Augusztus elején nemcsak a szőlő érésének örülnek a Balatonnál, hanem Szent Donátot, a borvidékek védőszentjét is megünneplik. Csopakon ez alkalomból egy kellemes nyári beszélgetésre ültek össze a Szent Donát pincészetnél, ahol a boros védőszent pannon világába repülhettünk vissza. A balácai Villa Romana régészeti vezetőjével, Kovács Loránd Olivérrel beszélgettünk.
Remek borválogatásuk mellé izgalmas témával invitálták az antik sztorik rajongóit Kovács Tamásék Csopakra, a Szent Donát Pincészet borteraszára. A beszélgetésen az ókori Róma és a Balaton kapcsolatát fejtegették a balácai Villa Romana régészei, de természetesen a védőszent, Szent Donát története is szóba került.
Kovács Loránd Olivértől megtudtuk, szinte az egész Balaton-felvidéket lefedték a családi birtokok, megközelítőleg 2 km-ként volt egy-egy családi villagazdaság. Ezek átalakulása után a balácai vált az egyik legnagyobbá és legjelentősebbé. Jóformán a fél Balaton-felvidék az övék lehetett, a mintegy 56 hektáros birtokukkal megkerülhetetlen tényezők voltak. És mivel ez a terület az Itáliából az Aquincum felé tartó kereskedelmi és hadtápellátó út közelében helyezkedett el, így mindkét irányba tudtak terményt (gabonát) és készárut (gyapjút) is értékesíteni.
Ezért is volt menő a balatoni villa
De nem csak emiatt volt kiemelt szerepük, mondta Kovács Loránd Olivér. A balácai Villa Romana mérete okán császári villákkal is vetekedhetett (például a szicíliai Piazza Armerina volt ehhez hasonló), de balácai méretű magánvillákat a Comói-tó partján is találhattunk. Ahogy a villák mindegyikében volt fürdőrészleg is, úgy Balácán sem volt másképp. Itt külön találjuk a fürdőépületet, amelyből kettőt is építettek. A régész kiemelte, a balácai fürdő 400 négyzetméteres volt, az antik római városokban ennél a méretnél kezdődtek a közfürdők.
Ugyanakkor a balácai villa fényét emeli még, hogy noha Pannóniában nem volt jellemző a mozaik padló (mivel itt drágán lehetett beszerezni), náluk mégis találkozhattunk vele - nem is egy teremben.
Tényleg fröccsöt ittak Balácán?
Sőt, nemcsak itt, hanem másutt is. Bár a klasszikus szódás fröccstől azért nem kicsit különbözött a rómaiak itala. Jó mediterrán szokás szerint higítva, mézzel és borssal(!) ízesítve itták a borokat, tisztán nem igazán fogyasztották.
A rengeteg jó balatoni borunk ellenére is meglepő, hogy akkoriban ezek nem tartoztak a luxuskategóriába a magasabb alkoholtartalmuk miatt. Már csak azért sem, mert az „antik fröccsökhöz” a mediterrán borok alkalmasabbak voltak, emelte ki a balácai Villa Romana antik szakértője. Majd hozzátette, abban az időben lugasokra futtatták fel a szőlőket, nem préselték, leginkább taposták a szőlőt. A bort fahordókban érlelték, a luxus borokat amforákban szállították.
Óvakodj a szúnyogoktól és a tó vízétől!
Az ókori rómaiak elsősorban a betegségek miatt tartottak a szúnyogoktól, ezért mediterrán tapasztalataik és hagyományaik miatt lakóhelyeiket szerették a mocsaras felszínektől távol, biztonságos helyeken kialakítani. „Érdekesség, hogy például a balácai villa is olyan messze van a Balatontól, hogy a mai napig alig van ott szúnyog. Az a rész már távol van számukra a Balatontól” – mondta Kovács Loránd Olivér.
A Balatont pedig azért kerülték, mert a fürdőzés náluk a fürdőket jelentette, amely a higiéniai okok mellett jelentős társadalmi esemény is volt. A légiós katonák olykor megmártózhattak egy tóban, de egy római polgárnál ez elképzelhetetlen lett volna.
A Balaton közelében több helyen találhatunk még jobb vagy rosszabb állapotban fennmaradt római kori maradványokat. A szerencsésebb helyeken (pl. a hévízi Egregyen) bokáig vagy derékig érnek ezek az emlékek, másutt (pl. Szentkirályszabadján) sajnos benőtte a gaz az egykori villa helyét. Baláca pedig az a hely, ahol olyan római villagazdaságba kukkanthatunk be, ahol valódi terek is vannak. Ilyen bemutatóhely és antik emlék sehol másutt nincs az országban.
