Tavaly szeptemberben tette közhírré a MÁV, hogy befejeződött a balatonszentgyörgyi vasútállomás teljes felújítása. Az önmagában talán nem feltétlenül érdekfeszítő hír értékét növeli, hogy a 615 millió forintból megvalósult, „műemlékvédelmi szempontok szerinti” renoválás eredményeként talán az ország legszebb állomása lett a szentgyörgyi.

Az eredetileg „Keszthely külső pályaudvarnak” nevezett – annak ellenére, hogy a jelenlegi városhatártól is bő három kilométernyire található – vasútállomást 1885 és 1895 között építették. A Buda-Nagykanizsa vasútvonal akkoriban már több mint húsz éve létezett, a megnyitás 140. évfordulójának emléktábláját 2001-ben avatták fel. Jelenleg négy vasútvonal találkozik az állomásnál, ebből kifolyólag eléggé forgalmasnak számít.

Az akkori szokás szerint a különböző vasúti épületeket típustervek alapján készítették, nagyságuk nem a település jelentőségétől, hanem az állomás forgalmától függött. Az egykori Déli Vasút indóházait Carl Schlimp osztrák építész tervei alapján építették. Az 1920-as években a Balaton menti vasútállomásoknak a megnövekedett turizmus miatti felújítási hulláma azonban elkerülte a szentgyörgyi állomást. Ez nem csupán korábbi leromlott állapotát magyarázta, de egyben azt is jelentette, hogy az átalakítás elmaradása miatt napjainkra ez volt az egyetlen példány ebből a típusból.

„Működő, vagy az eredetihez hasonló formában még létező felvételi épületet már nem találtunk, régi fotók, képeslapok segítették munkánkat. [...] A tervtári illetve levéltári kutatások során néhány képeslap és fényképfelvétel került elő az épület különböző korszakaiból” – írja Pálinkás Ferenc, a felújítás vezetője az epiteszforum.hu-n megjelent cikkében.

2013-ban végezték el a pontos felmérést, amelynek során a felújítás tervezői igyekeztek összegyűjteni az épület még felfedezhető eredeti elemeit, amelyek az utángyártás alapjául szolgálhatnak. „A perontető alatti utasellátó pavilon elbontása során, véletlenül került elő egy otthagyott zsalutáblás ablak eredeti színezéssel és az eredeti kőlábazatos falfelület élszegélyezéssel.” A kémények szintén az eredeti tervek alapján készültek.

A rekonstrukció fő célja azonban nem csupán a helyreállítás, hanem a 21. századi igényekhez illeszkedő fejlesztés is volt. Utolsó lépésként az állomás környezetének rendezése történt meg: akadálymentes közlekedést biztosító rámpákat és akadálymentes mosdót alakítottak ki, új térburkolást helyeztek el, rendezték a zöldfelületeket és egy új parkolót is kialakítottak.

Az alapos kutatás után nem csak a legapróbb részletekig felújították az állomás épületét, de a mellette álló laktanyaépület is megújult és modern megjelenést kapott. „A [...] laktanya épületről a kutatásaink során jelentős építéstörténeti információ nem került elő, így az igen rossz állapotban lévő épület a funkcióváltással és a korszerű szerkezeti átalakítással új szerephez juthatott.” A kétemeletes épületet előtetővel, tolózsalus külső árnyékolókkal és napelemekkel egészítették ki és a szakszolgálatok oktatótermeit, pihenőszobákat, apartmanokat, üzemi öltözőket és teakonyhákat költöztették oda.

A 2015 tavaszán megkezdett felújítás eredményeképpen az eredeti épületből az alapozás, a tartófalak, a födémek egy része, valamint a lépcsőházak maradtak meg, illetve az eredeti építőelemek közül az öntöttvas oszlopok és kovácsoltvas korlátok, fogódzók – a többi szerkezet használhatatlanná vált.