Nem állítjuk azt, hogy az északi part hibátlan úgy, ahogy van, de tény, hogy a strandbüfék előtti sorban állásnál sokkal izgalmasabb kalandokat lehet találni errefelé. A nagyszerű és több, mint közismert Káli-medencén túl most egy másik medencét mutatunk be: a pécselyit. Csak el kell hagyni a járt utat a járatlanért, és ráakadtok az eldugott levendulás kertre, az ínyenc éttermek kedvenc sajtosára és az új bisztróra, ahova addig kell eljutni, amíg még nem ismerik sokan. Ugyanez igaz a régióra, mert könnyen lehet, hogy 2017-ben már a csapból is ez fog folyni.

A nagyjából Aszófő és Balatonakali fölött található dimbes-dombos területet összefoglaló néven Pécselyi-medencének nevezik, noha valójában négy, hegyek által jól elhatárolt kismedence tartozik ide, a Káli-medencétől csak egy gödörrel kell keletebbre menni. Egyelőre nehéz lenne körülhatárolni, hogy pontosan mely településeket tekinthetjük a prosperáló régió részeinek, az biztos, hogy az idegenforgalmi szenzoraink egyelőre a Dörgicse-Vászoly tengelyen jeleztek leginkább. Amennyiben ezt a részt is felkapja szájhagyomány és a fővárosi Mercedes-tulajdonosok, a környező falvak – akárcsak a Káli-medence esetében – hamar bekapcsolódnak a vendéglátás különböző ágazataiba.

Felmerül a kérdés, hogy idén nyáron mire számíthatsz? Röviden: tökéletes nyugalomra. Dörgicse és Vászoly még a köveskáli nyüzsgéstől is fényévekre van. Minimális az autóforgalom, ezért sétálva és biciklizve is kényelmesen be lehet járni bármelyik települést, és egyelőre attól sem kell tartanunk, hogy csak asztalfoglalással jutunk meleg ételhez egy hétvégi napon.

Best of Dörgicse

Ha a falu fő utcáján észak felé haladunk Vászoly irányába, bal kéz felől grandiózus épületegyüttest találunk. A 2011-ben látványpincével és feldolgozóüzemmel bővült Pántlika Pincészet egyértelműen elhatárolódik a „kis falu, kis borászat” kategóriától, és a Balaton-felvidéki bortermelők A-ligája felé kacsintgat. Mucsi Zalán birtokigazgatóval folytatott beszélgetésünk, a pincészet bejárása és különböző kategóriájú borainak kóstolása után ez nem is tűnik légből kapott elképzelésnek.

Ugyanis a 2011-ben organikus termesztésre átálló Pántlika – elsősorban minőségi elvárásokat szem előtt tartó borászainak hála – az utóbbi években több magyar és nemzetközi versenyen is kiválóan szerepelt. Legutóbbi sikerük, hogy a Vinea Balaton bírálatának eredményeként olaszrizlingjük megkapta a BalatonBor védjegyet. (A Vinea Balaton nevű összefogásról korábban itt írtunk.) A pincészet pár évvel ezelőtt borterasszal bővült, ahol csütörtöktől szombatig szezonális alapanyagokból készült ételekkel várják az éhezőket.

Étlapot ne keressünk, viszont bátran kóstoljunk bármit, amit a napi ajánlatok között találunk. A környékbeli termelőktől és piacokról származó hozzávalókból főzött finomságokban nem fogunk csalódni. Ha még nem ittunk BalatonBort, érdemes a Pántlika olaszrizlingjével kezdeni, de ha komplexebb ízekre vágyunk, válasszuk a 2013-as, tölgyfa hordóban érlelt, dűlőszelektált Gálickő Sauvignon Blanc-t.

Nagy Anett – alias Nanett – az édesszájúakat ejti kísértésbe. Bonbonjait és táblás csokoládéit általában saját készítésű lekvárjaival, szörpjeivel ízesíti, de több pincészet felkérésének eleget téve borra is komponált már különböző pralinékat. Nanett ráadásul a formákkal is állandóan kísérletezik: legutóbbi bonbonkreációit elsőre például simán üveggolyóknak néztük, a március 15-re készült piros-fehér-zöld, szilva-mák-pálinka ízesítésű csokijai láttán pedig az induló pavlovi reflexünkkel is nehezen bírtunk.

