látnivalók & kultúra

szerkesztés

Átéltük az ős-Völgy érzését Kapolcson, avagy ilyen volt az I. Völgyhétvége

Szerzők

  • Molnár Zoltán

2020. 09. 09. 17:21

Elképesztően családias hangulat, szellős helyszínek, szinte üres utcák jellemzik a mostani hétvégéken Kapolcsot. Nem azért, mert véget ért a szezon, hanem mert fesztivál van. Az ellentmondást úgy lehet feloldani, ha eláruljuk, 500 fős limittel rendezik meg az elmaradt Művészetek Völgye pótlására a Völgyhétvégéket, ahol minden művészeti ágba belekóstolhattok, csak a Völggyel az utóbbi években járó tömeg marad el.

A 2020-at romba döntő koronavírus-járvány miatt azt tapasztalhattuk, hogy a fesztiválszezont leradírozta a helyzet a térképről. Ugyan a nyáron akadtak rendezvények, amik ilyen-olyan korlátozásokkal rendben lementek, de július-augusztusban olyan balatoni események maradtak el, mint a STRAND Fesztivál, a B my Lake, a Balaton Sound vagy a Veszprémfest. A Művészetek Völgye szervezői is úgy döntöttek, nem szorítják be a járványveszélyt Kapolcs szűk utcáiba, ezért az idei Völgyöt törölték. Aztán újravarrták a nadrágot a gombhoz, és kitalálták az őszi Völgyhétvégék műintézményét.

Négy ilyen Völgyhétvégét hoztak tető alá (szeptember 3-6., 11-13., 25-27., október 2-4.), mi a legelsőre mentünk el, azon belül is egy vasárnap délutánra, terepszemlét tartani. Megkapó és sokkoló volt látni, hogy olyan volt a kapolcsi utcakép, mintha Művészetek Völgye lenne épp, de mintha mégsem. Az utcák nemhogy szellősek, szinte üresek voltak, a Völgy megszokott teljes zsúfoltságához köze sem volt az elképesztően családias és meghitt (a járvány miatt 500 főben limitált létszámú) eseménynek. Arról nem is beszélve, hogy Vigántpetenden ezúttal nulla, Taliándörögdön pedig egyetlen helyszínt alakítottak ki. 

Olyan volt emiatt az egész, mintha az országosan még ismeretlen Művészetek Völgye (h)őskorába csöppentünk volna.

Fotó: Heim Alexandra - We Love Balaton

MANK Art Porta

Ifjú pár állt egy pajta bejáratánál: a szőke lány kíváncsi mosollyal pózolt a létra 3-4. fokán, a félmeztelenre vetkezett srác pedig egy földbe szúrt vasvillára támaszkodott. Fotózásra vártak. Az első meglátogatott helyszínünkön ugyanis épp üveglapra hívtak elő kollódiumos eljárással régi módon készített fényképet. Jó előre be kellett erre jelentkezni, volt, aki le is csúszott a hosszadalmas fotózásról és előhívásról.

A kert más fertályain épp két nő tanult egy harmadiktól festeni, szórványosan pedig pokrócokon, nyugágyakon, székeken hevertek és beszélgettek emberek egy-egy kávé mellett. Ha húsz ember volt az egész kertben, már sokat mondunk. És ez a helyszín is visszaadta, hogy aki retteg a koronavírustól, az ide bátran jöhet, a látogatók annyira eloszlanak a helyszíneken, hogy zsúfoltságot nem igazán találunk, megőrizhetjük a – járványügyi szempontból fontossá vált – privát szféránkat. (Lapozgass képeink között!)

Böbi Nosztalgia Boltja

Miután a Tűzoltószertárban megnéztük Silye Juli Karantérlelt című kiállítását, ami a járványhelyzetben való átalakulásoknak állít emléket, betértünk a csak a fesztivál idejére (rendszeresen) megnyíló nosztalgiaboltba. Irtó sok kacat tölti be a teret, antikvár könyvek, régi hanglemezek, Kádár-kori gyerekjátékok, folyóiratok, plakátok, bankjegyek és érmék, konyhai felszerelések stb. Szóba elegyedtünk a kacatokat 20 éve szenvedélyesen gyűjtő Fehérvári János Tiborral, aki elmondta, sokan már alapból hozzák neki a cuccaikat, de ő is nyitott szemmel jár, így szerzi be a portékát.

Ő maga dönt az árazásról, van aki ingyen megkap tőle ezt-azt, ha Tibor úgy látja, az illető megérdemli. A választékkal az a célja, hogy akárki bejön, találjon itt valamit, legyen az 1990-es Batman-képregény vagy egy avítt kotyogós kávéfőző. Érdekesség, hogy amikor megkérdeztük Tibort, melyik darabjára volt eddig a legbüszkébb, akkor a Volt egyszer egy Vadnyugat Ennio Morricone-féle filmzenei lemezét vágta rá.

