Csak nyáron és csak a Káli-medencében, illetve annak környékén lépnek fel, ez viszont mindig hatalmas élmény nemcsak a közönségnek, hanem nekik is. A zene és a Káli-medence mellett a szörfözés is összeköti őket, adtak ki már naptárt, amelynek lapjain traktort vezetnek és szörföznek a szőlőben, és igyekeznek nem túl komolyan venni magukat. A 2020-ban alakult Tarajos Hullámok tagjaival bázisukon, egy mindszentkállai parasztház udvarán beszélgettünk.

A helyszín az énekesek, Magyar Bori és Ralph mindszentkállai parasztházának tágas tornáca, a zenekar épp próbára készül az épülethez tartozó pajtában. A július 9-i koncertre gyakorolnak, ahol történetükben először a feldolgozások mellett saját szerzeményeket is elő fognak adni. A próba előtti lazulós beszélgetéshez csatlakoztunk.

A hullámok keletkezése

We Love Balaton: Hogyan alakult meg a zenekar?

Ata: Az egész Bori koncertjén kezdődött, 2018-ban, az egykori örvényesi Balaton Bárban (ma a Random Bagel Bar található itt – A szerk.), Ralph, Csaba és én beálltunk jammelni mögé. Bori vetette fel, hogy a formációnak legyen neve is, így született meg a Tarajos Hullámok. Elborult marhaság volt, de nagyon szórakoztató volt, Bori csodálatosan énekelt, és akkor az annyi volt.

Bori: Eltelt két év – közben leköltöztem a Káli-medencébe –, egy révfülöpi házibuliban voltunk, és ott találtuk ki, hogy mi lenne, ha életre hívnánk ezt a zenekart. Elkezdtük összegyűjteni az ötleteket. Másnap felébredtünk, és ugyanúgy akartuk.  

Pali: Én akkor pont Budapesten voltam, és hajnali háromkor felhívott egy kedves barátunk, aki akkor még azt hitte, hogy a menedzserünk lesz, hogy kell egy basszusgitáros. Mondtam, hogy én nem tudok basszusgitározni, eredetileg gitáros a szakmám. Egy másik buliban, egy jam sessionon fogtam életemben először basszusgitárt a kezemben, és megtetszett, meg hát más nincs, szükség van rám.

Dani: Évek óta együtt zenélünk a srácokkal, korábban is sokat jammeltünk. 2020 tavaszán többen leköltöztünk hosszabb időre, itt ragadtunk a karantén miatt.  

Ata: Lóri úgy került a zenekarba, hogy Nagy Bandi, az eredeti billentyűsünk nem tudott eljönni egy koncertre a Pegazusba. Összedugtuk a fejünket, hogy kit lehetne elhívni, de senki nem ért rá. Aztán megtaláltuk Lórit, a koncert napján.  

Dani: Lóri a soundcheckre ért oda, pár óra alatt felkészült, rögtönzött, és fergeteges buli kerekedett.  

A zenekar tagjai

„Azon túl, hogy együtt muzsikálunk, reneszánsz emberek vagyunk.” (Ata)

Magyar Bori: a zenekar énekesnője. Ezenkívül a Makám együttesben és az Anima Sound Systemben is énekel, és most jelent meg a Magyar Bori szextett Széles a világon című szólóalbuma.
Péch Lóránt (Lóri): jazz-zenész, billentyűs, Révfülöp a második otthona.
Maksi Csaba: gitáros, apa, kertész. „Szentbékkállára (a szomszéd faluba – A szerk.) járok 97 óta.”
Nagy Attila (Ata): „Elsősorban képzőművésznek tartom magam, festek, tökhangszereket készítek. Minden nyáron itt nyaraltam, és 88-ban Balatonszepezdre költöztem. A perkás vagyok a zenekarban, és sokat szörfözünk ezekkel a gyerekekkel.”
Ralph Eimann: 24 éve költözött a Káli-medencébe, festő- és szobrászművész, aki régi parasztházak értékmegőrző felújításával foglalkozik, kertész, szörfös.
Somló Pali: basszusgitáros, nyáron Ralf szomszédja. Testvérével, Danival 7 éves kora óta itt töltik a nyarakat.
Somló Dani: dobos, „civilben” a budapesti Turbina programszervezője. „Pali már mindent elmondott, ez kb. egy második otthonunk. Van számlám a Kapocsban.”

WLBa: Mire utal a zenekar neve?

Ata: A zenekart a zenén és a barátságon túl az is összeköti, hogy a Káli-medencén kívül a vízhez is kötődünk. A barátaim és a zenekar tagjai a szepezdi házamban tartják a szörfjüket. Lóri nem, mert ő inkább vitorlázó. De ezért is ez a nevünk, hogy Tarajos Hullámok. Az egyik legnagyobb bulink a révfülöpi Hullám Hostelben volt, ahol úsztak a csajok a közönség fölött.

