látnivalók & kultúra

A kacér soproni leány és a rejtélyes fonyódi vasútállomás - Balatoni történészek kedvenc sztorijai

Szerzők

  • We Love Balaton

2019. 09. 17. 16:08

Történészeket és helytörténészeket kértünk arra, hogy szubjektív alapon tekintsenek végig a Balaton számukra ismert történelmén, és egy-egy érdekes sztorit elevenítsék fel a múltból. Az első részben két 19. századi történet került elő: kiderül, hogy egy kacér soproni hölgynek mi köze van a Balatont először átúszó Szekrényessy Kálmánhoz és fény derül arra, miért fontos, hogy László Gábor hol szállt vonatra 1896-ban.

Rendszeresen írunk a múlt balatoni történeteiről szóló cikkeket, vagy készítünk a Fortepan képeiből olyan albumokat, melyek a 19. és korai 20. századba repítenek vissza. Nagyon sok érdekes történet azonban kimarad a történelemkönyvekből, ezért (hely)történészeket kerestünk meg, hogy meséljék el a kedvenc régi sztorijukat, amiket két részletben mutatunk be.

Katona Csaba a kacér soproni leányról

A Balatonfüred történetét is kiválóan ismerő történész, az MTA tudományos munkatársa egy keserédes és romantikus történetet talált. "Slachta Etelka személyére egy fürdőéletről szóló tanulmányban bukkantam rá. Ebből kiderült, hogy 1841 nyarát Füreden töltötte, az erről írt naplói pedig megvannak a Soproni Levéltárban. Dominkovits Péter levéltáros kollégám és barátom - aki ma már a levéltár igazgatója - segítségével kezembe vehettem a naplókat, amelyek aztán négy kötetben jelentek meg (plusz egy kötet levelezés) a szerkesztésemben. A több nyelven beszélő, művelt, novellákat író, kiválóan zongorázó ifjú soproni hölgy édesanyjával, báró Hauer Teréziával érkezett a fürdőhelyre, részben az anya gyötrelmes betegségét kezelendő, részben azért, hogy Etelka megismerje reménybeli férjét.

Etelkától nem állt távol a férfiakkal való kokettálás. Az imádott édesapját korán elvesztő leányzó nem volt egyszerű személyiség. Vélhetően dolgozott benne egyfajta komplexus, hiszen folyamatosan ír arról hosszú évekig vezetett naplójában, hogy ő mennyire felette áll környezetének, őt senki nem értheti meg, másfelől viszont kellő tiszteletlenséggel ma talán »alfa nőstény«-nek neveznék. A vonzó külsejű leány ugyanis bárhol bukkant fel, bálokon, összejöveteleken, villámgyorsan a társaság középpontjába került, az érdeklődés pedig elsősorban a fiatal férfiak részéről övezte. Etelka ugyanis képtelen volt elviselni, hogy más nő is felkeltse a férfiak érdeklődését. Ha azt látta, hogy egy férfi figyelme másra irányul, már döntött is: »kacérkodni fogok vele«. Ahogy ő fogalmazott: »udvarlóim száma számíthatatlan«.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

Az urakat azonban a testiség terén nem engedte közel magához, ez inkább afféle játék volt számára, bár akadt példa arra, hogy bizonyos Fischer hadnagyról ezt írta: »Ő igen kedves vala. Egy francia párdal után: Voici le soir, fejét nyakamra hajtá s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá.« Mire Etelka mit csinálhatott volna: »Én tettem, mintha nem vettem volna észre.« Pedig a hadnagy »térdei ismét nagy mozgásban voltak.« Időről-időre Etelka maga is szerelmes lett hol ebbe, hol abba az úrba, amit aztán vagy tagadott maga előtt is, vagy nem. Mivel édesanyja azért vitte a Balatonra, hogy "férjet fogjon", már csak dacból sem akart ilyen szándékkal ismerkedni, de a Füreden neki bemutatott Szekrényessy József ügyvéd mégiscsak felkeltette érdeklődését, főleg, miután az édesanya nem nézte jó szemmel a fiatalember közeledését.

