Mire képes két közgazdász, ha a Káli-medence egyik csendes sarkában fognak össze? A Sabar borház idén nyáron már vendégházzal is bővült, de a tulajdonos Ádám Gábor és a Sabar-borokat felügyelő Földi Bálint kacskaringós úton jutott el odáig, hogy ma a legjobb balatoni pincészetek között emlegessék őket. A terasz melletti diófa árnyékában kérdezgettük őket arról, miért is a szívük csücske ez az apró pince.
Káptalantótit aligha kell bemutatnunk bárkinek, aki a Káli-medence kanyargós útjait egyszer is célba vette. A Sabar-hegy hallatán azonban még a rutinosabb balatoni utazók is sokszor tanácstalanul néznek maguk elé. A hegy kifejezés persze túlzás, hiszen egy apró dombot takar a Sabar név: az egyik legeldugottabb, legcsendesebb része ez a nyárra sokszor teljesen megtelő medencének, és Káptalantóti környékének.
A dombról elnevezett borház teraszán üldögélve aztán még világosabb, miért is döntött úgy még 2009-ben Ádám Gábor, hogy nem csak álmodozik a diófa árnyékában átborozott estékről, hanem belevág a borkészítésbe. Sikeres, több cégnél is bizonyító közgazdászként támadt fel benne a hiányérzet, hogy valamilyen kézzelfogható alkotófolyamat részese lenne. A Balaton-felvidéki utazások aztán - ahogy lenni szokott - megtették a hatásukat.
A szőlő nem elég, saját bor kell
„Az első tervem az volt, hogy földet, szőlőt veszek ezen a részen. Nagy Laci (a közeli Villa Tolnay borásza) aztán rábeszélt, hogy az nem elég, az igazi kaland a saját bor készítése. Ő is ki akart próbálni valami újat, így aztán belevágtunk” - mesél a kezdetekről Gábor, aki évről évre csinosítgatta a megvett épületet, majd 2012-ben a mai borospince felett található, könnyű sétával elérhető földespincét is megvásárolta.
Az a domb lábában található épület most a Sabar-birtok büszkesége, hiszen ettől a nyártól már vendégházként üzemel a nappalijában hatalmas cserépkályhát rejtő lakrész. A tényleg minden zajtól távol fekvő házat akár nagyobb társaságok (maximum 6 főig) is kivehetik, de ideális lehet minden lassításra vágyó család számára is.
A Sabar fő profilját azonban még így is a borszortiment adja, amelynek minőségét kezdetben Nagy László felügyelte. Ahogy aztán egyre világosabb lett, hogy a Villa Tolnay körüli teendők teljes embert kívánnak, Gáborral közösen arra a döntésre jutottak, hogy jobb, ha teljesen a Csobánc lábában zajló fejlődésre koncentrál. Nagy László kiváló alapokat teremtett, így az örökébe hasonló kvalitásokkal rendelkező ember kellett. „Mező Sanyit (a Skizo borásza) ismertem már korábbról a környékről, így az első kiszemeltem ő volt. Ő azonban épp akkoriban ígérkezett el több helyre is, így maga helyett ajánlott valakit.”
Egy sorsfordító tévéinterjú
Ez a valaki a ma már a környéken (többek között A két jóbarát meg az Anti borok miatt is) jól ismert Földi Bálint volt. „Úgy jellemezte Bálintot, hogy Bakó Ambrusnál is dolgozott, és tanult Új-Zélandon is. Ez elég jó ajánlólevélnek bizonyult, főleg, hogy Bakónál kevés képzettebb borász van ma Magyarországon” - idézi fel Földi Bálint megkeresése körüli időket a tulajdonos.
Földi Bálint Sabar előtti útja is legalább annyira kacskaringós, ahogy Gábor a saját pince megnyitásáig eljutott. Bálint a környéken, Tapolcán nőtt fel, volt utánpótlás-válogatott vívó is, majd közgazdásznak tanult. A szőlőtermesztés varázsa még főiskolásként fertőzte meg, de akkor még nem gondolkodott abban, hogy visszatérjen gyerekkora színhelyére.
Végül egy a tévében véletlenül elcsípett Figula Mihály-interjú döntött a sorsáról. „Villámcsapásszerű felismerés ért, ahogy azt az interjút hallgattam. Ott végleg eldőlt, hogy borász szeretnék lenni” - meséli már az általa felügyelt hordók mellett Bálint, aki ezután egykori tapolcai osztálytársával, Ujvári Viviennel végül teljes erővel belevetette magát a borászati képzésekbe: ma már mindketten elismert névnek számítanak a hazai borászszakmában.