51-es Körzet

Miután belenéztünk Pándi Balázs dobos és jazzfanatikus érdekes szelekciójába (Kapolcsra Yeah – Jazzbalett acélbetétes szandálban címmel rakott fel akkor épp szovjet jazzbakeliteket bő sztorizgatás kíséretében), betaláltunk az 51-es Körzetbe. Ez az elsőre hihetetlenül dadaistának ható művészeti projekt betölt egy udvart, három házat és egy mellékutcát, hömpölyög mindenfelé a különös, összefolyó hangzóanyagaival (zenék, szövegek, zörejek), mindenhol megtalálható idézeteivel, video art darabjaival és furcsa installációival.

Galántai György hozta össze mindezt az 1979 óta létező Artpool nevű művészeti projekten belül. Elmesélte nekünk, hogy az Artpoolban 2000 óta foglalkoznak a számokkal, így az évszámokkal is. Ennek oka, hogy az írás elromlott, hermetikussá vált, elbeszélünk egymás mellett, holott jobb lenne a világ, ha művészet, tudomány, politika egy nyelvet beszélne. Erre megoldás a számok világa. Az itteni óriási projekt a számokkal való 20 éves foglalatoskodásuk összegzése, 13 különböző zugba mehetünk be, szó szerint a pincétől a padlásig, mindenhol szembe jön valami meghökkentő. A szemközti házban is van egy terem, amit Galántai rendezett be.

Ez garantáltan az a helyszín, ami még a rendes Művészetek Völgye idején se lenne zsúfolt, de ez így jó, itt bizony el kell merülni az egész projektben, hogy megértsük és átérezzük azt. Minden dadaizmusával együtt.

Momentán Társulat

Tovább sétálva mellbe vágott minket a patakparti park üressége: alig pár ember lézengett ott, ahol a Völgy idején hatalmas kirakodóvásár, vurstli, rengeteg ételárus, asztalok, padok, vásárlók, eladók szoktak nyüzsögni. Most csak pár kifakult fűfolt emlékeztet arra, hogy a Bondoró Fesztivál idején lehetett itt pár bódé. Egy-két udvarba azért be tudunk menni, ahol akadnak kézműves termékek, de ez a töredéke annak, ami a júliusi Völgy idején történik.

Szerencsére a helyén van a BubutimArt szürreális manóvilága, ahol lehet vásárolni, kézműveskedni vagy leheveredni a kerti tó partjára. A Kaláka Versudvar helyén most Völgyhétvégéről Völgyhétvégre más produkció uralkodik: ottjártunkkor a Momentán Társulat adta elő egyik improvizatív játékát. A Dzsinn nevű ötletük lényege az volt, hogy a játékos kedvű nézők leírhatták egy-egy fecnire a vágyukat, amit a dzsinntől kérnének, a négy színész (egy szintetizátoros zenész megtámogatásával) ezekből rögtönzött előadást. Az hamar kiderült, hogy a Momentán csapatának erős cseh fixációja van, de a közönség élvezte a mókázást.

Ez volt az első helyszín, ahol egész sok ember összeverődött, sűrűn ültek az emberek a széksorokban, a helyszín bejáratánál pedig sor állt a lángososnál (készüljünk fel, hogy az étkezési lehetőségek is korlátosabbak egy fokkal, mint a normál Völgyben).

Koncertek

Az idei Völgy-pótlékok abban is mások, hogy kevesebb a koncert, de azért nem kell lemondani róluk. Több helyszínen is akadnak zenei fellépők, a Harcsa Veronika Udvarban jazz-zenekarokat lehetett hallgatni, a Pest-Buda Udvarban egy Cseh Tamás-emlékestbe futottunk bele (a Vodku Fiai előadásában), végül pedig a Bagossy Brothers Company szolgáltatta a muzsikát Kapolcs megújult főterén, ahova a Hello Wood ácsolt menő nagyszínpadot. Ez utóbbi helyszín lehetett a koncertek miatt még az a pont, ahol sok ember összeverődhet.

Mi így is több programról lecsúsztunk, pedig mindez csak a jéghegy csúcsa. Érdemes tájékozódni, arra pedig figyeljetek, hogy lesznek helyszínek, amik csak egyetlen Völgyhétvégén lesznek nyitva vagy töltik be a szerepüket. Nem rossz dolog bevállalni egy-egy szervezett túrát, gyalogosat és bringásat is szerveznek minden víkendre, illetve megnézni azokat a helyszíneket is, amikre mi nem jutottunk el. Mert a program- és helyszínválaszték még a fesztivál kicsinysége ellenére is impresszív, simán el lehet tölteni 3 napokat élvezetesen.

A legfontosabb azonban az, hogy mivel kevés jegyet adnak el, tájékozódjatok, van-e még egyáltalán (főleg, hogy a főbb programokra csak karszalaggal engednek be)! A másodikra a szervezők tájékoztatása szerint például már elfogyott.

Hasonló tartalmak

Admin mode