Távol és mégis közel: ennél találóbban nehéz lenne leírni a balatonfüredi Villa Vitae-t. A Füred legtávolabbi sarkában felépített – már majdnem Aszófőn járunk – épült villakomplexum autóval alig 10 perc a központtól, mégis tökéletesen elzárt, szőlőtőkékkel és erdővel körülölelt birtok, amelyről csak egy irányban, a Balaton felé nyílik kilátás. Ez utóbbi – költői túlzás nélkül – szédületes.

Az ébredező, de máris hangos Balatonfüredet magunk mögött hagyva a füredi domboldalon járunk. A Villa Vitae-t keressük, amely tavaly júliusban nyílt. A kíváncsi szemektől gondosan elzárt butikhotel felé a tulajdonosok kitáblázták az utat, így könnyű dolgunk van, még a GPS-t sem kell bekapcsolnunk, hogy megtaláljuk a helyes irányt. Később megtudjuk, hogy a vasútállomásról és a központból is eljuthatunk ide a szálló saját shuttle-járatával.

Néhány kanyar után felbukkan a villa, amely akár Jacques Deray Medence című filmjének is háttere lehetne. Lelki szemeinkkel már a kamerákat keressük, annyira valószerűtlen a látvány. Hamisítatlan dél-francia hangulat.

Az első benyomás a legfontosabb: ezt tudhatták a tervezéskor is, hiszen a parkolóba hajtva azonnal feltűnik a főépület kétszintes sziluettje. Kolostorcserepes, zsalugáteres udvarház nyári színekbe (sárga és türkiz) öltöztetve.

A villa mögött lenyugvó nap megfesti a szállás teraszáról látható Tihanyi-félszigetet és az azt körbeölelő Balatont. Szokatlan látvány, ugyanis a félszigetet nagyon ritkán látni teljes egészében: a terasz éppen a Tihanyba bevezető úttal szemben van, így egyszerre látszik a sajkodi és a gödrösi oldal. A látványt az Őrtorony kilátó körvonalai teszik teljessé.

A villa 14 szobája közül 3 lakosztályként funkcionál, amelyek mindegyike egy-egy magyar borvidék nevét viseli. Így történhetett, hogy Füredre érkezvén mégis Tokajban szálltunk meg… Az elnöki lakosztály Szekszárd nevét kapta, s igazi különlegességgel szolgál: egy titkos ajtónak köszönhetően összenyitható a szalonnal és a társalgóval, így megkétszerezve egyébiránt sem apró (90 nm-es) méretét. Az árak 48 000–150 000 Ft/éjszaka között mozognak, szobatípustól függően, és magukban foglalják a reggelit is.

Az eredetileg privát nyaraló számára vásárolt telken, a kilátásban és az egyedi helyszínben meglátva a lehetőséget, a tulajdonos-üzemeltető Villa Vitae Management Kft. egy mediterrán butikhotelt építtetett. A befektetés kivitelezésében a saját erő mellett igénybe vették az egészségturizmust elősegítő uniós pályázati pénzeket is. Ennek megfelelően a szinte alapértelmezettnek tekinthető esküvői helyszín-biztosítás és a privát, illetve a vállalati ügyfeleknek intim környezetet adó szállás mellett kiemelt szerep jut a rekreációnak. A már most is működő wellness kikapcsolódás mellett elindult az egészségház is, ahol tradicionális masszázsok mellett lehetőség van különböző terápiás és gyógymasszázsok kipróbálására is. Itt a keleti orvosláson alapuló teljes körű állapotfelmérés és az azt követő méregtelenítő kezelések mellett fontos hangsúlyt kap az életmódtanácsadás is.

A butikhotel egyértelműen a provence-i stílust követi: rusztikus, a kézi jelleget hangsúlyozó vakolt festés, kopott, illetve koptatott ajtók, fehér fa tükörkeret, vörösréz csaptelepek. A szobabéli bútorok éppúgy a neobarokkot követik, mint a közösségi terek ülőalkalmatosságai. Az illúzió tökéletes.

Az étteremben folytatódik a csoda: hófehér asztalok és székek, a stílusnak megfelelő étkészlet. Az ötfogásos menüről Schneider József és Csatári Roland, valamint Reiner Ramóna gondoskodik. Az étterem elsősorban a szállóvendégek részére van fenntartva, de – a helykihasználás miatt szigorúan előzetes bejelentkezés után – lehetőség  van asztalfoglalásra is.

