Ennyi svéd könyvet egy helyen utoljára az Ikeában láttunk. De az Óbester vendégház nem élettelen katalógusdíszlet, hanem eleven, egyszerre hordozza magán a múlt tekintélyes örökségét és áraszt könnyed hangulatot. A magyar gyökerekkel bíró, svéd születésű Illés Zoltán és svéd felesége, Catharina szerencsére nem tolják túl a vidéki romantikát.

Van egy lefordíthatatlan svéd szó, ami remekül jellemzi, milyen is az Óbester: lagom. A lagom annyit tesz, hogy se nem kevés, se nem sok; épp elég, pont jó. Az egykori vincellér házban érezni az elmúlt idők súlyát, ugyanakkor modern, az enteriőr dizájnos, mégsem tájidegen. Az elhelyezkedése pedig éppen így jó: előttünk a Balaton, mögöttünk a szőlőhegy. Egy tájkép kellős közepébe csöppentünk.

Illés Zoltán csak véletlenül tudta meg, hogy több köze van a házhoz, mint egy tulajdonjogi papír. Édesanyja mesélte neki, hogy Simonyi óbester, aki itt bujdokolt a pincében, valójában régi rokonuk. Zoltán emlékszik arra, hogy nagyapja mindig ment a Hadtörténeti múzeumba, hogy megnézze a magyar hadtörténet egyik fenegyerekének, a „legvitézebb huszárnak” tartott vitézvári báró Simonyi József óbester kardját.

Az Óbester valóban ideális helyszín lenne egy kosztümös film forgatásához: ha nem Simonyi gróf egyik szerelmi hódításáról a sok közül, akkor egy jó kis Jókai regényhez vagy Mikszáth novellához. Szinte látjuk a színes mentéket, kunkorodó bajszokat és bortól virágzó orcákat, de a népies giccsromantika képzete szerte is foszlik, ahogy belépünk a mai stílusban berendezett, rusztikusságát mégis őrző, otthonos vendégházba, ami nem véletlenül került be a Stílusos Vidéki Szállodák közé.

Majdnem éjfél van, mire a házhoz érünk. A tulajdonos, Illés Zoltán szívélyesen invitál be, majd behúzza mögöttünk a régi faajtót. A 8 szobát és 2 apartmant (a kétágyas szoba ára 18 500 Ft /2 fő reggelivel, a panorámás szobáé 22 500 Ft / 2 fő) egyszerű, letisztult country stílusban rendezték be úgy, hogy minden természetességet sugároz.

„Egyszer az Óbesterben vacsoráztunk, akkor mondta a feleségem, hogy ilyen házat szeretne majd egyszer megvásárolni” – meséli Zoltán. „Másnap megtudtuk, hogy eladó, és egyből megvettük.” Az épület már korábban is panzióként működött. A fotóalbum képein sötét lambériás, rosszul megvilágított szobákat mutat. Zoltánék nagy felújítás után, 2011-ben nyitottak.

A négyfős család kutyástul ideköltözött Svédországból. A marketinges céget vezető Zoltánnak elege lett a sok munkából és váltott. A cég ugyan még megvan, és évente 1 hónapra visszamegy Svédországba ellenőrizni az ügymenetet, de csendestársként más a tempó. „Svédország nem hiányzik, meguntuk az időjárást, a szelet, az esőt. Ott rövid a nyár, lucskos a tél.”

A lassan 200 éves vincellér házban a présház ma a szálloda rész. A berendezés Zoltánt dicséri, aki régen is lakberendezőként is dolgozott. „Bensőséges legyen, az fontos. Nekünk itt a lakásunk és itt élünk, a vendégek a mi otthonunkba jönnek, csak egy ajtó választ el minket egymástól. Úgyhogy mi a nyugodt vendégeket szeretjük” – magyarázza nevetve. „Hat év alatt egy törülköző sem tűnt el szerintem. Nem fogadunk csapatépítést, még esküvőt se, legfeljebb kisebb, családias esküvőket.” A kétszintes borospincében 30 fős borvacsorákat tartanak, és csak badacsonyi borokat kínálnak, Istvándyt, Laposát, a Sabar-dűlő Borászat és a Villa Tolnay borait.