Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English
Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

Túllépni mindenen, amin eddig nem sikerült

Látnivalók & Kultúra - Cikkek

2017. augusztus 29., kedd — Farkas Ádám

Fotó: Heim Alexandra - We Love Balaton

A 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címet megpályázó anyagban Veszprém segít a Balatonnak vagy fordítva? Hogyan lehet egy pajtával közösséget építeni? Mi kell ahhoz, hogy magyar filmeket nézhessen az ember, mondjuk egy templomkertben? Megannyi kérdés, amire Mészáros Zoltánnal, a pályázat elkészítésében közreműködő művészeti tanács elnökével közösen próbáltunk választ kapni, sőt, az interjú során még az is kiderült, miért olyan a Balaton-felvidék kicsiben, mint az Európai Unió.

We Love Balaton: Miért döntött úgy Veszprém, hogy a balatoni régióval együtt pályázik?

Mészáros Zoltán: A címet mindig városok kapják, de volt példa arra, hogy nem csak egy város pályázott, például Essen vagy a közben visszalépett Tokaj esetében. Elég korán felmerült, hogy így kellene tenni, mert Debrecennel vagy Székesfehérvárral nem könnyű egyedül versenyezni. Még akkor sem, ha újabban tendencia, hogy kisebb települések is elnyerik a címet. A balatoni régió sokat segíthet, de nem csak arról van szó, hogy konkrétan a régió és az értékei mit tudnak hozzátenni Veszprém kulturális életéhez. Arról is, hogy az értékelők azért dönthetnek a javunkra, mert a közös pályázattal sokkal érdekesebbé és európaibbá válik a kihívásunk.

Fotó: Heim Alexandra - We Love Balaton

WLB: Milyen értelemben európaibb?

MZ: Kitétel például a pályázatban, hogy uniós problémákkal foglalkozzunk. Ha együtt pályázunk, mindjárt itt van az együttműködés kérdése. Probléma ez az Unióban, nagyban, az országok között, de itt is létezik, kicsiben: egymástól 10 kilométerre lévő települések sokszor nem tudnak megegyezni egy közös irányról. Mindegyik település önálló sziget és mivel a pénz kevés, inkább befelé fordulnak, a saját bajuk érdekli őket. Ha vállaljuk, hogy ezen tudunk változtatni, akkor lehet, hogy több bizalmat is kapunk.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

WLB: A balatoni települések nem lelkesednek azért, hogy ez a befelé fordulás megszűnjön? Hogy együttműködjenek akár egymással, akár Veszprémmel, hátha a hasznukra válik?

MZ: Talán, de azt mutatja a befelé fordulás és az általános forráshiány, hogy jórészt ugyanazokat a terveket kaptuk, amiket egyébként is megvalósítanának. Ez azonban természetesen nem elég egy európai szinten is  látható és érdekes program összeállításához, úgyhogy most azon dolgozunk, hogy olyan átfogó, a régió arculatát hosszú távon meghatározó programot állítsunk össze, amely, amellett, hogy e telepeülések fejlesztési elképzeléseivel összhangban vannak, méltóvá tehet minket az EKF cím viselésére.

WLB: És mi az, amivel ön szerint nyerni lehetne?

MZ: Elsősorban nem elszigetelt infrastruktúra-fejlesztésekkel, sőt, infrastruktúra-fejlesztéssel önmagában egyáltalán nem lehet. Olyan tervek kellenek, amik közösséget építenek, az egész térségre jellemző problémákat oldanak meg. Hogy csak egy példát mondjak: a Pajta-projekt keretében újszerű közösségfejlesztő tereket hoznánk létre mozival, táncházzal és közös főzésre alkalmas helyiséggel a történelmi épületekben. Mert bizonyos szempontból fejlődik a Balaton, a turizmus, de közben a települések közül sok elhal, mert a helyieknek nincs semmi, vagy csak nagyon kevés. Nincs egy mozi, egy közösségi tér.