Csabi: Eredetileg punkzenekarként indultunk, és azért is lett Tarajos a nevünk.

Bori: Amúgy van ilyen hullámfajta is, és a Balatonon is megtalálható.

Csak nyáron és csak a Balatonnál

WLBa: Az első két évben feldolgozásokat játszottatok. Hogyan választjátok ki a dalokat?

Dani: Mindenki hozta, ami tetszett neki. Kiválogattuk azokat a dalokat, amiket eljátszanánk a saját szájízünk szerint.

Pali: Alapvetően olyan dalokat választunk ki mindig, amelyeket mindannyian szeretünk, meg amúgy is hallgatunk. Akár új, most aktív, akár régi zenekarokról van szó, teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy jók legyenek a dalok és meg tudjuk őket tanulni és jól eljátszani. Ha valaki racionálisan meg tud vétózni egy dalt, akkor az kiesik. Csak olyat játszunk, ami mindenkinek kényelmes.

WLBa: Hogy álltok a saját szerzeményekkel?

Dani: Mindig beszélgettünk saját dalokról, aztán eljött az első koncert ideje, és nem volt egy darab saját számunk sem, így gyorsan megtanultunk egy pár feldolgozást.

Ralph: Gyorsan akartunk fellépni, és azért feldolgozásokat adtunk elő, és azzal a céllal, hogy majd mi saját számokat csinálunk, amikor ráérünk.

Ata: De nem értünk rá.

WLBa: Érdemes-e, lehet-e besorolni bármilyen stílusba a saját számokat?

Pali: Nem, nem érdemes.

Ata: Mindenféle műfajt tudnánk mondani, de igazából a funk az, ami majdnem mindenhol megjelenik. Szerintem nagyon igényes popzenét játszunk.

Bori: A lényeg, hogy jól érezzük magunkat abban, amit csinálunk, illetve hogy a közönség is jól érezze magát, és az a tapasztalatunk, hogy iszonyatosan nagy bulit tudunk csinálni, úgyhogy innentől kezdve a hírnevünk kötelez, és próbálunk megfelelni ennek az elvárásnak.

WLBa: Csak környékbeli településeken vannak koncertjeitek. Mi ennek az oka?

Lóri: Megállapodtunk, hogy csak itt, a Káli-medencében lépünk fel, illetve az északi parton, és csak nyáron. Volt egy-két próbálkozás Budapesten is, de azt nem annyira éltük meg.

Pali: A koncertjeinkre főleg a barátaink és az ismerőseink jönnek el, ezért a Káli-medencében történő koncertek nagyon jól tudnak működni. Csak nyaranta játszunk, mert akkor tudunk így összejönni.

Ata: Bori, Ralfi meg én vagyunk, akik életvitelszerűen vagyunk itt. A zenekar többi tagja bebíró vagy nyaraló vagy ilyesmi, tehát máshová kötik az egyéb elfoglaltságok, ezért nem működne.

WLBa: Milyen terveitek vannak?

Csabi: Aréna.

Ata: Igazából most akarunk feloszlani.

Pali: Lesz a nyáron három koncertünk, július 9-én a szentbékkállai Pegazusban, augusztus 5-én a salföldi Bányában, szeptember 3-án pedig a mindszentkállai Káli-Kapocsban, a törzshelyünkön, és lehet, hogy lesz egy szezonzáró a Hullám Hostelben.

Szörf a szőlőben

WLBa: A koncertek előtt beharangozó videók jelennek meg a Facebookon. Milyen műhelymunka előzi meg ezeket?

Dani: Évekig dolgozunk ezeken.

Bori: Van egy kis kreatív teamünk, Kleb Zsófi fotós, De La Torre Dániel grafikus és Riederauer Dóri multimédia-művész és dizájner vesznek részt az előkészületekben. Igyekszünk számunkra vicces dolgokat csinálni, tavaly például készítettünk naptárat. Próbáltuk megörökíteni az életünket, nyilvánvalóan kicsit kicsavarva a szürke hétköznapokat. Dani dobolt a Kopasz-hegy tetején, Csabi a szőlők között szörfözött, Pali egy csacsival fotózkodott, Ralfi cefrét kevert, én esőben traktort vezettem. Idén is készülünk mindenféle izgalmas dologgal a rajongóinknak.

WLBa: Hány emberről beszélhetünk, amikor a rajongóitokról van szó?

Ata: Tíz-húsz.

Dani: Meglepően sokan voltak már a legeslegelső koncertünkön is, ami a Káli-Kapocsban volt. Ez így is maradt. Sőt, inkább csak növekedett. 300 ember azért el szokott jönni.

Pali: Arénazenekar lettünk.

Csabi: Ezek inkább bulik, és arra eljönnek az emberek.

Bori: Ez a zenekar egy életérzés, a naptárral is ezt próbáltuk átadni. Nem vesszük túlzottan komolyan magunkat, csak amennyire muszáj.

A zenekar programjairól a Facebook-oldalukon találtok információt. 

Címkék