Nemsokára indul a Balaton Camino, három nő missziója, akik másodszor is nekivágnak a Balaton körbesétálásának. A MOL Nagyon Balaton is mellettük lesz idén, ahogy remélhetőleg sokan mások is csatlakoznak a túrához. Dórit, Juditot és Annát kérdeztük a téli Camino tanulságairól, hogy melyik a legszebb pont a túrán, mit nem hagynak otthon, és hogy melyik sportkrém a leghasznosabb 200 kilométenyi sétára.
200 kilométer 10 nap alatt, sok sok gyönyörű kép és érdekes blogbejegyzés a terv. Tavaly februárban, téli körülmények között járták végig a csendes az útvonalat, idén egy egész más arcát mutató Balatonra számíthatnak. Május 18-án, pénteken vágnak neki a túrának, amin szívesen látnak mindenkit, aki csatlakozni szeretne hozzájuk akár pár kilométerre, akár az egész Caminóra. Interjúnkban néhány kulisszatitkot is megtudhattok a Camino három kitalálójától, Budavári Dórától, Rákász-Losonczy Judittól és Scherer Annától.
Mi volt a tavalyi túra után a legnagyobb tanulság, mit fogtok máshogyan csinálni?
Dóri: Szerintem minden év és minden túra más: nem igazán lehet lelkileg felkészülni, fizikailag is inkább csak úgy, hogy az ember elkezdi begyúrni a cipőjét és a lábát, hogy majd ne rendetlenkedjenek. A közös chatünkben hetek óta mennek a "ki hoz sportkrémet, ki hoz hintőport" típusú bejegyzések, de a májusi Balatonnal abból a szempontból is szerencsénk lesz, hogy mindent megkapunk útközben majd, ha kell. Mondanám, hogy idén megpróbálok majd kevesebbet dolgozni a túra alatt, de nem lenne igaz. Minden úgy jó, ahogy van!
Hogyhogy idén egy tavaszi időpontra esett a választás? Vagy inkább úgy kérdezem, tavaly miért a telet választottátok?
Judit: A nyári Balatont sokkal könnyebb, egyértelműbb szeretni, mint a télit. A lángosos, naptej illatú Balatonról szinte mindenkinek vannak emlékei, a ködös, csendes, kihalt Balatonnak azonban egészen más a bája, és arra gondoltunk, hogy ezt fogjuk megkeresni, körbejárni, megismerni. Szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy megtaláltuk, és igyekeztünk belőle minél többet átadni a blogunkon. Amikor visszanézem a képeket, ez a nyugodt csend jut eszembe először – idén pedig megnézzük, milyen, amikor végre felébred a tó a téli álomból.
Dóri: Szerintem ez nem is lesz kérdés, amikor majd kerülgetnek minket a biciklisek, vagy mi őket. Csodálatos volt a téli Balaton, az idővel is szerencsénk volt, de most sem lesz rossz: ha majd melegünk van, csobbanunk egyet. Az idei tavaszi túra előbújósabb, ahogy a nap kisüt, mi is előjövünk, nyitottunk a csatlakozók felé, nyit a Balaton is, úgyhogy igazi szezonnyitás lesz ez mindenkinek.
Mire számítotok, mennyiben lesz más az idei túra? Mik a május előnyei, hátrányai?
Anna: Az biztos, hogy könnyebb lesz beszerezni a reggeli kávét! Volt olyan, hogy egy fél napon át gyalogoltunk, se bolt, se egy benzinkút, nyitva tartó kávézó meg főleg nem volt. Ilyen szempontból biztos könnyebb lesz, hogy be tudunk ugorni egy boltba, enni egy lángost, amikor megéhezünk. Tavaly télen mentünk, de nagy szerencsénk volt az idővel, nem volt hófúvás 10 napon keresztül. Jó lenne, ha idén is szerencsénk lenne: nem is esne sokat az eső és nem is lenne korai májusi 40 fok. Drukkolok magunknak!
Írtatok egy listát, amiben a best of helyeket gyűjtöttétek össze. Ezek közül ha csak egy helyet/élményt választanotok kell, amit idén sem hagyhattok ki, melyik az?
Judit: Remélem idén is felmegyünk Vonyarcvashegynél a Halászkápolnához. Mindegy, hogy tél van vagy nyár, nekem ez az egyik kedvenc megállóhelyem a Balatonnál: békés, panorámás idill, tökéletes helyszín a hátizsákban érlelt szendvicsek eltüntetésére.
Anna: Én a magaspartot várom nagyon, tavaly a ködtől nem láttunk semmit, és most már az első napon itt indítunk, jó lesz nagyon!
Mit vártok a legjobban? Mi az a pillanat, amikor végképp azt érzitek, hogy ez megéri!?
Judit: Először az első 100 km, aztán a táv fele lesz egy-egy igazi ünnepelendő határ, ami után "már csak még egyszer ugyanennyit" kell menni. Amúgy pedig kicsit minden lépésben ott van, hogy ez megéri, gyakran mondom is a lábaimnak, hogy kösz lábak, hogy ilyen klassz helyekre visztek.
Dóri: Várom a megindulás izgalmát, a "túl vagyunk a felén" érzést, és azt is, hogy "beértünk, gyere értem, bontsunk ki egy bort". Várom a csendeket, a beszélgetéseket és a jó fotótémákat!
