Már korábban beszámoltunk arról, hogy egy keszthelyi belvárosi ház pincéjéből egy 2776 darabból álló érmegyűjtemény, 24 ékszer és emléktárgy került elő, öt sértetlen üvegből. A több ezer darabos gyűjtemény május 29. óta a Balatoni Múzeumban tekinthető meg a bejárattól balra található helyiségben. Az érmék időrendben kerültek a vitrinekbe, és külön csoportban láthatjuk a család ékszereit, személyes emléktárgyait. Érdemes végigolvasni a falon látható szövegeket is – így áll össze előttünk a tragikus történet, ami túlmutat egy keszthelyi család kálváriáján.
2019. február végén jelezte a keszthelyi önkormányzat a múzeumnak, hogy egy lakos azzal kereste meg őket, hogy kincseket talált az ingatlanja területén, kezdi a különleges gyűjtemény történetét Klinger László régész, a múzeum munkatársa. A kincsre a névtelenséget kérő megtaláló a háza pincéjében bukkant rá: vizet akart kiszivattyúzni, és üvegszilánkokat, majd néhány darab érmét talált. Tovább bővítette a gödröt, majd előbukkant az 5 érintetlen befőttesüveg, tele érmével és ékszerrel. Mindent átadott a múzeumnak.
A tulajdonos levelét, amelyben elmeséli, hogyan bukkant a leletekre, és miért döntött úgy, hogy azonnal és hiánytalanul átadja ezeket a múzeumnak, a tárlaton is elolvashatjuk. „A pincében talált tárgyak, amellett, hogy egyediek, piaci értékük valószínűleg nagyon nagy, eszmei értékük felbecsülhetetlen, emlékei egy közösség sorsának. ... Tisztelegve az 1944-ben deportáltak emléke előtt, szeretnénk, ha a holokauszt 75. évfordulóján, 2019-ben ezen lelet Keszthelyen kiállításra kerülne és azt bárki megtekinthetné” – írja a megtaláló.
Nem volt nehéz azonosítani a kincs tulajdonosait
1944. április 14-én lépett érvénybe a zsidók vagyonának zár alá vétele. Ez az ingatlanokra, az értékesebb ingóságokra, műkincsekre, ékszerekre, részvényekre is vonatkozott. A kifosztásuk után, május 8-16. között a keszthelyi zsidó családokat gettóba költöztették (ez a mai Kossuth Lajos utca és a Bem József utca környékén volt), alig több mint egy hónappal később pedig Zalaegerszegre, majd Auschwitzbe szállították őket.
„Behozták nekünk a teljes leletanyagot, és kiderült, hogy két üveg is összetörhetett. Nem kizárt, hogy a háborús időkben már megbolygatták ezt a leletegyüttest” – mondja Klinger László. „Az egyik épen maradt üveg alján voltak azok a családi ékszerek is, amelyek megkönnyítették a tulajdonos család azonosítását. Természetesen az ingatlan elhelyezkedéséből is lehetett tudni, hogy 1944-ig melyik család tulajdonában volt, és az előkerült leletanyagból is egyértelművé vált, hogy kik ásták el a kincset” – teszi hozzá.
Az aranytárgyak között van egy zászlórúd jelvény, amelynek koronás címerében Pollák Ferenc neve szerepel. A családfő kilétét erősítette meg a pecsétgyűrűn látható P. F. monogram is, és a korabeli sajtóból az is kiderült, a két kis szív alakú medál, amelyen 1902. március 9-es felirat szerepel, Pollák Ferenc lányának eljegyzési ajándéka volt.
A családról tudható, hogy üveg- és porcelánkereskedéssel és cementlapok gyártásával foglalkoztak – és még sokkal több is, ha alaposabban megnézzük a személyes tárgyaikat bemutató vitrint. A héber feliratos, férfi ezüstgyűrűt Pollák Ferenc fia, Rezső viselte, aki 1914-ben az első világháborúban vesztette életét. A Balaton vidék nevű lap anno beszámolt arról is, hogy az apa előrehaladott kora és meggyengült egészsége ellenére kiutazott a fia sírjához, hazahozatta a holttestet, és itthon temettette el.
A kincsek elrejtésére 1944 májusa előtt kerülhetett sor. A csendőr nyomozók még a deportálás előtt elrejtett értékeket kerestek a kiürített keszthelyi házakban, a tehetősebb családok tagjait pedig a zalaegerszegi táborban külön vallatásnak vetették alá, hogy megtudják, hagytak-e hátra vagyontárgyakat. 11 olyan esetről számolt be a korabeli sajtó, ahol előkerültek eldugott értékek - a Pollák család nem volt közöttük.
Nagy Sándor pénzétől a cárokig
A tekintélyes éremanyagot, amelyben főleg ezüst- és rézpénzek találhatók, Redő Ferenc régész és numizmata dolgozza fel. A legrégebbi pénz az ókori Makedóniából, Nagy Sándor idejéből való, néhány darab érme pedig az ókori görög városállamok, főleg Dalmácia területéről – mondja Klinger László. A gyűjtemény mintegy 40 százaléka a római korból származik. „Szembetűnő, hogy a gyűjtő mennyire tudatosan választott, és hogy mennyire ügyelt az érmék tisztaságára, és arra, hogy minél precízebben kidolgozott érméket tudjon megszerezni” – teszi hozzá a régész.
