Egy 20. századi költőnő és iparművésznő és egy kortárs divattervező találkozik a balatonfüredi Vaszary Galéria „Ki látott engem?” című kiállításán az idő dimenzióját kiiktatva, különleges párbeszédet folytatva. Lesznai Anna és Zoób Kati művészi randevújából olyan kiállítás született, ami beszippant és napokra elvarázsol.
Egy pszichedelikus fesztivál vizuálshow-jába is beillő, egész falat betöltő ornamentikus minták, mesék által ihletett alkalmi kreációk, könyvborítók, művészbarátok a 20. század első feléből - már a kiállítás első pillanatától egy másik világba kerülünk. Nem a legkönnyebben befogadható tárlat, két művész egy évszázad távlatából folytat „párbeszédet”. Nekünk úgy tűnik, a kérdező a inkább a rangidős Lesznai Anna, Zoób Kati pedig Lesznai a szecesszió és népművészet által ihletett motívumaira és világára ad választ kollekciójával, szövegtöredékekkel díszített ruháival.
A kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum és Zoób Kati divattervező-iparművész kezdeményezésére nyílt meg. „Zoób Kati – részben Lesznai Anna meséi által inspirált – ruhái mellett tárgyiasítjuk Lesznai soha meg nem valósult terveit, képekké váltjuk irodalmi alkotásait és megidézzük kortársait is. Életművének különböző műfajai – akár szó szerint is – egymásba szövődnek: mesék és versek az illusztrációkkal és az iparművészeti tervekkel” – mondta a kiállításról dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi múzeum főigazgató helyettese, a tárlat kurátora.
Egy ezerarcú művész a múlt századból
Lesznai Anna nem szerepel a tankönyvekben, pedig a huszadik század magyar kultúrtörténetének egyik legérdekesebb alakja volt. Egy kis felvidéki faluban, Alsókörtvélyesen született 1885-ben Moscovitz Amália néven Moscovitz Geyza földbirtokos és - az egyik leggazdagabb magyar családból származó - Hatvany Deutsch Hermina gyermekeként.
A família kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett, gyakran fordultak meg náluk politikusok, művészek. Anna - aki művésznevét az egyik szomszédos falu után választotta -, itt tanult meg hímezni a birtokra szegődött mezőkövesdi asszonyoktól. Később Budapesten és Párizsban folytatott iparművészeti tanulmányokat, hímzései nemzetközi kiállításokon szerepeltek nagy sikerrel. Egy Lesznai-manufaktúrában készült alkotás az otthonok megbecsült dísze volt.
Első versei unokatestvére, Hatvany Lajos útján kerültek a Nyugathoz 1908-ban, és a folyóirat rendszeres szerzője lett. Első verseskötetét Ady is elismerő kritikával illette. Tiszteletbeli tagja volt a Nyolcak társaságának, részt vett 1911-ben rendezett úttörő kiállításukon. 1919 és 1930 között Bécsben élt, emigrációban, majd 1939-ben újra el kellett hagynia az országot. New Yorkban hosszabb ideig művészeti oktatással foglalkozott, majd befejezte a Kezdetben volt a kert című korrajzi regényét.
Egy korabeli grafikus és egy kortárs dizájner dialógusa
A földszinti termekben kellemes félhomály fogad, a tárlat rögtön Zoób Kati Lesznai-ihletésű kollekciójával dob be minket a mélyvízbe. Akit nem vonz annyira a divattervezés világa, ne adja fel, hanem nyugodtan folytassa a következő teremmel, ahol Lesznai kortársairól, barátairól, az őt inspiráló művésztársakról tudhat meg többet. A művésznő köréhez eltérő művészi meggyőződésű írók, költők, képzőművészek tartoztak, barátság fűzte Ady Endréhez, Kaffka Margithoz, Balázs Bélához, Lukács Györgyhöz, a Nyugat és a Huszadik Század körének több más tagjához. Közülük talán csak Kaffka Margittal volt ellentmondásos a kapcsolata.