Így esett, hogy egyik éjjel az epekedő hódolót még füredi szobájába is beengedte, ahol azonban a várt 'igen' helyett egy 'nem'-et rebegett. Szekrényessy csalódottan távozott, a füredi nyaralás pedig tragédiával zárult, Etelka édesanyja meghalt a fürdőn. A két fiatal közötti kapcsolat azonban nem szakadt meg, és végül házasság lett a vége, melyből 9 gyermek született. Köztük az a Szekrényess Kálmán, aki először úszta át a Balatont Siófok és Füred, szülei megismerkedésének helyszíne között. A szakirodalom Slachta Etelka naplóját ma az első magyar erotikus női naplónak nevezi. Kiváló forrása egy nem hétköznapi nő személyiségének, belső küszködéseinek, vágyainak, de ezen felül mindennapi életének, életvitelének is. A füredi nyáron írt naplórészletek pedig a balatoni fürdőélet elsőrangú forrásai."

Varga István az emberről, aki addig nem létező állomáson szállt vonatra

A Fonyódi Kulturális Központ igazgatóhelyettese, a helytörténet lelkes kutatója (blogját érdemes követni) egy érdekes napló részleteit osztotta meg velünk. "Több, mint tíz éve már, hogy a kaposvári könyvtárban kutattam, amikor szóltak a kollégák: kaptak egy régi naplót, nézzem meg, talán érdekelni fognak a benne lévő fonyódi bejegyzések. A következő hónapjaim ennek jegyében teltek, teljesen magával ragadott az a két hónap, amely a naplóban Fonyódról szólt. Ebből kiderült, hogy László Gábor budapesti gimnazista az 1896. év nyarát sógora bélatelepi villájában töltötte. Az egész család Budán szállt fel a vonatra június közepén – cselédekkel, csomagokkal, háziállatokkal együtt. Boglárig utaztak csak – hiszen Fonyódon nem állt meg a vonat. Az állomás mellett megebédeltek, majd szekerekkel mindannyian Fonyódra indultak, és felkapaszkodtak a Várhegyen álló villához. Gábor naplójában – szokásához híven – Fonyódon is szorgalmasan megörökítette mindennapjainak történéseit. Többeknek leveleket is írt, néhány hét múlva azonban elfogyott a papír, és mit csinált? Lesétált a fonyódi vasútállomásra és vonattal átment Boglárra Fischl kereskedőhöz, akinél jó minőségű papírt tudott vásárolni.

Fotó: Heim Alexandra - We Love Balaton

Ez hogyan történhetett? – kérdezhetnék –, hiszen idefelé még nem állt meg a vonat Fonyódon! Somogy vármegye székhelyét, Kaposvárt a Balaton partjával összekötő helyiérdekű vasútvonal végállomása Fonyód volt, és az átadás időpontja: 1896. július 15. Vagyis Gáborék megérkezése után egy hónappal már Fonyódon is megálltak a Buda illetve Nagykanizsa felől érkező vonatok, így Fonyód a környék közlekedési csomópontja lett, hiszen hajóval is megközelíthető volt – Badacsony irányából. A naplók azért nagyon fontosak a kutatások szempontjából, mert annak írója a szemtanú hitelességével repíthet minket vissza az időben. László Gábor bejegyzései forrásértékűek, hiszen 60 nap minden apró fonyódi történését megtudhatjuk belőlük, például azt is, hogy a később világhírűvé vált portréfestő, László Fülöp két hétig szintén Fonyódon nyaralt. László Gábor naplójának fonyódi bejegyzéseit 2008-ban dolgoztam fel egy könyvben, az eredeti Napló azóta már a Fonyódi Múzeum féltett kincse."

Hasonló tartalmak