A gasztronómiai feltöltődés után itt az ideje, hogy a szellem és a lélek is megkapja a maga táplálékát, erre pedig nem találunk jobb helyet a dörgicsiei Levendula Majornál – állítja dr. Demján Ildikó orvos-természetgyógyász és a Levendárium vezetője, aki átszellemülten mesélt nekünk a hely és virágainak jótékony hatásairól. De a látogatóknak a legkevésbé sem kell fogékonynak lenniük az ezotériára ahhoz, hogy megérintse őket a major varázsa. A végtelen levendulaültetvényeket egyik oldalról erdő határolja, a másik oldalról Ildikóék meseszép, terméskőből épült családi háza és a mellette lévő kis teázó, ahol megvásárolhatók a Levendárium termékei.

Valószínűleg Dörgicse előkelő helyen szerepel azon a listán, ami az egy főre jutó Árpád-kori templomokkal rendelkező falvakat rangsorolja, ugyanis a 250 fős település egyből hárommal büszkélkedhet. Az alsódörgicsei rom 22 méteres tornyának tövében remekül lehet piknikezni, van szalonnasütő-hely, és páratlan kilátás. Aki nagyobb túrára vágyik, a közeli Pécselyről turistaúton közelítheti meg az egykori Zádorvár romjait, ami Csipkerózsika-kastélyként bújik meg a 360 méter magas Zádor-hegy sűrű növényzetében. A vár kilátójából a Pécselyi-medence panorámája tárul a szemünk elé.

A nap végén a Sárffy Uradalmi Vendégházban hajthatják nyugovóra fejüket a vidéki luxus kedvelői. Az impozáns lakosztályok több építészeti magazinba is bekerültek, ami nem csoda, hiszen a tulajdonosoknak sikerült visszaállítani az egykori uradalmi épület atmoszféráját úgy, hogy az a modern igényeket is kielégítse – szauna, merülődézsa és egy fűtött, sós vizű medence szolgálja a vendégek kényelmét.

Best of Vászoly

Pár hete nyitotta meg kapuit Vászolyban a Zománc Bisztrócska, amit mi is azonnal kipróbáltunk. A hely arculata a vidéki romantikát családias meghittséggel kombinálja: mintha arról akarnának meggyőzni, hogy a kis piros zománcozott füles lábasban megdermedt pörköltszaftot ropogós kenyérhéjjal tunkolni nem csak a spájz félhomályában, hanem terített asztalnál, jobbnál jobb környékbeli borok társaságában is lehet.

Azok, akik szeretnek már a déli harangszónál asztalhoz ülni, az ebédjüket – egy rövid séta után – akár sajtkóstolással is zárhatják. Szombatonként 10-től 2-ig a Vászolyi Sajtmanufaktúrában várja Reményik Kálmán tulajdonos az érdeklődőket.

A Villa Szent Jakab stílusos-romantikus szobái pont egy éve várják a vászolyi katolikus templom szomszédságában a pihenni vágyókat. Ha itt töltjük az éjszakát, nem érdemes kihagyni másnap a pezsgős reggelit, mert a Villa konyhájáról környékbeli termelőktől származó finomságok, frissen sült croissant kerül az asztalunkra.

Tamás Bátyó Gunyhójának vendégházai a vászolyi patakparton állnak, hiszen a két épület egykor mint vízimalom és a hozzá tartozó molnárház működött. Beretvás „Tamás Bátyó”, a gunyhó gazdája szerencsére nem álmodott malomkeréken forgó palotát a helyükre – a berendezés inkább funkcionális, mint antik vagy rusztikus, de ide nem is azért jön az ember, hogy a kifinomult enteriőrben gyönyörködjön. Van helyette „echte” patakcsobogás, madárcsicsergés, tücsökciripelés.