Pár éve sajnos akkor sem lehet balatoni halat enni az éttermekben, ha szeretnénk, de még nagyobb baj, hogy – ahogy a halászati tilalom előtt –, ma is a fagyasztott hekk a halak királya a megfizethető kategóriában. Ezért kellemes meglepetés olyan éttermekkel találkozni, mint a sóstói Fish House, ahol az egyszerű pontytól a veloutémártásos, enokigombás garnélafarokig csak édesvízi és tengeri állatokból készült ételeket adnak.

Mivel nem vagyunk halevő nemzet, nálunk a halételek egzotikumnak számítanak, és itt nem csak a beluga kaviárra kell gondolni. Egy rendes pisztránghoz vagy fogashoz már fehér abrosz, borlap és más úri huncutságok járnak, és ehhez természetesen a magyar pénztárcák vastagságához (vagy inkább karcsúságához) egyáltalán nem megfelelő árak is társulnak. Pedig erről nem feltétlenül a jó hal hiánya vagy az étkezési szokásaink tehetnek. A Fish House nagyszerű példa arra, hogy ehet az ember akár kardhalat is két csobbanás között úgy, hogy ne kelljen a végén fekete American Expresst elővarázsolni a strandtáskából.

Sznobéria helyett laza halazás

A Fish House már a külsejével is azt sugallja, hogy erre nem lesz szükség: itt nincs borszagolgatás, de van egy nagy sörgyár logója, messzebbről simán tűnhet egy egyszerű balatoni büfének, csak közelebb érve fedezzük fel a pultba kirakott polipkarokat. Mi persze úgy gondoltuk, inkább ennénk magyar halat, a választásunk tárgya ezért pisztráng volt grillzöldséggel, valamint ponty panko bundában, majonézes burgonyasalátával.

Két házi limonádéval is megállt az ebédünk 6000 forint alatt, ami az ételek minőségét tekintve egyáltalán nem rossz: a ponty ropogós volt, de nem olajos, és a pisztrángban sem találtunk sok hibát, egyedül a köretekben nem voltunk biztosak.

Az árnyékos teraszon kifejezetten jól esik üldögélni, és mi úgy láttuk, nem csak mi voltunk ezzel, így, ebédidő táján a hely szépen megtelt komótosan eszegető vendégekkel, akik ugyanúgy beszélgetnek egy tonhalsteak felett, mintha egy strandbüfében ücsörögnének.

Már nem a hekk miatt jönnek

Az üzletvezető, Szalai Tamás is alig bírja az iramot, asztaltól asztalig rohan, beszélgetni is csak így, félmondatokban tudunk vele. „Népszerű a hely, látjátok, ráadásul nem a hekk miatt. Bár azt is tartunk, de különleges páccal csináljuk, nem úgy, mint mások. De tízből nyolc ember már nem amiatt jár ide, előbb esznek paradicsomos feketekagylót. Van rá igény. Sokan mondják, hogy van olyan jó, mint amit a tengerparti nyaralásukon ettek.” A tengeri alapanyag egyébként állítólag frissen jön Olaszországból.

Hova tovább?

Az tengeri és nemtengeri változatosságra tehát nem ok nélkül kaptak rá ennyien a helyiek és a turisták egyaránt a nyitás óta eltelt két évben, most pedig azon gondolkodik a vezetés, hogyan lehetne meghosszabbítani a szezont. Szeretnék, ha a Fish House a halas helyek között egész évben egy állandó, erős szereplő lehessen.