonosok által kedvelt fesztiválokon (Sziget Fesztivál, B.my.Lake) biztosan feltűnik majd a jármű.