Az írók kedvencétől az aranyhajóig – 7 híres vitorlás a Balaton történetéből

Kishamis - a legidősebb

A Kishamis a legidősebb, máig vitorlázott hajó a Balatonon, sőt, talán Európa belvizein is. A skót Michael Emil Ratsy a Defender nevű America kupa győztes hajóról mintázta, és a Széchenyi-család részére készítette 1896-ban. A B-kutter típusú hajó a történelem viharait is átvészelte: 1944-ben a Balaton mélyén húzta ki a vészterhes időket a hajógyár bátor dolgozói jóvoltából - Tihany alatt elsüllyesztették, hogy megóvják. Később „álnéven” sétavitorlázó hajó volt, majd újra versenyeken szelte a hullámokat. Bár összetettben sosem nyert Kékszalagot, volt 2. és 3., és megnyerte az 1992-es Fehér szalagot - ami akkor a Kékszalaggal egyenértékű volt.

Tramontana - a legeredményesebb

Az 1910-ben épült 8-R Yacht a Balaton harmadik legöregebb yachtja. Bár az eredetével kapcsolatban többféle verzióval is találkozhatunk, valószínűleg Tramontana II. a pontos neve, hiszen 1898-ban már épült egy ilyen hajó (erről bővebben a vitorlás honlapján lehet olvasni). Az „öreg hölgy” a Kékszalag történetének legsikeresebb vitorlása, 8 alkalommal nyerte meg a tókerülő versenyt. A több mint száz éves hajó több felújításon is átesett: sloop vitorlázatát Marconi típusúra cserélték az 1920-as évek végén. 1979 után ismét komoly javításokat kellett végezni rajta, 1989-óta pedig védett műszaki emlék. Felújítása 2005-2010 között zajlott a Bruckner-család balatonarácsi műhelyében.

Addio III - az írók kedvence

A 40-es cirkáló dr. Horváth Boldizsár balatonfüredi orvosnak készült Benacsek Jenő tervei alapján 1941-42-ben. Azonkívül, hogy 8 bajnokságon lett első és megnyerte az 1959-es Kékszalagot Horváth kormányzásával, illetve Irma nevű lánya vezetésével, a hajónak irodalomtörténeti jelentősége is van. A fedélzetén kapcsolódtak ki ugyanis a Lipták-házban nyaraló írók és művészek az '50-es és a '60-as években. (A Vaszary Galéria fotókiállításán több ilyen kép is látható). A hajó több tulajdonosváltás és egy ideiglenes névváltás (Il Gattopardo) után, 2016-ban teljes felújításon esett át. 2017 áprilisában került újra vízre a badacsonyi kikötőben.

Trinidad - az egykori Kékmadár

A 13. volt a 30-as cirkálók sorában, és 1944-ben épült egy német tisztnek, amikor azok hadiüzemmé szervezték át a balatonfüredi hajógyárat. Blau Vogel, vagyis a Kékmadár volt az eredeti neve, megrendelője azonban nem élvezhette a fehérre festett vitorlást. A hajó többször váltott tulajdonost és nevet, a balatonföldvári kommunista pártüdülőben például Ifjúságnak hívták, 1962-től pedig Trinidadnak. Debrőczy Tibor 1962-ben vásárolta meg, és 1967-ben egy izgalmas hajrában megnyerte vele a Kékszalagot. A kétezres években érkezett el az idő a hajó teljes felújítására, vagyis inkább megmentésére. A Bruckner-család balatonarácsi hajóépítő műhelyében került erre sor, a restaurálás költségeit Józsa Márton, a Kékszalag sebességrekordját tartó Fifty-Fifty kormányosa finanszírozta.

Nemere II. - közel 70 éve versenyez

A Siroccóval és a Lillafüreddel együtt „szeles fivéreknek” nevezett legendás balatoni 75-ös Schärenkreuzer cirkálóflotta legidősebb tagja. A neve azért Nemere II., mert ugyanezen a néven már készült egy ma is meglévő 40-es cirkáló. Az 1944-ben tölgyfából készített vitorlás évekig nem került vízre, versenyhajó karrierje az 1950-es évadnyitó regatta megnyerésével kezdődött. Közel húszméteres árboca van, és olykor 250 négyzetméternyi vitorla hajtja előre a hajót. Hétszer állt rajthoz a Kékszalagon, és ebből ötször nyert. A kilencvenes évek közepére annyira leromlott az állapota, hogy teljesen újjá kellett építeni. Cittel Lajos, a hajó új kapitánya, elismert hajóépítő irányította a munkálatokat. A Nemere II.-t 2000-ben bocsátották újra vízre, már mahagónitesttel. (A flotta felújításáról Cittel Lajos korábbi cikkünkben mesélt.)

Sirocco - az "aranyhajó"

Big Boy néven kezdték építeni 1944-ben. Faruk egyiptomi király akkoriban yachtot akart vásárolni, és az akkori tulajdonos, Gyenes György a tengeri előírásoknak megfelelően szerelte fel a hajót. A Sió - Duna - Fekete-tenger - Boszporusz - útvonalon juttatták volna el a cirkálót az ígéretes vevőhöz, de Szekszárdnál a BM Gazdasági Rendőrség feltartóztatta őket csempészés vádjával – azt hitték ugyanis, hogy a tőkesúlyban és a hajó rézvereteiben nagy mennyiségű aranyat akartak kivinni az országból. Utólag erre semmilyen bizonyítékot nem találtak.

1950-ben Győzelem névre keresztelték a hajót, a balatonföldvári pártüdülő sétavitorlásaként üzemelt. Pap János - az a Veszprém megyei párttitkár, aki anno kukoricával akarta bevetni a Balatont - a zánkai úttörőtábornak ajándékozta a vitorlást, a tábor dolgozói pedig mászókaként és virágládaként akarták hasznosítani. Erre szerencsére nem került sor. A Sirocco nevet 1984-ben kapta meg a Magyar Vitorlásszövetségtől, teljes felújítását követően. 2012-ben versenyhajóként csatlakozott a Kékszalagon a legendás trióhoz.

Lillafüred - az elfelejtett "királynő"

„Testvéreitől” eltérően sétahajózásra és reprezentatív célokra készült 1950-ben alacsonyabb árboccal, nagy kabinnal és vaskorláttal. Egészen 2008-ig turistahajóként használták, majd amikor az állapota leromlott, a Phoenix 1797 Alapítvány tulajdonába került. Felújítását, vagyis újjáépítését szintén a Navalia Kft. és Cittel Lajos végezte el. A Lillafüred versenyhajóként született újjá: csak az öt tonnás ólom tőkesúly maradt meg az eredeti alkatrészek közül, 100 négyzetméteres vitorlát kapott. A teste nem lakkozott mahagóni, mint a műemlékflotta másik két tagjánál, hanem fehérre festett vörösfenyő.