Fél évig keresték a megfelelő nevet, oldalnyi listát írtak Vimola Dóráék, hogy megtalálják a mindszentkállai vendégházukhoz illőt, de a megfelelő mégsem volt rajta. Míg a Káli Kapocs tulaja, Balázs pofonegyszerűen azt nem mondta: Ablak a hegyre. A hatalmas, zöldellő kert végén emelkedik maga a hegy, amiről a stílusos vendégház a nevét kapta, és megadja az alaphangot. Pontosabban: hang az alig van, inkább csak csend és nyugalom.

Egyfelől csend és nyugalom, másfelől pezsgő közösségi élet vár arra, aki a mindszentkállai Ablak a hegyre vendégházba érkezik. Vimola Dóra ikerlányai (a harmadik, egy fiú, éppen focizik) lila szájjal köszönnek be az ajtón: most szedtek epret, és már futnak is tovább.

Dóráék célja egyszerű volt a vendégházzal: legyen egy jó hely, ahová ők is szívesen jönnének. „Nehéz szállást találni a környéken, mindig minket hívogattak az ismerősök, hogy nem tudtok valamit?” Szerelmük a Káli-medence iránt már nem új, húsz éve járnak ide nyaralni, minden évben. Sok szegletét megismerték, aztán tíz éve vettek egy saját nyaralót Kővágóörsön. Mivel Dórát a vendégfogadás már foglalkoztatta egy ideje, gondoltak egyet, eladták a kővágóörsi házat, és az árából vettek két romosat, egyet maguknak Kékkúton, egyet Mindszentkállán.

„Ti vettétek meg a Mariska néni házát?” – kérdezik tőlük a falubeliek, és talán már Mariska néni sem ismerne belülről a házra, bár biztosan jól érezné magát benne. A berendezésben nincsenek túlzások, semmi művi country vagy parasztos stílus nem szúrja a szemet. Egyszerre ismerősen magyar, stílusos és kedves. Az ismerős érzést leginkább azok a tárgyak keltik, amiket itt-ott vidéki rokonoknál már láttunk, például a meghatározhatatlan korú, retró bőrfotel léckarfával, rajta szőttes párnával. „Szeretem vegyíteni a dolgokat – vallja Dóra – ezek a bútorok nekünk emlékek már.”

Van lelke a háznak. Egy-két tárgyat meghagytak Mariska néni dolgaiból, ahogy a konyha és az előszoba geometrikus mintájú köve is az eredeti. Dóra, aki szabadúszó fotós és kartonlámpákat tervez, piacon, interneten, lomtalanításon vadászott tárgyakra, amiket aztán kreatívan használt fel. Így lett a régi ajtóból ágyfej, a gyúródeszkából mosdópult, és a kamraajtó új színben, tolóajtóként kapott funkciót. Egy ablaktalan szobába üvegtéglás falat raktak, hogy beengedjék a fényt. „Szeretem a kopott báját” – mondja a házról.

A házban egy kétágyas és egy háromágyas apartman (6 ezer forint/fő/éj) közös előszobára nyílik, így együtt is kivehetők. A régi istálló szintén a ház része, de ezt is felújították, és modern, kétszintes családi apartmant alakítottak ki, lent franciaággyal, fent három fekhellyel (2 ágyas szoba: 18 ezer forint/éjszaka; 3 ágyas: 20 ezer forint/éjszaka; családi szoba: 27 ezer forint/éjszaka). A pajtában kuckós, bebújós, babzsákos, ledőlős társalgó részt rendeztek be, ahol esős időben jól elvannak a gyerekek. Máskülönben rohangálhatnak a hatalmas kertben, cicázhatnak, virágot szedhetnek vagy elbattyoghatnak a békáshoz. „Itt ki lehet engedni a gyerekeket az utcára bringázni, szabadon jönnek-mennek a barátaikhoz és mindig előkerülnek – meséli Dóra, miközben beengedi a néhány napja nyitott Kő fagyi? tulajdonosainak gyerekét (aki egyébként már nyolc évesen árulja a fagyit Mindszentkállán!), hogy együtt induljanak a lányokkal békázni.

Mivel Dóra szabadúszó, a ház valamennyi pénzügyi biztonságot ad, ugyanis ősszel és télen is fogadnak vendégeket: „valami kell, ami szinte folyamatosan tud hozni”. „Ha nem is lesz akkora forgalom, de legalább elindul a téli élet, ami jó a falunak, jó mindenkinek” – mondja. „Tényleg értéket próbálunk teremteni, és a helyiek értékelik, ha a két kezed munkájával magad csinálsz meg mindent és  megőrzöd a fontos dolgokat.”