Provence szelleméhez méltón francia tatárral nyitunk, a vajpuha bélszínből készült húst fokhagymás chipsre kenhetjük, a pikantériáról pedig az édeskömény-kapri-ecetes uborka hármasa gondoskodik. Az étvágygerjesztő után póréhagymás burgonya krémlevessel folytatjuk, amelyet füstölt libamell szeletekkel dobtak fel a szakácsok, a citromos fogasfilé és a köretnek felszolgált burgonya fondant pedig segít a fehérbor felitatásában. A hal bőre kissé felpuhult a rajta elhelyezett paradicsom concassé miatt, de ez nem von le semmit az értékéből. A halszósz eddig a legjobb, ami ma a tányérunkra került. A filé megérdemel egy aranyérmet. A poharakba Homola kékfrankos kerül, de ez így is van rendjén: a rizottós-gombás marhapofához ez dukál.  Az estet végül narancsos kalácsfelfújttal zárjuk, amely édes angolkrémben álldogál a tányéron. A szakácsok nevét érdemes lesz megjegyezni, és persze a tanácsadóként, kreatív séfként jelen lévő, egykor a Dérynében dolgozó, majd Angliát is megjárt Ekler Viktor séfét is.

„A menü összeállításánál a rusztikus ízek és a bistro-konyha sajátos keverékére törekedtünk" –  mondja Eppel Krisztián, a Villa Vitae ügyvezetője –  „ és természetesen arra, hogy mindig szezonális legyen a kínálat. Igyekszünk helyi alapanyagokból dolgozni.” Kérdésünkre elmondja, hogy jellemzően háromfogásos menüt kínálnak a vendégeiknek 7000 forinttól (italfogyasztás nélkül). A borlapon csak hazai borvidékekről származó borkülönlegességeket találunk. A későbbiekben tervezik külföldi borok beszerzését is.

Vacsora után a kikapcsolódásé a főszerep: választhatunk a wellness-szolgáltatások (gőzkabin vagy finn és infraszauna, de kérésre masszőr is érkezik) vagy más passzív szórakozás közül. Utóbbi esetben vagy az Aviátor házát idéző 15 fős moziszoba vagy a még éppen átalakítás alatt lévő klubszoba jöhet szóba zenegéppel, kártyaasztallal. A kerti medence – tekintettel a márciusra –  még téli álmát alussza, de az esti hangulatvilágításban így is nagy szerep jut neki.

Különös hangsúlyt fektetnek az exkluzivitásra és a meghittségre. „Egy olyan helyet képzeltünk el, ami közel van Balatonfüredhez, és ahol a vendég, ha akar, el tud menekülni a világ elől. Családias, egyszersmind luxus környezetben pihenhet. Szeretnénk, ha vendégeink saját otthonuknak éreznék a hotelt. Az itt megszállók inkább ideiglenes családtagok, mintsem fizető vendégek.” – vázolja fel az ügyvezető a Villa Vitae alapkoncepcióját. A hotel atmoszférája éppúgy ezt hivatott szolgálni, mint a kapcsolódó szolgáltatások (robogó, elektromos bicikli, bortúra, illetve a szálló saját vitorlásával szervezett hajóstúrák) széles választéka.

A családi hangulatot erősítendő sem az étterem, sem a társalgó nem hatalmasak: inkább egy nagyobb nappalira emlékeztetnek, mintsem egy szállodai helyiségre. „A ház méretei és helyiségeinek elrendezése lehetővé teszi, hogy az a legfeljebb 20-30 fő, akik kibérlik akár az egész hotelt, összejöhessenek egy-egy beszélgetésre a szalonban vagy a teraszon. Ha viszont úgy tartja kedvük, el is vonulhatnak” – mondja az ügyvezető.


E meghittség visszaköszön a Dining Guide top10-es listájára felkerült reggelinél is, ahol a gondosan keletre tájolt étteremben zöldség- és hústálakon, illetve kókusz- és mandulatejjel ízesített, gőzölgő kávéval teli csészéken csillan meg a távoli tó felett felkelő nap fénye. Az intimitásban értelemszerűen nagy szerepe van annak is, hogy szezon előtt vagyunk s egyedüli vendégként csak ránk koncentrálhatott a személyzet. A teraszon szürcsölgetve a kávénkat megáll az idő. Ebben a pillanatban a világ, azaz Balatonfüred, tényleg távoli helynek tűnik, ahová nincs sok kedvünk visszatérni.