látnivalók & kultúra

szerkesztés

„Ne nyugodj bele rosszba semmibe!” – Öt kedvenc balatoni bakelitünk

Szerzők

  • Karel Slovenský

2020. 04. 22. 9:07

A járvány okozta felfordulás kevés, ám annál figyelemreméltóbb pozitívumának egyike az archívumok és adatbázisok felszínre kerülése. Idén tavasszal ugyanis nemcsak hóvirágok, kökörcsinek és nárciszok nyíltak, hanem különböző digitális források is a nagyközönség előtt. És bár jóval régebb óta elérhetők már, széleskörű ismertséggel a Hungaroton Youtube-ra fekerült anyagai nem dicsekedhetnek. Az azonban tagadhatatlan, hogy igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni a lemezek közt. Ebből választottuk ki öt balatoni kedvencünket.

Hubay Jenő: Hegedű–zongora művek VIII. – Hullámzó Balaton (2005)

Hubay Jenő az egyik „legjobb” példa arra, hogy a világhír kétoldalú dolog Magyarországon: valaki vagy csak itthon világhírű, míg mások mindenhol azok, csak éppen itthon nem. Hubay korának egyik legsikeresebb hegedűművészeként vált világszerte ismertté és a Hullámzó Balaton című darabját pályájának zenitjén, 1887 körül komponálta. A Csárdajelenetek – vagy, ahogyan külföldön ismerik, a Scènes de la Csárda – címet viselő ciklus ötödik darabját a zeneszerző hegedűre és zongorára írt műveinek sorozatában adta ki a Hungatoron 2005-ben Szecsődi Ferenc tolmácsolásában, Kassai István zongoraművész közreműködésével.

Lagzi Lajcsi: Anyósom, a drága – Balaton tetején még ma este… (2001)

Az ezredforduló magyar szerelmi lírájának minden bizonnyal egyik méltatlanul elfeledett csúcspontja a magyarnóta-átértelmezéssel ódává magasztosult trúbadúrköltemény Balatonkiliti Lidijéhez.

„Lanyha szellő csapkodja a… vitorlámat.”

A Vajkó Ferenccel, Vass Évával és Jávori „Fegyával” koprodukcióban készült, Lagzi Lajcsi által előadott dal igazán magáért beszél. Ezt fokozni már csak a szintén ezen a bakeliten található remekművek tudják, mint például a Van nekem egy miniszoknyás anyósom vagy Az anyósom, az ám, finom fehérnép. Reméljük is, hogy a balatonudvari Anyósfesztivál szervezőinek figyelmét is felkelti az „anyósreneszánszban” rejlő potenciál.

Prognózis: Minden viharon át – Megvár a Balaton (1995)

A többek között a kívül hordott leopárdmintás alsónadrágban énekelt Tele van a város szerelemmelt is jegyző Prognózis az 1980-as évek egy legismertebb hazai rockzenekara volt. Feloszlásuk, pontosabban Vörös István és a Prognózissá való átalakulásuk után jópár évvel adta ki a Hungaroton válogatásalbumukat, amelyen helyet kapott a Megvár a Balaton című szám is. A dal az M7-esen dugóba szorultak frusztrációjáról és az arra adott fridzsiderszocialista „Don't worry, be happy!”-válaszról szól megkapó közvetlenséggel:

„Te ülsz némán és mosolyogsz.
Lassan gurul az autó.
Hé, emberek, nyugalom!
Megvár minket a Balaton.”

Illyés Gyula verseit mondja – Balaton I–II. (1983)

Illyés Gyula 1949 és 1952 között vezetett „jegyzőfüzetének” két négysorosát a költő maga mondta lemezre. Az album ráadásul az író-költő halálának évében jelent meg, így valószínűleg legutolsó hangfelvételeinek egyike is egyben.

„Forog, zokog, mint nyűgös csecsemő,
mint megbékíthetetlen szerető.
Ne nyugodj bele rosszba semmibe!
locsogja ajka, veri vad szive.”

A versében a nyárvég ellen tiltakozó vagy éppen nyűgös csecsemőhöz hasonlított Balatonhoz Illyést ezer szál kötötte, de nem csak tihanyi nyaralója miatt. A balatoni regéket összegyűjtő és kiadó Lipták Gáborral való kapcsolatáról – amit jól jellemez, hogy néha megválasztották egymást a tó császárának vagy épp Illyés kertjének csigáiból készítettek franciás vacsorát –, illetve a róluk szóló jelentésekről például néhány évvel ezelőtt már írtunk.

A Balaton mint idegenforgalmi látványosság (1966)

Milyen a „Balaton mint olyan”? A filozófiai kérdésre válaszul kiadott album minden bizonnyal kultúrtörténeti unikum. De nem pusztán a Sinkovits Imre által felmondott kétrészes monológ némileg drámai felütése miatt.

„«A tenger!» – mondja az idegen természetjáró, ha a tihanyi Visszhang-dombról körülnéz. Sőt, szinte már két tenger!”

Azt is megtudhatjuk ugyanis belőle, hol van „az ízületi bántalmakkal szenvedők Mekkája”, a kijevi szerzetesek kéglije vagy éppen a kontinens első mezőgazdasági főiskolája. Mindezt pedig Bach d-moll toccatája, Brahms 5. magyar táncának tánczenésített verziója és más klasszikusok zenei aláfestésével. A lényeg azonban talán mégis a nem csak zenei téren megnyilvánuló nemzetköziség: cseh, német és francia, de esetleg még angol nyelven értő ismerőseinknek is bátran ajánlhatjuk a digitalizált nosztalgiát.

Hasonló tartalmak

Admin mode