Fotó: Sebestyén Blanka - We Love Balaton

Felsőörs például egy 1700 fős település, de csak a faluház emeletén tudnak összejönni, ami nem nagyobb, mint egy egy nappali. Persze uniós pénzből itt is lett projektor meg székek, asztalok, légkondi, de ez nem igazi közösségfejlesztés. A kultúrafogyasztás is sokszor csak abból áll, hogy az emberek Veszprémbe jönnek színházba, fesztiválra, moziba, de mi azokat a rétegeket is bevonnánk, akik nem tipikus kultúrafogyasztók, tehát mondjuk ide sem jönnek el. Mari néni Csajágról, aki soha nem volt színházban sem, nem fog elindulni Veszprémbe. Ki kellene vinni a bábszínházat, a zenét vagy akár a magyar filmet a falvakba, kitennénk 80 babzsákfotelt a templomkertbe akár és ott levetítenénk. Mert különben egy magyar filmet sem könnyű megnézni, a multiplexbe is csak a nemzetközi sikerfilmek jönnek.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

Nem csak a térség tudna tehát segíteni Veszprémnek, hanem fordítva is. Elérhetnénk például, hogy a megye egyetlen kamarazenekarának ne csak a Hangvillában legyenek teltházas koncertjei, hanem mondjuk 20-30 kilométerrel odébb, akár egy falu főterén is. Persze, még azt is el kell fogadtatni a helyiekkel, hogy ilyen programok lesznek, mert ahogy sokszor az a baj, hogy nem történik semmi a faluban, úgy máskor az, hogy történik. Paloznak például jó példa erre, ott is az kellett, hogy a helyiek kapjanak jegyeket és munkát a fesztiválon, mert így könnyebben elfogadták és megszerették.

WLB: Ha már az előbb 20-30 kilométerről beszélt: a balatoni régió elég tág fogalom, a pályázatban hol húzták meg a határait?

MZ: Hónapokig ment a vita, hogy a Veszprém melyik balatoni régióhoz tartozik. Alapvetően az északi részben állapodtunk meg mint elsődleges terület Balatonakarattyától fel Zircig és a Káli-medence egészen Badacsonyig. Hagyományosan, kulturálisan Veszprém a fenti vidékhez kötődik. De szélesebb körben az egész Balaton területe irányába nyitottak vagyunk, ez ötletektől függ.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Balaton

WLB: 2010-ben Pécs volt Európa kulturális fővárosa, eddig egyetlen magyarként. Az ő példájukból tanultak?

MZ: Pécset nem a legjobb példaként emlegetik és ebből igyekszünk tanulni. Van egy pályázatíró csapatunk, ők konzultáltak a pécsiekkel is. Ott egyébként nagyon elmentek az infrastruktúra-centrikusság irányába, kevés pénz maradt a programokra, a felépített infrastruktúra pedig fenntarthatatlan volt. Mi olyasmit szeretnénk csinálni, amiből a régió hosszú távon is építkezni tud: megmutatni azokat az értékeket, amiket most nemhogy európai, de országos szinten sem, vagy csak alig vesznek észre. Mert nem jut elég pénz marketingre. Az egész régiónak érdeke, hogy ne csak nyáron jöjjenek az emberek. Balatonfüreden például júliusban már ki lehet tenni a „Megtelt!”-táblát, télen mégis kihalt képet mutat az egész vidék. Jó lenne ezt együtt megváltoztatni, mi pedig reméljük, hogyha a következő fordulóba eljutunk, akkor a balatoni települések is komolyabban veszik majd azt az együttműködést, ami elvezethet ide. Nem véletlen, hogy a pályázatunk angol szlogenje a "Beyond". Túllépni oly sok mindenen, amin eddig nem sikerült.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!

Ezúton tájékoztatjuk, hogy Általános Szerződési Feltételeink 2018. május 25-től megújultak, amelyek közül kiemelnénk a GDPR szabályozáshoz kapcsolódó Személyes adatok kezelése fejezet pontjait. Rendben